Kezdjük az elején. Ha van olyan területe a magyar bürokráciának, ami az elmúlt évtizedekben kitűnően működött, az a választások lebonyolítása volt. Elvétve tudunk csak olyan esetről, hogy valakit indokolatlanul ne engedtek volna szavazni, olyanról pedig egyáltalán nem, hogy a választások eredményét okkal kérdőjelezték volna meg. A 2010-es sorbaállások jelentették az egyetlen súlyos malőrt, amit egy jó szándékú, de átgondolatlan törvénymódosítás okozott.
A 2014-es választási eljárási folyamatnak még csak az elején vagyunk, a sorozatos hibák mégis a legfontosabb tőkét, a bizalmat sodorták veszélybe. Kezdődött a külföldön élő magyarok félretájékoztatásával; az Amerikában élőknek rossz időpontot, a Nagy-Britanniában élőknek rossz helyszínt adtak meg. Az NVI orvosolta a hibát és elnézést kért.
A kekeckedés gyanúja
Felmerült az is, hogy míg a frissen állampolgárságot és választójogot nyert külhoni magyarok számára zökkenőmentesen zajlik a regisztráció, a külképviseleten szavazókkal szándékosan packázik az iroda. Bár rengeteg egyedi esetről olvashattunk, amelyek ezt a véleményt látszanak alátámasztani, mégsem elsősorban a jogalkalmazó NVI, hanem a törvényhozó kétharmad hibáztatható azért, hogy a második utónév elhagyását vagy az ékezethibát csak a levélben szavazóknak nézi el a jogszabály, a külképviseleti névjegyzékre feliratkozóktól pedig indokolatlan mértékű precizitást vár el. A doktori cím születési névnél való feltüntetésének kötelezettsége viszont nem következik a törvény betűjéből; ez már okkal kelti a választópolgárban a kekeckedés gyanúját.
Feltételezhető az is, hogy a „videó-ügyben” ártatlan az NVI. A külhoniak regisztrációjára buzdító, erősen tendenciózus kampányfilmben nem szerepel, hogy az NVI megbízásából készült volna, a www.valasztas.hu felirat megjelenítésével pedig bárki bármilyen felületen biztathat regisztrációra / átjelentkezésre / feliratkozásra / mozgóurna-igénylésre.
Érthető, hogy az Összefogás néhány jelöltjének ajánlóíven felcserélt sorrendjétől szívbajt kaptak az érintettek, és ragaszkodtak hozzá, hogy az igénylésüknek megfelelő sorrendben kapják kézhez az íveket. A törvényből ugyan nem következik, hogy a közös jelöltek sorrendjének bármi relevanciája volna, de az elmúlt hetek tapasztalatai alapján aligha építhettek a jóhiszemű elbírálásra. Ráadásul a Szegeden kiállított dokumentumon nem a sorrenddel volt baj, hanem azzal, hogy kizárólag az MSZP neve szerepelt rajta.
Válságjelek
Pálffy Ilona tegnapi ATV-s tévészereplésében ez utóbbi esetről ismerte el egyedül, hogy hiba történt.
Később azonban egy rendkívül súlyos félmondat is elhangzott a részéről: „ (…) egyszerűen már nem bízom az egyes munkatársakban (…)”. Ez a kijelentés, illetve az NVI által hétfőn kiadott közlemény számos válságjelre rámutat.
Először is szereptévesztésre. Az NVI elnöke ugyanis nem csak a budapesti központban zajló munkáért, hanem a teljes választási eljárásért, egyszersmind a választás tisztaságáért felel. Nem tolhatná át a felelősséget „az egyéni választókerületi irodák ügyintézőire”, akiknek „pontatlansága” okozta az anomáliákat.
Másodszor, ha az NVI vezetőjének nincs bizalma „egyes munkatársakban”, akkor hogyan legyen a választópolgárnak? Ettől a pillanattól kezdve minden választópolgár, jelölt, párt az összes választási szervre gyanakodva tekinthet, feltéve a kérdést, hogy vajon éppen egy kompetens választási szervvel van dolga, vagy egy olyannal, amelyben már az NVI-elnök sem bízik.
Súlyos bizalmi problémák?
A vadonatúj választási környezet nyilvánvalóan számos kihívást támaszt a lebonyolító szervekkel szemben. Ezt tetézi majd, hogy az európai parlamenti választási eljárást 7 hét csúszással, de párhuzamosan kell lebonyolítania az eleve leterhelt irodáknak és bizottságoknak. Senki nem várhatta el, hogy ne forduljanak elő kisebb-nagyobb fennakadások. A jelöltállítási időszak megkezdéséig lezajlott hibasorozat, illetve az NVI eheti reakciói mégis súlyos bizalmi problémákat vetettek fel. Csak remélni lehet, hogy nem veszett el végleg a választópolgárok a választás tisztaságába vetett hite.
2002-ben csak a szoros végeredmény következtében érte politikai támadás a választási szerveket, de a hídfoglalásba torkolló hisztéria során sem merült fel komolyan vehető csalási gyanú. Nem volna szerencsés megtapasztalnunk, milyen az, amikor súlyos eljárási hibák adnak alapot a csalás-kiáltásokra.
