“Sajnálom, hogy ezt a döntést hozták, és azt is, hogy az első perctől kezdve ebbe az irányba haladt ez az ügy” – kommentálta Balog Zoltán a Mazsihisz vasárnapi közgyűlésén meghozott döntést.
A Mazsihisz azt közölte: akkor vesz részt a holokauszt-emlékév kormányzati programjain és használja fel a civil pályázati alaptól elnyert támogatásokat, ha a kormány határozatuk figyelembevételével változtat a holokauszt emlékezetével és feldolgozásával kapcsolatos gyakorlatán. A Mazsihisz azt kérte, a miniszterelnök állítsa le a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű felállítását és a józsefvárosi Sorsok Háza-projektet, valamint kérte a Veritas kutatóintézet élére kinevezett Szakály Sándor felmentését.
Sokadik utolsó csepp?
Balog Zoltán szerint mindhárom dolog, amely ellen a Mazsihisz felszólalt, figyelmet, dialógust érdemel. Itt azonban nem egyszerűen a kormányról és a Mazsihiszről van szó. Van még itt 10 millió ember – folytatta. Rövid távú gondolkodásmódról tanúskodik az, “ha valakik kijelentik, hogy amennyiben bizonyos dolgok nem úgy lesznek, ahogy azt ők szeretnék, akkor bojkottálják az egészet, és elzárkóznak a párbeszédtől”. “Az pedig ugyancsak elgondolkodtató, hogy sokan évtizedek óta Magyarországon mindig azt hangoztatják egy épp aktuális probléma kapcsán, hogy az az utolsó csepp a pohárban. Ha ez így folytatódik, hiteltelenné válhatnak” – fűzte hozzá.
A miniszter szerint néhány tucat történész van csak tisztában azzal, hogy mi történt 1941-ben Kamenyec-Podolszkban, és az elmúlt hetekig “néhány száz, néhány ezer ember hallott erről az eseményről. És ha nem csinálunk mást, mint hátat fordítunk egymásnak, akkor ez így is marad”. (A Mazsihisz az ellen tiltakozott, hogy Szakály Sándor a zsidók Kamenyec-Podolszkba deportálását idegenrendészeti eljárásnak minősítette.)
Mocskos gondolatok
Balog Zoltán kívánatosnak tartaná, ha Karsai László vagy más történész nyílt tévévitára hívná ki Szakály Sándort arról, mi történt Magyarországon 1939 és 1945 között. “Ilyen és hasonló eszmecserék, viták segíthetnének abban, hogy minél több magyarnak hiteles képe legyen a holokausztról. Ha komolyan gondoljuk, hogy a holokauszt-emlékév adjon esélyt hitelesebb tudásra és valóságos megrendülésre minél több magyarnak, akkor elkerülhetetlen, hogy nyilvánosság elé kerüljenek nem szalonképes, akár mocskos gondolatok is” – fejtette ki. Ha nem kerül sor erre a szellemi, kulturális küzdelemre, akkor ezek a gondolatok és indulatok tovább terjednek, a tisztázás esélye nélkül – folytatta.
A német megszállás emlékművéről szólva a miniszter kiemelte: a náci megszállás áldozatainak az emlékművéről beszélünk. A rendszerváltás óta tartalmazzák tankönyvek az 1944. március 19-én bekövetkezett náci megszállással kapcsolatos álláspontot, amelyet két éve már az alaptörvény is rögzít. “Nincs tehát új fejlemény, volt idő arra, hogy vita folyjék arról, ki mit gondol erről. Ami a felelősséget illeti, 1990 óta változatlan a hivatalos magyar álláspont: a magyarországi zsidók deportálásában és elpusztításában megkérdőjelezhetetlen szerepe van a magyar államnak. És megkérdőjelezhetetlen szerepe van a német államnak is. Nem lehet elosztani a felelősséget, az elkövetett bűntettekért száz százalékban a német, náci állam és száz százalékban a magyar állam kollaboránsai a felelősök” – magyarázta, kiemelve, hogy a Szabadság térre tervezett emlékmű nem a német megszállásnak, hanem a megszállás áldozatainak állít emléket.
A holokauszt-emlékévet a kormány kezdeményezte, ezzel is jelezve mind a magyar zsidó közösségnek, mind az egész magyarságnak azt a célt, hogy egy év elteltével “ezekről a történelmi eseményekről többet tudjunk, másrészt jobban egyetértsünk a felelősség kérdésében is, mint eddig, és minél többen át tudják érezni az 1944-es tragédia súlyát” – közölte. Balog Zoltán szerint az emlékév azért is szükséges, mert ebben a kérdésben ma Magyarországon nincs olyan erkölcsi konszenzus, amire szükség lenne.
