Ezen az úton nem fordíthat vissza bennünket senki, de még sok feladatunk van – mondta a vajdasági tartományi képviselőház elnöki posztját is betöltő politikus a Megemlékezés a délvidéki magyar népirtás 69. évfordulóján című rendezvényen.
Nem lehet visszanyomni
Hangsúlyozta: a történteket nem lehet “visszanyomni” a feledés homályába, az elmúlt években olyan lépések történtek, amelyek a közbeszéd részévé tették az 1944-45-ös eseményeket. A szerb közvéleményben jelentős változások következtek be – mutatott rá. Öt évvel ezelőtt nem volt olyan szerb politikus, akivel egy mondatot is lehetett volna váltani arról, mi történt 1944-45 telén. “Mára pedig oda jutottunk, hogy amit elképzelhetetlennek hittünk, az tavaly megtörtént” – tette hozzá a politikus.
A politikus úgy fogalmazott, hogy a magyar-szerb történész vegyes bizottság munkája, a szerb parlament deklarációja, a csúrogi emlékművek fölavatása, a két köztársasági elnök közös főhajtása olyan események, amelyek után nem lehet úgy tenni, mintha az 1944-45-ös események nem történtek volna meg.
Az idén biztos megszületik az a kormányrendelet, amely jogi értelemben is semmissé teszi a három délvidéki község magyarjainak kollektív bűnösségét kimondó közigazgatási döntést, amely több száz ember megkínzásához és megöléséhez vezetett – közölte Pásztor István, hangsúlyozva, folytatni kell a történész vegyes bizottság munkáját, ehhez meg vannak az anyagi és személyi feltételek és a politikai akarat is.
Hamarosan el kell jutni odáig, hogy az első tömegsírokat fel lehessen tárni, meg lehessen határozni az ott eltemetettek személyazonosságát, és megadni nekik a végtisztességet – véli a pártelnök.
Kegyetlenség történt 69 éve
Emberi ésszel elgondolhatatlan, milyen kegyetlenségek történtek 69 éve. Azon kell dolgoznunk mindannyiunknak, hogy az ilyen események ne ismétlődhessenek meg – mondta Magyar Anna, a Csongrádi megyei közgyűlés elnöke. Arról is beszélt, hogy öt esztendeje még civil szervezetek szervezésében hajtottak fejet Szegeden az 1944-45-ös magyarellenes vérengzések áldozatai előtt, és mára eljött a hivatalos emlékezés ideje.
Máig nem tudni, hogy hány magyart mészároltak le
1944-45 telén a Délvidékre bevonuló szerb csapatok bevezették a katonai közigazgatást, és több hónapos hadjáratot kezdtek a relatív többséget alkotó magyar polgári lakosság ellen: Újvidéken, Szabadkán, Zomborban és sok más magyarlakta helységben több tízezer embert gyilkoltak le, és földeltek el jeltelen tömegsírokban.
Mindmáig nem tudni pontosan, hány áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Az egész Délvidékre vonatkozóan helyi dokumentumok alapján a szerbiai magyar kutatók leggyakrabban 15-20 ezerben adják meg a vérengzések magyar áldozatainak számát, más becslések szerint a halottak száma meghaladhatja a harmincezret.
