A publicista egyebek között arról ír az Isten- és ufóhívő médiavállalkozó Magyar Hírlapjában, hogy a Házsongárdi temetőben nyugszik a fél magyar irodalom, ahová Gyurcsány Ferenc soha az életben nem teheti be a lábát.
„De máshova sem. Soha nem mehetsz el Dobó István szülőfalujába. Emlékszel még? Dobó csak ennyit mondott: Hegedűs István! Esküdet megszegted, hazádat elárultad, büntetésed: halál. Mintha neked mondta volna. És neked mondta… És persze vannak még sokan, felsorolhatatlanul sokan. Kosztolányitól, Csáthtól egészen Liszt Ferencig. Vagy Franz Lisztig, hogy neked is tessék. Őhozzájuk semmi közöd.”
Bayer Zsolt szerint a volt kormányfőnek – minapi programhirdetése után – Böjte Csabához sincs köze. Mert a mérleg egyik serpenyőjében ott van a magyar kultúra, a szellemtörténet és a történelem kétharmada, s ott van Böjte Csaba. A másikban meg ott van Gyurcsány Ferenc és „azok a nyomorult lumpenprolik”, akikhez beszél, akikkel összetartozik, akikkel kölcsönösen feltételezik egymást, akikből van annyi, hogy Gyurcsányt bejuttassák a parlamentbe.
A publicisztikából kiderül, hogy Bayer utálja a „határon túli magyar” kifejezést. Gyurcsánytól azt kérdezi, hogy a kettős állampolgárság idején emlegetett húszmillió román áttelepülése, az egészségügyi és a szociális rendszer összeomlása hazugság, vagy tévedés volt-e? Szerinte a volt kormányfő minden más bűne eltörpül a 2004-es, nemzet ellen folytatott kampánya mellett. Akkor derült ki, hogy Gyurcsány az maradt, aki volt: „frusztrált, irigy, aljas lumpenproli”.
Korábban a Magyar Hírlap tulajdonosa is beszélt lapunknak Gyurcsányról és újságjáról, amely egyébként még jóval Széles Gábor megjelenése előtt az Év embere kitüntetést adományozta Böjte Csabának.
