“Az avar volt. Ez a k…a avar!” – nézett ránk a fiú, és láttuk arcán, nem tudja, ruháját, biciklijét sirassa inkább, vagy a helyzet miatt szégyenkezzen. Mert a fiú, aki szemünk láttára próbált állva maradni, magához emelve közepesen sérült drótszamarát, két perccel korábban még a legvagányabb csávó volt a Tisza partján, dizájnos kerékpáros sisakjával, ki tudja mennyit érő kerékpárjával, a fejére/fülére szerelt masinával, ami gyanítom, még a NASA műholdjaival is közvetlen kapcsolatban állt, nem is beszélve okosnál okosabb telefonokról, meg az ENSZ Biztonsági Tanácsáról.
kép: Northfoto
És eme jól felszerelt ifjú néhány perce még azt is biztosra vette, hogy Szeged kerékpárútjait csak és kizárólag neki építették ki, hogy itt készülhessen fel néhány jelentősebb versenyre, úgy, mint Tour de France, hogy hirtelenjében más ne is említsek. “Az avar volt…Nagyon csúszik a k…va eső miatt…”- motyogta, és mivel nem tartott igényt szánakozásunkra vagy segítségünkre, szép lassan eltolta a bicajt. Mi, a sarkon ácsorgó, csupán két lábon, és nem két keréken járó halandók néztük az avart (nem tűnt rossz erkölcsűnek…), a vizes járdát, kicsit csóváltuk a fejünket, aztán mentünk a dolgunkra. Jómagam meg elgondolkodtam azon: vajon idei őszünkön-telünkön hány ilyen könnyebb sérülésekkel megúszott, és hány, akár tragikus következménnyel is járó kerékpáros baleset helyszíne lehet még Szeged.
No nem a “k…va avar” miatt – hogy ifjú barátunkat idézzem -, hanem azért, mert a város ki tudja hány ezer biciklisre között akad nem is kevés, aki a KRESZ szabályaira fittyet hányva, ám annál jobban örülve Szeged jól kiépített kerékpárút hálózatának, olyan mutatványokkal kápráztat el, amely már nem csupán ön, de bizony nagyon is közveszélyes.
És ezt nem a biciklisektől rettegő autós panaszaként mondom, hanem járdahasználóként, aki nap mint nap hálát ad az égnek, hogy a mellette elsuhanó bicajlovag nem ütötte el a zebrán, ahol, ha lehet, még ugratós mutatvánnyal is színesítik egyes kerekezők az átkelés kusza-rohanós káoszát.
“Ezekre nem vonatkoznak a szabályok? Vagy nincsenek is szabályok?” – nézett rám minap tanácstalanul egy anyuka a József Attila sugárút – Nagykörút kereszteződésében, egyik kezével ötéves forma gyerekét magához húzva, másikkal meg egy babakocsit tolva. De bizony vannak, mondtam, majd miután egy tanult kollégámtól kaptam néhány fénymásolt oldalt a megújult KRESZ szabályokról, gondoltam: közzé is teszem. Bár a vizes avar szabálya, miszerint irtózatosan nagyot lehet rajta “taknyolni”, ezek között nem szerepel, talán mégsem árt átolvasni, kedves bicajos cimborák.
Most csak néhány idézettel szolgálok: “Ha az út mellett van kerékpárút, akkor csak itt szabad kerékpározni, kivéve, ha az úttesten kerékpáros nyom van felfestve, ugyanis ebben az esetben az úttesten is szabad kerékpározni.
A megengedett sebesség kerékpárúton 30 km/h. A kerékpárút kereszteződéseiben nem biztos, hogy elsőbbségük van! Ha elsőbbségük van, akkor is előbb győződjünk meg arról, hogy megadják azt, és csak utána hajtsunk rá az úttestre!”…”A kerékpársáv egy irányú közlekedésre szolgál. Nem csak szabálytalan, hanem veszélyes és udvariatlan is szembe menni a forgalommal.”…
“A kerékpársáv mellett gyakran parkolnak autók. Ilyenkor tartsuk meg a biztonságos ajtónyitásnyi távolságot! Fokozottan figyeljünk a szélső sávból jobbra kanyarodó autókra is, mert a biciklisávban kevésbé vagyunk láthatóak az autóvezetők számára.”…” A gyalogosok (különösen az idősek, gyerekek, kutyák) kiszámíthatatlan mozgására, hirtelen előbukkanására
mindig számítanunk kell, ezért a megengedett sebesség gyalog és kerékpárúton 20 km/h.”…
“Gyalog és kerékpárúton mi vagyunk az erősebbek, ezért nekünk kell vigyáznunk a gyalogosokra. Előzési szándékunkat jóval előre, csöngetéssel jelezzük, és a gyalogosok számára is megnyugtató sebességgel és oldaltávolsággal előzzünk.”
És így tovább, és így tovább…
Biztosra veszem, hogy a a felsorolt szabályok legtöbbjét szinte minden biciklis tudja. Mint ahogy abban is: az autósok és a gyalogosok többsége olyan lelkes szabálykövető, hogy a legszebb járdát és utat kapják majd ajándékul a mennyországban. Ez a cikk nem is nekik készült. Hanem például annak az ifiúrnak, aki Budapesti körúton jól láthatóan még szexuális gyönyört is érez, ha úgy tud belehajtani a legnagyobb tócsába, hogy egyszerre három családot borít be szennyes vízzel, nem kis hasznot
hajtva a ruhatisztító szalonoknak…
