Némethné István Erzsébet elmondta: korábban kiadtak egy kötetet, de az túlságosan szakmai volt, alapvetően a csipkevarrással foglalkozóknak szólt. Most az a céljuk, hogy a népművészet e különleges ágát a széles közönségnek is alaposan, látványosan bemutassák.
A polgármester hozzátette: másfél-két évtizede még 20-25 asszony varrta a tűcsipkét, most körülbelül fele ennyien aktívak. A legtöbben koruk, egészségi állapotuk, például a romló látás miatt hagytak fel a varrással; jó hír ugyanakkor, hogy országszerte további 4-5 olyan asszonyról tudnak, akik saját kezükkel tesznek a höveji hagyományok túléléséért.
A faluvezető szólt arról is, hogy egyre többen veszik komolyan ezt a hivatást. A közeli Agyagosszergényben és Győrben tanfolyamot indítottak, egy soproni középiskolában pedig a tanmenetbe illesztették a csipkevarrást.
A polgármester emlékeztetett: tudásuk 2010 óta örökös földrajzi védettséget élvez, azaz minden ottani vagy onnan elszármazott lány, asszony használhatja az igazi höveji csipke védjegyet, ami egyfajta garancia arra, hogy nem kerülnek be idegen anyagok, motívumok, technikák.
“Ezek az asszonyok mindig terveznek, a motívumokat maguk is alakítják, de ezáltal szavatolt az eredetiség” – fogalmazott, hozzátéve, egykor ötven minta adta a teljes repertoárt, 25-30-at ma is használnak ezekből az asszonyok.
A höveji csipke történetéről szólva felidézte, az asszonyok azzal egészítették ki a család bevételét a nem túl jó termőföldű Rábaközben, hogy télen, mezőgazdasági munka híján csipkét varrtak. Ez a tevékenység akkor lendült fel igazán, amikor a közeli Kapuvár módosabb családjai rászoktak, hogy lányuk kelengyéjét Hóvejről hozott csipkével lássák el. Innen származik a kapuvári női népviselet egyik jellegzetes darabja, a tilámli nevű ruhadarab díszítése is.
