A hármas évfordulóját ünneplő gimnázium diákjait már-már elkényeztetik azok a programok, amikben részesülhetnek. Úgy gondolhatná az ember, hogy az elmúlt pár hetet nem lehetett megfejelni, és mégis sikerült. A gimnázium dísztermében fellépő – bár kanizsai koncertjéről sietve elkésett – Misztrál rátette azt a bizonyos habot az ünnepi tortára. Lenyűgöző hangviláguk egész egyszerűen elragadta közönségét, és senki nem maradt közömbös. A magyar és külföldi költők verseit zenésítik meg úgy, hogy a mai modern világ füle is nyitott legyen arra. A zenekari hangszerelés egyedi stílust, misztrálos jelleget kölcsönöz, a vokális hangzás pedig egyenesen fergeteges.
Kivételes módon a sor elején említik Csóka Sámuelt, aki hangmérnökként és technikusként segíti az együttest, és valljuk meg, sikeresen. A ciszteres esten Heinczinger Miklós, alias Mika, egész egyszerűen lefegyverezte a közönséget furulyával, klarinéttal és énekkel. Hoppál Mihály nagybőgőjével és hegedűjével ugyan általában megbújik a háttérben, ám a gimnáziumi estén boldog-zenét játszott, ha kellett, hát gitáron. Pusztai Gábor a sietség, illetve a késés miatt hangszer nélkül maradt, ezért az ütőhangszerek mágusa – a dobok híján – egy faládát és két cintányért ütött puszta kézzel, de hogyan… Tóbisz Tinelli Tamás a gitárok tudója, aki messze zengő énekével, akár a relativitás-elméletet is dalba csomagolja. Török Mátét nehéz lenne nem észrevenni csellójával, gitárjával, mandolinjával, kobozával, szájharmonikájával, tamburájával vagy énekével, de leginkább természetes, tiszta egyszerűségével. No, ez volt a Misztrál a fehérvári ciszterci gimnáziumban.
Ezt a dalt meghallgatva, mindenki megért mindent.
