Kenzó egy kertes házban él, gazdájával Szekeres Péterrel. 4,5 éves múlt, és 4 éve vannak együtt. Péter így ír kedvencéről :”Kiskoromban én is szerettem volna saját kutyát, de nem volt különösebb fajta iránti kötődés. Viszont amikor először megpillantottam egy dogot, egyből szerelmes lettem a fajtába. A hatalmas mérete, az elegáns tartása….. Minden tökéletes. Akkor döntöttem el, hogy valahogy szerzek egyet. Kenzó a harmadik dogom már. Őt egy nagyon kedves dogos ismerősömtől kaptam. Sajnos kiskorában, egy elég súlyos autóbalesetet szenvedett. Emiatt több mint egy éven keresztül, több műtéten esett át. Sajnos nem lett tökéletes, a sok műtét ellenére sem, de ennek ellenére egyre kevésbé látszik rajta. Talán ezt bizonyítja az is, hogy 2010-ben, már felfigyeltek rá, és megkérték, hogy nevezzem be az Ebugatta által rendezett szépségversenyre, ahol különdíjat nyert. Ezen felbuzdulva kezdtem el keresni, hol rendeznek olyan versenyeket, ahol indulni tudunk. 2012-ben -6 versenyen, 5 első hely és győztes cím, és 1 közönség díjat tudtunk nyerni. Eddigi 3 leg emlékezetesebb díjai: 1. A legelső komoly (dog klub által rendezett) versenyen, kedvenc osztály győztes lett, 2. Egy jótékonysági versenyen felnőtt győztes lett, és a közönség díjat is mi nyertük. 3. 2013-ba sikerült a MKSZ által rendezett versenyen, a hobby kategóriában, a BIS 2. helyét megszerezni.
Szerencsére a sok versenynek köszönhetően, nagyon sok olyan embert ismertem meg, akik azóta is segítenek, és elismernek. De szerintem nincs olyan díj, ami felérne azzal, amiket azoktól az emberektől kap, akik csak a kutya miatt állítanak meg. Legyen az csak egy jó szó, egy fotó a kutyával, vagy csak érdeklődés a tartásáról. Legyen az pár éves kisgyerek, vagy idős ember. És felejthetetlen történet ként ezt írnám le.
Egy aranyos történet
Épp egy versenyre tartottunk, és egy vásáron kellett áthaladnunk. Egyszer csak hátunk mögül azt hallom:
– Elnézést! Elnézést! Fiatalember! Megállna egy kicsit!? Én nem tudva mi a gond, megálltam és .
– Persze tessék mondani.
– Ne tessék haragudni, de megnézhetném a kutyát?
– Persze tessék csak! Ő megállt a kutyával szemben, és hosszú ideig csak nézte szótlanul, és mosolyog. Egyszer csak a mosolya mellett látom kicsordulnak a könnyei. És akkor megszólalt.
– Olyan gyönyörű! Nekem is volt egy ugyan ilyen, és annyira emlékeztet rá. Meg szabad simogatni?
– Igen, persze. Elkezdte simogatni. Kenzó megérezve valamit, oda nyomta fejét a hölgyhöz. Ekkor a hölgy leguggolt, és átölelte a nyakát. Mikor fölállt a hölgy, az arca nagyon sok mindent elmondott.
– Köszönöm fiatalember! Nagyon sokat jelentett ez nekem! És még csorgó könnyeit törölgetve, elköszönt.
Nekem egy ilyen mindennél többet ér. És ez az, amiért ez a fajta, nagyon sokak szerint felülmúlhatatlan. “
