A szakpolitikai vitaanyag riasztó képet vázol. „A jövőben a felmelegedés várhatóan nyáron lesz a legnagyobb mértékű, egyes modellszimulációk jelzése szerint a jelenleginél átlagosan akár 6 °C-kal melegebb nyarak is előfordulhatnak Magyarországon.” Egy másik megállapítás szerint „2050-ig kitekintve több mint 30 nappal növekedhet a hőségriadós napok száma”. Ha ez nem lenne elég, akkor századunk végére télen a csapadék mintegy 15-20 százalékos növekedését, nyáron 0-30 százalékos csökkenését vetíti előre a csaknem 200 oldalas dokumentum.
Új kártevők, kórokozók jönnek
A szakpolitikai vitaanyag szerint az éghajlatváltozás az élet minden területére kihat, a mezőgazdaság például kényszerű paradigmaváltás előtt áll. Az intenzívebb, hosszabb aszály, belvíz mellett ugyanis számolni kell az éghajlatváltozás hatására megjelenő új és könnyen terjedő kártevők, kórokozók, gyomok terjedésével.
Az éghajlatváltozás egyik legnagyobb kockázata lehet ugyanis már a közeljövőben a közösségek átrendeződése, ami számos faj kihalásával, illetve új fajok (köztük károkozók) megjelenésével fog együttjárni. Mindez hat az egészségre is, olyan szúnyogok, kullancsok, rágcsálók terjedhetnek el, amelyek korábban nem jellemző betegséget terjesztenek. „Azzal is célszerű számolni, hogy az állatok víz-és árnyékigénye egyaránt nőni fog. Az állatfajták nemesítése során a teljesítmény és a minőség mellett a klímaváltozás várható hatásait jobban tűrő tulajdonságok figyelembe vétele, másrészt a tartási feltételek várható hatásoknak megfelelő változtatása is egyre inkább előtérbe kerül.”
Komoly viták lehetnek
Bencsik János, a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője korábban azt mondta, környezetvédelmi stratégia helyett az éghajlatváltozás egymásba simuló természeti – társadalmi – gazdasági alrendszerekre gyakorolt hatásait, hatásláncait akarták feltérképezni azért, hogy a különböző térségek, társadalmi csoportok, ágazatok sérülékenységét elviselhető mértékűre lehessen csökkenteni.
Az államtitkárságról lemondott fideszes képviselő szerint az egymásnak feszülő részérdekek közös nevezőre hozása nem konfliktusmentes, ezért jó, ha időben elfogadják az érintettek, hogy a fenntarthatóság felé keskeny és rögös út vezet. Korábban Bencsik is az éves csapadékeloszlásban bekövetkező változásokat emelte ki. Szerinte a vegetációs időszakban kieső csapadék pótlása nélkül nemcsak versenyképességi, foglalkoztatási, hanem élelmezési kockázatok is jöhetnek.
