D. Tóth Kriszta számos, sikeres gyerekkönyve után most két nő és családjuk életét mutatja be önéletrajzi ihletésű, Jöttem, hadd lássanak című regényen, melyben a központi alak édesanyja. Anya és lánya élete elevenedik meg az olvasó előtt, aki szinte együtt lélegzik a szereplőkkel. Megdöbbentően pontos, felkavaróan érzékeny képeivel, egy izgalmas film pereg a szemünk előtt, amelyben mi is átélünk minden szerelmes szívdobbanást, minden el nem siratott könnyet, és minden benn rekedt sóhajt.
Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli…
Bora, ez a bonyolult, ellentmondásos, de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha… Ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá. Ha a másik életet választja. De vajon létezik „másik élet”?
Utolsó napjaiban aztán Bora nagy döntést hoz. Arra kéri a lányát, hogy szervezzen meg neki egy utazást. Mert bármi is történt a múltban, annak a férfinak a karjában akar meghalni, akit mindig is szeretett.
