Tragikus sortűz dördült el október 26-án a Bazilika előtti alagútban. Az előző napi tüntetést folytatták kora reggel munkaszolgálatos katonák, diákok és tanáraik is, amikor a Széchenyi térre, a városháza elé vonultak. Az erkélyről leengedték, majd összetörték Rákosi mellszobrát, ezt követően öt-hatszáz fegyvertelen tüntető a Sötétkapun át a hadosztály-parancsnokság elé akart menni, ahol fel akarták olvasni a pesti diákság 16 pontját. Ekkor azonban a parancsnokság ablakaiból a buszokon és gyalogosan érkező tömegbe kezdtek lőni, pánik tört ki, sok menekülőt hátulról ért találat.
Megemlékezés
Az ’56-os forradalom és szabadságharc esztergomi vesztőhelyének áldozatai előtt hajtottak fejet a királyváros lakói szombaton. A szabadság eszményének féltve őrzött mementóját, a helyszínről származó, a Balassa Bálint Múzeumban őrzött zászlót ezúttal a Dobó Katalin Gimnázium diákjai tartották. A keserves, hagyományőrző emlékirat szerinti múltidézést „a mártírok közösségbe történő befogadása” követte. A kioltott életekért mécsesek gyúltak, az elnémított lelkek mindegyikéért harang szólt, majd Tétényi Éva mondott ünnepi beszédet.
„Városunk életében ez a legszebb és egyben a legmegrendítőbb ünnep. Arra emlékezünk, amikor egy nép, egy nemzet úgy gondolta, kezébe veszi a sorsát. Ezt itt, Esztergomban október 23-a és 26-a jelenti nekünk” fogalmazott a polgármester. A Sötétkapunál történtek üzenete a városvezető szerint az, hogy „soha ne ismétlődhessen meg, hogy magyar a magyarnak vérét ontja. A mindennapok során mi is sokat tehetünk azért, hogy a gyűlölet ne vezethessen tragédiákhoz”- hangzott Tétényi Éva figyelemfelhívása a mai kor embere, esztergomi polgára számára.
Tegnap a városi kórház előtt folytatódott a megemlékezés, ahová a sortűz sebesültjeit szállították.
