2012 január 22-én a 25. születésnapját ünnepelte a győri Bán István egy szórakozóhelyen, amikor megtörtént a tragédiához vezető dulakodás. Az utcán egy másik társaság támadt a fiúra, a verekedés közben földre lökték és beverte a fejét a járdaszegénybe.
Nyolc nappal ezután István meghalt; rendőrségi vizsgálat indult az ügyben, de nem tudták megállapítani, hogy a fiút ki ütötte meg, és hogy egyáltalán a verekedés miatt esett-e el. A nyomozást így lezárták, ám a szülők ebbe a mai napig nem tudtak belenyugodni: több hónapos procedúra után úgy tűnik, sikerült elérniük, hogy a bíróság foglalkozzon az üggyel –írja cikkében a Bors.
(fotó: Bors)
„Felháborító, hogy nem vették komolyan a fiam halálát”
Az elhunyt fiú családja pótmagánváddal élt, a bíróság pedig jóváhagyta a kérelmet, novemberre két tárgyalási napot tűztek ki. Ide két vádlottat is beidéztek, ám István édesapja szerint elkeserítő és felháborító, hogy neki kellett harcolnia azért, hogy fia tragédiája egyáltalán eljusson a bíróságig. Úgy érzi, a rendőrség nem vette komolyan ezt a súlyos esetet.
“A feltételezett támadóval már találkoztam korábban, a tanúvallomások alapján ő ütötte meg a fiamat. Akkor azt mondtam neki, hogy élje az életét, amíg teheti, mert börtönbe juttatom. A srác persze mindent tagadott, de éreztem rajta, hogy hazudik” – nyilatkozta a Borsnak idősebb Bán István.
Rendőrség: „Ittasság miatt esett el”
A rendőrségi nyomozást lezáró határozatban az állt, hogy „Dulakodás és lökdösődés során néhai Bán István ismeretlen körülmények között földre zuhant és koponyáját a járdaszegélybe beverte. Bán István feltételezhetően ittassága miatt esett el”.
Ezzel szemben az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint „nem zárható ki, hogy Bán István az arcán lévő sérülések következtében megszédült, egyensúlyát vesztette, majd akár rövid időre eszméletét vesztette”.
Belebetegedtek fiuk halálába
A férfi édesapja elmondta: nincs nap, mikor ne gondolnának néhai gyermekükre. “Okos fiú volt, tele tervekkel; teljesen belebetegedtünk a halálába, de próbálunk értelmet adni az életünknek. Ha elítélnék a bűnöst, s megkapná méltó büntetését, az valamennyire elégtételt jelentene” – tette hozzá az édesapa.
