„Angoltanár vagyok. Két kutyám van. Másnak egy sincs” – így mutatkozik be Mariann, szinte bocsánatkérően, miközben Kitty, a segítője próbál közelebb lopózni tollhoz, jegyzetfüzethez. Vannak esetek, amikor ez furcsán hat, de egy fiatal labradorlánynak ez megbocsátható, főleg, ha már végighallgatott két óra angolt.
Fotók: Szigetváry Zsolt
Mariann koraszülött volt, sosem látott, de abban már kisgyerekként is biztos volt, hogy a fehér bot helyett inkább vakvezető kutyával élne. Érettségi után albérletbe költözött és magához vette a három hónapos Mollyt. „Kis dagi gombóc volt, aki mindentől rettegett” – mosolyog Mariann.
Diploma után
Az árnyékoktól is félő Molly végül tökéletes vakvezető kutya lett, 2001-ben például az Év vakvezető kutyája volt. Három éven keresztül minden nap segített Mariannak elbuszozni Tatabányáról az ELTE-re, nem véletlen, hogy a lány államvizsgája után a kutya is kapott egy oklevelet az egyetemtől, hiszen végigülte, feküdte, csóválta az angolnyelvtanári szak összes óráját.
A rengeteg utazás, odafigyelés és türelem azonban egy labrador szervezetét is megviseli, mire Molly tízéves lett, már rendszeresen injekciózni kellett, Mariann pedig úgy döntött, nyugdíjazza a négylábú GPS-ét.
Jött Michelle
Az állatorvosa segítségével talált Michelle-re, akit épp egy Magyarországra emigrált! norvég kutyakiképző oktatott. A skandináv instruktor végül rájött, hogy a kutyakiképzésből itt sem fog megélni, Michelle viszont Mariannhoz került, Molly legnagyobb csalódottságára.
A rangidős kutya végül megbékélt a helyzettel, és még három évig nézte-segítette, ahogy gazdáját Michelle kíséri el dolgozni, randizni, házasodni és gyereket szülni. Mollynak 14 évesen tűnt el a jókedve, amikor a vacsorákat is sorra hagyta ki, nem volt más lehetőség, el kellett altatni.
Mariann és Michelle jó párost alkottak, bár a kutya kicsit többet húzott balra. Ezt elégelte meg Mariann a tatabányai vasútállomás peronján, amikor a labrador megint balra ment, miközben a vak lány inkább jobbra érezte az irányt. Végül Mariann rántott egy nagyot a pórázon és elindult jobbra, hisz ő a főnök, legalábbis akkor még azt hitte. Ember ilyen gyorsan nem ismerte be, hogy a kutyának van igaza, Mariann ugyanis a sínek közé esett.
A peronon várakozók persze ügyet sem vetettek arra, hogy egy vakvezető kutya forgatja meglepve a fejét, inkább a törött lábú vak lánnyal kiabáltak, hogy másszon ki, de gyorsan. Végül érkezett segítség, a mentőbe pedig már Michellel együtt szálltak be.
Kutya és gép
A vakvezető kutyák ritkán hibáznak. A magasan lévő akadályokkal néha meggyűlik a bajuk, de a jellemző inkább az, hogy olykor túlóvatoskodják a rájuk bízott feladatot. „Ha fáradtak, akkor szétszórtabbak, jobban ingadozik a figyelmük, de ettől még nem megyünk neki semminek, legfeljebb nehezebben találnak meg dolgokat.” Ilyenkor a járókelők néha beszólnak, Mariann pedig csendesen kiigazítja őket, hogy a labrador kutya és nem gép.
A „nem gép” Michelle pedig 12 évesen elkezdett sántítani, kevesebb lett a kedve labdázni, így Mariannak új segítőre lett szüksége. Egy kiképzett kutyához közel másfélmillió forint és nagy szerencse kell. Utóbbiból jutott Mariannak, a pénzt pedig összeadták tévénézők és Blikk-olvasók. Így lett Kitty.
És lettek megjegyzések is, hogy miért lehet Mariannak két kutyája. A vak lány pedig nem érti, miért baj az, hogy Michelle-t, aki egy évtizeden át társa volt, nem adta menhelyre, hanem maga mellett tartja.
„Nem azért van két kutyám, hogy mindig a táskám színéhez passzoló kutyával induljak el” – dohog Mariann, aki jelenleg egy egyszobás panellakásban lakik kislányával, egy macskával és két kutyával.
Kutyawellness is jár
Segítőkutyának állami nyugdíj nem jár, pedig már hazai vizsgálatok is alátámasztották, hogy a négylábú társsal élő rászorulók kevesebbet járnak orvoshoz és akár havi tízezerrel kevesebbet költenek gyógyszerre.
A helyzet tarthatatlanságára a Vizslamentés tagjai figyeltek fel, annak ellenére, hogy a 288 tanúsítvánnyal rendelkező segítőkutyából csak hét vizsla. Az állatvédők pedig elindultak a felajánlások nyomában és szedtek össze egy évre ingyenes állatorvosi ellátást, ingyentápot és -hidroterápiát a mindennapokban megfáradt kutyának. Mariann kutyáján kívül még öten pályázhatnak, nemcsak vakvezetők, hanem hallássérültek vagy epilepsziások mellett élő rohamjelző kutyák nevében is.
