Honnan volt önnek évi másfélmillió forintja hajléktalanokra?
A fizetésemből.
Tarlós István kedd reggel azt nyilatkozta, ő bizony nem engedhet meg magának ilyen jótékonykodást.
Pedig az ő másfélmilliós fizetésébe beleférhetne havi bő százhúszezer forint. Amíg volt rendes bérem, minden évben finanszíroztam egy-egy hajléktalant, nem is mindegyikük tudta, kitől érkezik a segítség. Még 2004-ben, kvázi magánkezdeményezésként, de már kerületi polgármesterként tíz magyar nagyvállalat tíz-tízmillió forintos hozzájárulásával létrehoztam a Hajlék Nélküliek Jövőjéért Alapítványát – a mai napig én vezetem a kuratóriumot. Mentorprogramunk a Lajossal szerzett tapasztalatra alapul.
Lajos?
Ő volt az én patronáltam. A politikai pályám előtti időben találkoztam vele, az Október hatodika utcai irodám ajtajában tanyázott.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Adjunk Lajosnak vezetéknevet is, kérem.
Talán személyesebb, ha csak annyit mondunk: Lajos. Hisz eleve a kapcsolat is személyes volt. Eleinte ételt vittünk neki, süteményt, néha pénzt, időnként ruhát, amit mindig megköszönt. Gyakran beszélgetésbe elegyedtünk, így lassan többen is felelősséget éreztünk Lajosért. Végül arra jutottunk, legyen egy alapítvány. Persze azt a szokásomat is megtartottam, hogy ha találkozom hajléktalannal, adok, amikor csak van nálam apró.
Önnél mi az apró?
Az apró egy-kétszáz forinttól egy-kétezer forintig terjedhet.
Komolyan? Nyújtott ki kocsiból kétezret?
Igen.
Mi volt a legtöbb?
Tízezer.
Az igen! Hol?
Hagyjuk. Személyes megkeresésre ennél nagyobb összeget is adtam.
Hogy volt?
Egy családapa jött be hozzám azzal, hogy meghalt a felesége, három kisfiukat egyedül neveli, és épp nincs munkája. Abban a három hónapban segítettem neki, amíg állást szerzett, így nem veszítette el a lakását.
Tíz-húsz év alatt magánzóként mennyit tett be összesen a hajléktalan-ellátásba?
Tízmillió forintot biztosan költöttem erre. Plusz a politikusi pályám előtt a cégem is legalább ennyit. Tudom, ez igazából állami feladat, de ha lenne tizenötezer olyan magánember, aki felelősséget vállal egy-egy Lajosért, megoldódna a probléma. Persze nemcsak a tizenötezer Lajosra kéne gondolni – meg persze a Lujzára, merthogy a férfiak mellett nők és sajnos gyerekek is vannak az utcán -, hanem azokra is, akik a saját lakásukban fáznak és éheznek.
Tarlós szerint Demszkynek és önnek, mint helyettesének akkor kellett volna tenni a hajléktalanokért, amikor vezették Budapestet.
Tettünk is.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Tarlós a minap összevetette az önök 2006 eleje és 2010 ősze közötti szűk öt évét az ő bő három esztendejével. A következőre jutott. Önök évente mindössze három lakást utaltak ki hajléktalannak, és öt év alatt csupán háromszáznegyvennel növelték a hajléktalanszállói kapacitást – Tarlós ezer pluszférőhelyet tud felmutatni. Önök egyetlen, hajléktalan-ellátásra specializálódott egészségügyi intézményt sem építettek, s öt év alatt száz pluszférőhelyet hoztak létre szerte a város kórházaiban – Tarlós viszont átadott egy eleve a hajléktalanoknak szánt egészségügyi központot. Ráadásul, állítja a főpolgármester, ő ötszáz munkahelyet is létesített hajléktalanoknak.
Tarlós azzal nyitott, hogy 2011-ben 133 millió 555 ezer forinttal csökkentette a hajléktalan-ellátásra szánt fővárosi összeget. Emiatt tiltakozott is a Máltai Szeretetszolgálat, a Vörös Kereszt, a baptisták és a Menhely Alapítvány – mindazok, akik elszenvedték a mínuszolást.
A hivatal szerint csupán a csatorna változott, a pénz nem lett kevesebb: most elsősorban pont a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül finanszírozzák a hajléktalan-ellátást.
Persze, mert Tarlós, hogy megnyugtassa a kedélyeket, két szervezetet kiválasztott és behúzott maga mellé. Politikailag ügyes tett volt. Egyébként nem igaz, hogy nem lett kevesebb a pénz. A legfájóbb, hogy Tarlós megvonta a díjhátralékos, vagyis a hajléktalansággal fenyegetett családok védelmére általunk létrehozott Hálózat Alapítvány támogatását. Ez a szervezet a mi időnkben évi 150 milliót kapott az önkormányzattól, plusz a főváros közműcégei is töltötték a kasszáját, ami így évi 800 millióból segíthetett 70-80 ezer családot. Megjegyzem, Tarlós alatt összesen 576 millió 794 ezer forinttal csökkent a komplett szociálpolitikára szánt pénz.
Hogy jön össze az, hogy Tarlós kevesebbet költött, mégis három év alatt többet épített, mint önök másfélszer annyi idő alatt?
Egyrészt: nem tud ezer új férőhelyet felmutatni, legföljebb hétszázat, ha egyáltalán elkészül vele. Másrészt: sokkal alacsonyabb színvonalon működteti a rendszert, ami nem csoda, hiszen kevesebből nem finanszírozható azonos nívójú ellátás.
Hacsak nem hatékonyabban dolgozik, mint önök.
A hajléktalan-ellátásban maguk a szociális szakemberek jelentenek biztosítékot arra, hogy ne költsenek el egyetlen forintot se fölöslegesen.
Négyszemközt járt öntől baráti vállveregetés Tarlósnak a kórház és a plusz férőhelyek miatt?
Nem vállveregetésért dolgozik egy főpolgármester, kutya kötelessége szolgálni az itt élőket. Amúgy ne feledjük, hogy már Tarlós előtt is hatezer főt ellátó hálózata volt a fővárosnak, amit felépített, fenntartott. Lehet persze emelni a hajléktalanszállók kapacitását, de célszerűbb volna az átmeneti szállókat erősíteni, ahonnan van visszaút, ahonnan lehet járni dolgozni, ahová a saját ágyadra mégy este vissza. Egyébként az átmeneti szálló már a múlt hétvégén is száz százalékon üzemelt, a tömegszállókon pedig nyolcvanöt százalékos volt a kihasználtság, pedig jó idő volt odakint. Amire nem érdemes büszkének lenni.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Mert?
Mert több a hajléktalan, mint pár éve, ami jelzi a megelőzés terén támadt bajt. És ez annak a Tarlós Istvánnak a felelőssége, aki egyetlen szót sem ejtett e témáról a hétfői sajtótájékoztatóján.
Tarlós jószándékát vagy hozzáértését vonja kétségbe?
Amikor százmillió forinttal támogatjuk a Fradit, 250 millióval az MTK kosárlabda csapatát, nyolcmillióval a Felcsútot, és százmillió megy a Tarlós tévére, kilencvenmillió a Helyi Témára, nyolcvanmillió a Metropolra, szóval kapásból össze tudunk szedni 500-600 millió forintot, amit megspórolhatnánk, akkor tán nem kellett volna kivonulni a díjhátralékosok segítéséből. Mára a 840 ezer budapesti háztartás közel negyedének van kilencven napon túli köztartozása, mindegy is, hogy kicsinyességből vagy hozzá nem értésből szüntette meg a főpolgármester az őket segíteni képes csatornát. Tarlósnak a hajléktalanügyben tett nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy e kérdésben is zavar uralkodik a fejében.
Tarlós szerint az ön fejében tombol zavar. „A kolléga esetében nem új probléma a megértés problémája” – ezt mondta önről kedden a köztévében. Meg ezt: „Horváth úr olyan ember, ha mond valami bődületes butaságot, akkor az ezt követő dermedt csendet ő némi elismerést jelző biztatásként kezeli, és ráfejel egy még nagyobb ostobasággal, csak mert nem ismeri fel a helyzetet.”
Amikor Tarlós nem képes értelmes választ adni egy kérdésre, akkor általában személyeskedő mondatot ereszt el. Azt gondolja, ez jópofa, azt gondolja, válasz arra, hogy tehetetlen és alkalmatlan. Az elmúlt három évben súlyos problémákat okozott, amiket a jópofaság nem tesz meg nem történtté. A legnagyobb gondom vele, hogy nagyon bonyolult kérdéseket is rendkívül egyszerűen, leegyszerűsítően érzékel. Mondhatnám: egyszerűen látja a világot. Holott akárcsak a hajléktalankérdés is összetett probléma, mely nem kezelhető kizárólag rendészeti vagy kizárólag hajléktalanszálló problémaként – bár azon a szinten sem kezeli senki.
