A kormányfő egyúttal állította „…Magyarország élére a gyengék, az álmodozók, a kalandorok és a kollaboránsok után végre újra egy megfontolt reálpolitikus lépett”. Orbán korábban annak elődjében, Teleki Pálban hitt. Kérdés, most őt hogyan minősítené.
Hát így: Orbán 2002-ben még azt mondta róla: „Konokul – hogy Teleki Pál miniszterelnököt idézzem –, konokul hiszek abban, hogy nemzeti egységet lehet létrehozni Magyarországon.” Teleki ugyan eredetileg „a magyar józanság győzelmében” hitt „konokul”, – jegyzi meg Széky – de ez is jól mutatja mostani miniszterelnökünknek azt a képességét, hogy tetszőleges múltbeli személyiségtől tud olyasmit idézni, ami az ő pillanatnyi vagy tartós eszméit igazolja.”
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
És a folytatásban: Az egyik ilyen tartós eszme a nemzeti egység, ami önmagában nagyon szépen hangzik, csak hát azt jelenti: „Francba azzal, amiről a demokrácia szól, a vélemények és érdekek szabad ütközéséről és versengéséről, mindenki akarjon egyet, és a nagy államférfi, vagyis én, az, aki tudja, hogy mit kellene mindenkinek akarnia, hogyha rendesen viselné magát.”
A szoboravatás leple alatt így ismételhetjük el – ha eddig nem tudtuk volna – Orbán rendszerfelfogását: „Egy évtized alatt (…) létrejött egy olyan nemzeti egyetértés, egy olyan közös alap – mondja Bethlen kormányzásáról Orbán Viktor –, amelyre erős bástyákat és nagy terveket lehetett építeni.” Széky hozzáteszi – Csak a történelmi hűség kedvéért: semmiféle közös alap és nagy terv nem létezett, egy évtizeddel miniszterelnöki beiktatása után, 1931-ben Bethlen az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa volt, a gazdasági válság legmélyén kénytelen volt lemondani, és politikáját, különös tekintettel az ország felzárkózását célzó, közkeletű magyar terminussal „neoliberálisnak” mondható gazdaságpolitikájára, soha többé senki sem folytatta.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvashatő!)