Belülről vizsgáltuk a vásárhelyi focit
A Hódmezővásárhelyi Futball Club tavalyi éve koránt sem nevezhető elfogadhatónak. Már az év elején tudni lehetett, hogy komoly küzdelmek árán lehet majd bent maradni az átszervezett Nemzeti Bajnokság harmadik osztályában. A csapatok, akik megpróbálták biztosítani a helyüket a következő idényben is az NB-3-ban, komoly igazolásokat bonyolítottak le a nyári átigazolási időszakban. Sajnos a vásárhelyi egyesület nem rendelkezik akkora költségvetéssel, mint a Pest megyei csapatok, így a mi átigazolásaink nem vezettek előre. Míg az ellenfél csapatokban volt NB-s játékosok sorakoztak, addig itt nálunk utánpótlás, és megyei bajnokságból érkező fiatalok próbálták megerősíteni a megmaradt vásárhelyi magot, kevés sikerrel.
Év közben edzőváltáson is keresztülment a csapat, Szűcs Róbertet Dezső Ferenc edző váltotta a kispadon. Azt azonban senki nem gondolta, hogy a téli pihenőre három ponttal megy a csapat. Itt már mindenki előtt realizálódott az a tény, hogy a következő évi megyei bajnokságra kell felkészülni. A téli átigazolási időszakban a vezetőség arra törekedett, hogy a volt vásárhelyi játékosokat visszacsábítsa a HFC-hez, ami lényegében sikeresen is zajlott. Az a tény, hogy a csapat már elkönyvelte a kiesést, levette a terhet a játékosok válláról, de a teljesítményen ez mégsem mutatkozott meg.
Mi hiányzott?
A rutin, de leginkább az akarat. Aki követi a vásárhelyi csapat útját, jól tudja, hogy itt még nem volt olyan csapat, aki úgy tudta hozni a meccseit, hogy valaki nem tette oda magát a pályán. Vásárhelyen a pályán lévő 11 játékosból 11-nek 100 százalékos teljesítményt kell ahhoz nyújtania, hogy győzelemmel vonuljanak a három síp után az öltözőbe. Ez is közrejátszott abban, hogy ilyen gyenge produktummal zárta az évet a felnőtt csapat. Habár tavasszal már meccseket is nyertek a mieink, az inkább csak szépségtapasz volt mind a játékosoknak, mind a szurkolóknak.
A reménynél több
A nyáron sok változás történt a csapat keretében. Az összes vidéki játékos távozott a klubtól, és helyükre ex-vásárhelyi játékosok érkeztek Rácz Dezső és Varga Róbert személyében, valamint a volt megyei elsőosztályú csapatból is csatlakoztak a felnőtt kerethez játékosok. A 6 hetes nyári felkészülés azt a célt szolgálta, hogy kialakuljon az a keret, ami a lehető legjobb eredményt tudja elérni a bajnokságban. Az edzőmeccsek képe alapján megállapíthatjuk, hogy a nyári alapozás pozitív eredménnyel zárt. Nem titok, hogy a vezetőség elvárása a feljutás, habár mindenki tudja, hogy nem a vásárhely rendelkezik a legerősebb játékoskerettel, a Tisza Volán és az UTC egyaránt sokat erősödött, így joggal pályázhatnak a feljutásra, de minimum a dobogó 3. helyét elérni kutya kötelessége a HFC-nek. Minden más eredmény kudarcnak számít.
Ha eddig nem volt teher a vállakon, akkor ez most az. A játékosok pontosan tudják, hogy mind a saját önbecsülésükért, mind a szurkolókért kötelező az első háromban végezni. Ezt mindenki a helyén is kezeli, így az öltözőben a hangulat is sokkal pozitívabb, mint a tavalyi szezonban, mert nem kell senkiben tudatosítani, hogy miért játszanak. Az edzések is jókedvűen telnek, 1-2 kivétellel mindenki próbálja maximumot kihozni magából úgy az edzéseken, mint a hétvégi mérkőzéseken. Az egyetlen negatívumnak talán azt lehet nevezni, hogy játékban nem mindig mutatkozik meg az, hogy ez a csapat tavaly még egy osztállyal magasabban szerepelt.
Sok a hiba, és még mindig nincs a játékosoknak önbizalma, amire a tavalyi szezon a magyarázat. Az edző, és a játékosok is abban bíznak, hogy előbb-utóbb minden összeáll, és nem csak kondiban, de játéktudásban is felül tudunk kerekedni az ellenfeleinken. Az eredmények tükrében viszont minden esély megvan arra, hogy harcba legyen a feljutásért, hiszen 4 meccs után 10 ponttal a 4. helyen áll a csapat. A szurkolók is kezdenek visszatérni a stadionba, mert végre győzelmeknek örülhetnek.
Meccs után
Megjegyezném azt a bizonyos 3. félidőt. Most úgy tudnak meccs után szórakozni menni a fiúk, hogy a győzelmet ünneplik. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a mérkőzést szombaton játsszák, hiszen mindenki sportolóhoz méltóan készül a hétvégi erőpróbára, így a meccs előtti szórakozás ki van zárva.
Nem teljes még az összhang a csapaton belül, mivel míg az idősebbek együtt ünneplik meg a győzelmet, addig a fiatalok inkább a saját baráti körükben vezetik le a meccs okozta feszültséget. Zárásként, adott a lehetőség, hogy a játékosok az önbecsülésüket, és a szurkolók bizalmát is visszaszerezzék, az már csak rajtuk múlik, hogy élnek-e vele, vagy az idei évet is inkább megpróbáljuk feledésbe temetni.
