Orbán Viktor jó és édes évet kívánt a magyarországi zsidóknak. A kormányfő levélben köszöntötte a közösséget és vezetőit a zsidó újév, a rós hasána alkalmából. A miniszterelnök levelet küldött Heisler Andrásnak, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének, Köves Slomó vezető rabbinak, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetőjének, Deblinger Eduárdnak, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnökének és Szabó Györgynek, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány elnökének – tájékoztatta Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-t.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Gyurcsány Ferenc köszöntőjében az 5774. év beköszönte alkalmából emlékeztetett rá, hogy ezen a napon a zsidóság “megújítja szövetségét az Örökkévalóval a világ fenntartására és újjáteremtésére. A zsidó hagyomány szerint az ünnepet megelőzően elmegy az Örökkévaló kedve a világ újjáteremtésétől, a sófár hangja veszi rá őt arra, hogy továbbra is fenntartsa teremtményeit”.
A Demokratikus Koalíció elnöke úgy vélte: a világnak és különösen hazánknak “talán soha nem volt nagyobb szüksége erre az újjáteremtésre. Szóljon hát a sófár minden korábbinál hangosabban, arra kérve a Teremtőt, hogy a tavaszi választás hozza el Magyarországnak a megújulást, és hangozzék fel utána az ima: ÁSRÉ HAIS, JODÉ TRUÁ, HÁSEM BÖOR PÁNECHA JÖHÁLÉCHUN – “Boldog a nép, amely ismeri a sófár biztató hangját: Örökkévaló, a Te fényedben járnak ők.”
Gyurcsány azt kívánta a magyarországi zsidóknak, “amely ismeri a sófár biztató hangját, hogy járjanak az Örökkévaló fényében, a Teremtő pedig adja meg nekik, és velük együtt minden nem zsidó polgártársunknak is a tavaszi megújulást”.
Fotó: MTI/Mészáros János
A Gergely-naptár szerint szeptember 5-én – a gyakorlatban már szeptember 4-én napszálltakor – beköszönt a zsidó újév, a rós hasána. A zsidó naptár szerint 5774. zsinagógai újév, a világ és az ember teremtésének évfordulója, amikor az ember teremtett voltára és függésére Istentől emlékeznek.
A zsidó naptár szerint négy újév van, ezek közül a legjelentősebb a zsinagógai újesztendő. A rós hasána kifejezés szó szerinti jelentése: az év feje. Ezen felül illetik még a jóm truá (a kürtharsogás napja), a jóm hádin (az ítélet napja), a jóm diarichtá (a hosszú nap), a jóm hárát olám (a világ születésnapja), a jóm hákeszen (az eltakarítás napja) névvel is.
A Rós hasána a lelki számvetés, az önvizsgálat, az ima időszaka, amikor a Talmud szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a következő esztendőre. Mivel a “közepesek” még kapnak haladékot, hogy megjavítsák magukat, a hithű zsidók e napon visszagondolnak az elmúlt évben elkövetett hibáikra és tévedéseikre, az őket ért kísértésekre. Ezen a napon adnak hálát a Mindenhatónak azért is, mert egész évben megóvta őket a balszerencsétől és a rossztól.
A rós hasánát megelőző hónap már a megtérés jegyében telik, szokás ilyenkor jókívánságokat küldeni és az év közben tett fogadalmakat feloldani. A nap előestéjén fehér ruhákba öltöznek, a zsinagógában is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya, gránátalma, tök, csicseriborsó és póréhagyma található, mert ezek a termékeny és gyorsan fejlődő növények a kabbala szerint a szerencse jelképei. Nem hiányozhat a hal sem a fejével együtt, továbbá a mézes alma, amely kellemes és vidám évet hozhat. A máskor sós és hosszúkás kalács (barhesz) is kerek és édes.
Rós hasánát sok helyen olyan dologgal töltik, amelyet egész évben végezni akarnak, éjszaka nem alszanak (nehogy elaludják a szerencséjüket), ehelyett imák és vallásos énekek hangzanak fel. Közép-Európában – így Magyarországon is – elterjedt rós hasána első napjának délutánján – vagy ha az a nyugalomnapra esik, akkor a következő nap – a táslich szertartás. A kenyérmorzsát összegyűjtik és beleszórják egy folyóba: ezzel szimbolikusan vízbe vetik a bűneiket, így tisztán kezdhetik meg az újesztendőt.
Rós hasána után tíz nappal tartják a legnagyobb zsidó ünnepet, a jóm-kipúrt. A köztes időszakot tíz bűnbánó napnak nevezik, amikor mindennap különleges bűnbánó imákat kell mondani, az erre a periódusra eső szombat a megtérés szombatja. Jóm-kipúr a nagy megbocsátás napja, amikor Isten feljegyzi az élet könyvébe azoknak a zsidóknak a nevét, akik az újesztendőben is élhetnek.
