Győrből indult, és egy távoli országban kötött ki, mert úgy érezte csak ott tud kiteljesedni művészete és személyisége. Szűk Norbert a Győr24-nek magáról Meseországról, és azok lakóiról regélt.
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a képzőművészettel?
Már 6 éves koromban édesapám beíratott egy rajzszakkörbe. Igazából mindig is híres festőművész szerettem volna lenni, szokták is mondani rólam, hogy biztosan „ecsettel jöttem a világra”. Általános iskolában csodagyereknek számítottam, az összes rajzversenyen első helyezést értem el. Érdekelt minden, ami a festészetről, a művészetről szólt. Legtöbbet egy idős mesternek Várady Lajosnak köszönhetek, aki gyermekkoromban felkarolt, és az ő műtermében bontogathattam a szárnyaimat. Ő volt az, aki megmutatta a festészeti technikákat, az anatómiát, megismertetett a művészettörténettel és a nagy, forradalmi gondolkodókkal. Később Budapestre a képzőművészeti gimnáziumba majd egyetemre jártam, de idővel hazatértem szülővárosomba, Győrbe.
A képzőművészet mellett a szervezés töltötte ki az életedet akkoriban, akárcsak most…
Imádom a művészetet, a fizikai erőt, imádok szervezni és másoknak boldogságot adni. Ezért az ezredfordulón megalapítottam egyik barátommal a Korszakváltó Csoportot, egy művészeti egyletet, melyben a legnagyobb és a legelismertebb magyar művészek vettek részt. Kezdettől nagyon sikeres volt. A mai napig él a csoport, és élni is fog, mert a művészet legfőbb lényege a változás és a megújulás. A társaság a leglátványosabb szabadtéri képzőművészeti fesztiválokkal örvendeztette meg a nézőket. Graffiti, óriásponyva, airbrush, installációk és hasonlók. Rengeteg kisebb-nagyobb fesztivált, kiállítást, művésztábort rendeztem itthon és külföldön. Mi készítettük a legnagyobb szabású óriásfestményeket az országban. Épületeket, illetve közterületeket csomagoltunk festményekbe. Irányzatunkat „új monumentalitásnak” neveztük el, amely a művészetet az utcára, a városok legforgalmasabb pontjaira viszi ki, és így teszi elérhetővé és élvezhetővé mindenki számára. A szervezések mellett a magam művészetével is foglalkoztam természetesen. Festettem, kiállítottam a képeimet galériákban és illusztráltam újságoknál, lemezkiadóknál. Aztán 120 fesztiválszervezés és több ezer festmény után úgy éreztem túlpörgettem és elégettem magam. Lassacskán belefáradtam abba, hogy egyedül vigyek véghez óriási feladatokat, miközben nekem kellett tartanom a hátamat mindenért. Itthon nem lehettem próféta, ezt tényként könyveltem el. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Elvágyódtam egy olyan helyre, ahol nem ismernek, ahol más a kultúra és más a mentalitás. Gondolkoztam és törtem a fejem: mit csináljak, hová menjek. Környezetváltozást akartam.
Vagyis világgá akartál menni. De miért éppen az indonéz szigetre, Balira esett a választás?
Mindig is foglalkoztatott valami mesebeli hely, az álmok világa. Számtalan egzotikus helyen jártam már azelőtt, így Bali szigetén is, Indonéziában. Először egy szokványos turistaút során voltam ott. Bali spiritualitása és varázsa azonnal megragadott és nem eresztett el. Azután bárhol is jártam a világban, csak rá gondoltam. A sziget megfogott, rabul ejtett, és megbabonázott. Bármerre jártam, a szigetre gondoltam. Bali élt a szívemben.
Talán ennek is köszönhető, hogy elkezdtél a szigeten alkotótáborokat szervezni. Mi lehet az a plusz, ami a távoli vidéken elindítja a művészek fantáziáját?
Balin a világhírű Mario Blanco Balidalival szerveztem már számtalan alkotótábort. Számomra a pozitív gondolkodás, erő, fény adja az inspirációt. Bali mentalitása és finom rezgése feltölt újra és újra. A pihenés és az ellazulás segítségével szárnyal a fantáziám és az energiám. Ezáltal kitisztul az elmém és így lesznek jobbak és szebbek a festményeim.
Milyen a kultúrájuk?
Van egy művészváros Bali közepén Ubudnak hívják. A városban kilométereken át kígyóznak a művészetek és mesterségek utcái, ahol megtalálható a helyi balinéz művészet, az ott alkotók jellegzetes festészete, szobrászata, ezüstművessége, batik, textil, kerámia, üveg, bambusz művészete. Rengeteg külföldi tehetség él ott, és számtalan múzeum és galéria várja a látogatókat. Izgalmas táncelőadások, zene, árnyjáték (wayang) kápráztatja el a látogatót, a szépségipar és a szállodaipar is mindenhol jelen van és számos exkluzív lehetőséget kínálnak. A hotelek, masszázs szalonok, helyi és nemzetközi éttermek, szórakozóhelyek, kávézók, plázák, strandok, úszómedencék, csúszdaparkok, hüllő-pillangó- madár-elefánt parkok, állatkertek, meseszerű vízesések mind-mind megtalálhatók a környéken. És persze jógatanfolyamok, kakasviadalok, táncelőadások, rituális szertartások, vulkán–rizsterasz túrák és még sorolhatnám. Ubud város művészeti palettája lenyűgöző, szinte az egész város alkot, több százezer helyi és nemzetközi művész él és dolgozik ott, rengetegen találták meg a boldogulásukat, mint ahogy én is. Vagyis egy nagyon gazdag és színes kultúra az övék.
Híres művészeket is utadba sodort a sziget?
Igen, több világhírű festő hívott meg műtermébe. Leginkább Mario Blanco-val kerültem mély barátságba. Mario a világhírű festőművész Antonio Blanco („BaliDali”) fia, aki édesapja múzeumát menedzselte. Zseniálisan fényképez és számos indonéz és külföldi festőnek és fotósnak szervezett kiállítást, adott bemutatkozási lehetőséget. Tisztelik és szeretik, felnéznek rá. Egyfajta művészeti vezető, egy guru, akit követnek. Neki köszönhetem, hogy Balin és Indonéziában megismertek, tiszteljük és szeretjük egymás művészetét, gondolkozását, és elszántságát. Összefogtunk és számos művészeti megmozdulást, alkotótábort szerveztünk közösen.
Ha Bali, akkor szerelem, ha szerelem, akkor Bali. Miért?
Kint leltem rá a szerelemre és a jelenlegi feleségemre. Szerelem volt első látásra. Olyan volt, mintha több ezer éve ismerném. A szerelmünk gyümölcse első gyermekem, Szimonka, őt is Balinak köszönhetem. Sokan a romantikáért jöttek el Balira, remélve, hogy rájuk talál a szerelem. A hihetetlen az, hogy az erre vágyó utazóknak ez be is jött! Külön-külön érkeztek, szerelembe estek és együtt tértek haza, vagyis sokakat összehozott a sziget. Rengeteg szerelem született az útjaim során. Kerítőnek is lehetne hívni vagy azt mondani, hogy társkereső programokat szervezek, de nem. Azonban én tudom, hogy ennek a szigetnek és a varázslatos atmoszférának köszönhető mindez.
Készül a könyved: mit tartalmaz majd ez az írás, miért lehet gyógyír a lelkeknek?
A könyv címe: Aki mer az szerelem. Az Ízek, Imák, Szerelmek című híres mű írónőjének a hangvételében íródott, csak éppen férfiverzióban, ez a kötet az én igaz életutamat mutatja be izgalmasan és humorosan. A történetem rávilágíthatja az embereket arra, hogyha mernek és nem félnek lépni, akkor bármi fantasztikusan meseszerű történet előfordulhat velük is. Gyógyír a léleknek, mert pozitív energiák vannak az írásban. A könyvben a fejezeteket az én Balin készült festményeim és feleségem Bali fotói illusztrálják majd.
Milyen a megítélése Balinak Magyarországon?
Az emberek nem ismerik Balit, de igazán a kinti lakosok sem. Csak azt tudják, hogy ott süt a nap, szép a tenger és színes a kultúra. Azt a képet, amit én szeretnék átadni Baliról azt se könyvben, se filmben, se videóban nem éreztem és láttam. Megpróbálom felfedni Bali legszínesebb arcát és rejtett titkait. Ez a fő célom, hogy bemutassam a sziget ezerarcúságát és minél közelebb hozzam a varázsát az európai szívekhez. Hidat képzek a két világ közt és misszionáriusként szolgálok. A Balinéz hinduk úgy gondolják, hogy Bali a mennyország és ők már meghaltak és jelenleg ott élnek. Nehéz átadni ezt a mennyei érzést, mert mindenki a saját szemében hisz és a saját bőrén tapasztal, de egyre több ember hall Bali misztikumáról és varázsáról. Egyre többen érkeznek Magyarországról is, de leginkább ausztrálok, amerikaiak, oroszok, olaszok, hollandok, japánok adják a turisták többségét. Pedig érdemes felfedezni a földi paradicsomot. Nekem már csak elhihetik…
