A kérészek rendjébe tartozó közismert fajt, a tiszavirágot júniusban és júliusban lehet néhány napon keresztül megfigyelni a Tisza hazai szakaszán. Ugyanebbe a rendszertani csoportba tartozik egy közeli rokon, de méretre jóval kisebb faj, a dunavirág (Ephoron virgo), amely többek között a Dunában és a Rábában őshonos. Valószínűleg a vízszennyezések miatt viszont negyven éve nem figyelhető meg ez a rovar. Az utóbbi néhány évben jelentős mértékben javult a Duna vizének minősége, ezért 2012-ben a dunavirág újra tömegesen rajzott a hazai Duna-szakasz számos helyszínén.
Kriska György, az MTA Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó Duna-kutató Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE TTK Biológiai Intézetének adjunktusa munkatársaival Tahitótfalu mellett idén augusztus 19-én és azóta szinte minden este ismét megfigyelte a tömegrajzást, ami alapján okkal remélhetjük, hogy a dunavirág ismét sikeresen megtelepedett a magyarországi Duna-szakaszokon. A rokon faj, a tiszavirág rajzása június közepétől július közepéig tart a Tiszán felfelé haladva; egy adott helyen csupán néhány napig, nagyjából 18 és 20 óra között, tehát még világosban repülnek. Ezzel ellentétben a dunavirág rajzása a Duna egy adott szakaszán is mintegy két héten keresztül, nagyjából augusztus 19-től szeptember elejéig tart, és a kora esti óráktól, alkonyattól kezdve figyelhető meg – mondta el Kriska György.
A Tahi és Tahitótfalu közötti Tildy Zoltán híd lámpái rajzás idején tömegével vonzzák magukhoz a kérészeket, amelyek sárgásfehér színű csóvákat alkotnak a lámpák körül. Ezáltal ökológiai csapdába kerülnek az állatok, és sajnos milliószámra pusztulnak el a nőstények, petecsomóikkal együtt. A dunavirág hazánkban védett, természetvédelmi értéke tízezer forint, így több tízmilliárdos természetvédelmi kár keletkezik a lámpák miatt. Ezért is nagyon fontosak az MTA ÖK Duna-kutató Intézetének és az ELTE Környezetoptikai Laboratóriumának a természetvédelmi célú kutatása, amelyben a dunavirág ökológiai csapdájának tudományos feltárása mellett, a természetkárosítás problémájára is megoldást adhatnak. Kriska György kijelentette: kézilámpás vizsgálataink eredményeire alapozva javaslatot teszünk egy olyan megoldásra, amely a dunavirág utódgenerációjának megmenekülését szolgálhatja. Ez olyan fénysorompó kialakítását jelentené az optikailag veszélyes objektumok (pl. kivilágított hidak és horgonyzó hajók) környékén, amely a kivilágított hidakhoz hasonlóan megakadályozná a kérésznőstények továbbhaladását, de az így feltorlódott kérésztömeg végül nem száraz felületre, hanem a folyóvízbe hullana az utódgeneráció kifejlődését biztosító kérészpetékkel együtt. A másik javaslatunk, hogy a fényforrásokat polárszűrőkkel ellátva megszűnne a kérészeket vonzó hatása.
