A fordított időutazásban már megint jelentős ponthoz érkeztünk: leértékelődik a kisebb gyermekekkel foglalkozó szakemberek értelmi és szakképzettségi színvonala – írja a Népszabadságban megjelent cikkében Ferge Zsuzsa.
A szociológus, akadémikus szerint a Klinghammer államtitkár által felvázolt közösségi főiskolák terve (amiről Kinghammer azt mondta, hogy „ide azok jelentkezhetnének, akiknek bizonytalanabb a tudásuk annál, hogy egyetemre menjenek, de szorgalmasak, és szeretnének tovább tanulni. A közösségi főiskolák elvégzésével nagyon jó védőnő, falugazdász vagy óvónő lehet belőlük”) azt jelenti, hogy a védőnői vagy óvónői pálya ezzel megszűnt önként választott hivatás lenni: csupán jobb híján adott tanulási kiút a butácska, de szorgos fiatal nők számára.
Ferge Zsuzsa arra is figyelmeztet, hogy a kétéves képzési elképzelések nemcsak a szakmák degradálását jelentik, hanem azt is, hogy kiagyalójuk nem tud a gyermeki agyfejlődésre vonatkozó kutatásokról. „Mintegy 15 éve tudható, hogy az agyfejlődés az első 5 évben (ezen belül az első életévben) a leggyorsabb. 2006-ban megalakult a Harvard Egyetem Gyerekfejlődést Kutató Központja (Center on the Developing Child). Folytatja a korábbi kutatásokat arról, hogy mi történik agyunk és ezzel egész személyiségünk fejlődésével a kora gyerekkorban (vagyis a 0 vagy 1 éves kortól az 5-7 éves korig tartó időszakban), és ezt kiegészíti azzal, hogy a tudomány következtetéseit lefordítja a gyakorlat nyelvére: mit és hogyan kell tenni, ha az agyi fejlődés akadályokba ütközik?
Úgy tűnik, Magyarország a gyerekkori boldogtalanság árát a következő generációkkal akarja megfizettetni” – zárja írását a szociológus. A teljes cikket itt találja.
