Péntek délután került fel a hír az ATV honlapjára, miszerint Bajnai Gordon előválasztást, sőt tévévitát javasol Mesterházy Attilának. A hír (remélve, hogy valós) áttörés lehet a bal-liberális oldal belső küzdelmében.
Persze politikai elemzőknek nem szokás pillanatok alatt reagálni hírekre, most mégis kivételt teszek.
Két okból is.
Az egyik – hogy úgy mondjam – szubjektív. Az elmúlt hónapokban elemző cégünk számos alkalommal szorgalmazta, hogy a baloldalon kvázi amerikai stílusú választási kampánnyal – és ennek koronájaképpen – tévévitában döntsék el a miniszterelnök-jelölti alkalmasság kérdését. A nyár folyamán, úgy tapasztaltuk, alig vert hullámokat javaslatunk, de hát rendben van, gondoltuk, itt a nyár, vessen hullámokat más. Akik reagáltak, azok inkább berzenkedtek, s arról győzködtek minket, hogy ez itten nem Amerika, mit akarunk mi az előválasztással meg a televíziós vitával.
Aztán most meg mit látunk? Maga az egyik érdekelt fél pártja áll elő ezzel a javaslattal. Akkor ez most itt mégis Amerika?
S ezzel a másik szempontnál vagyunk.
Fotó: Neményi Márton
A bal-liberális oldal miniszterelnök-jelölti előválasztására nem azért van szükség, mert Amerikát akarjuk másolni. Hanem azért, mert egy a bal-liberális térfélen belüli nyilvános vitafolyam egy mindeddig sajnálatosan hiányzó kreatív erőforrássá válhat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy tavaly október óta – amikortól úgymond felgyorsult az ellenzék belső megszerveződése – lényegében alig jutottak előbbre. Sokan emiatt már temetik is az ellenzéket, s meglehet, van is ebben valami… ha ez így marad. Ha nem jönnek rá arra, hogy szemmel látható belső konfliktusaikat nem zárt ajtók mögött kell valahogyan megvívniuk, és lezárniuk, mielőtt érdemben „kinyitották” volna, hanem ki kell vinniük a nyilvánosság elé. Mutassák meg, mit tudnak. Vitatkozzanak, küzdjenek meg egymással.
Hagyják végre maguk mögött azt az ásatag megközelítést, hogy az MSZP és az Együtt PM programja egészen közel áll egymáshoz. És, ha közel áll, akkor mi van? Ne tudnák, hogy a politika nem csak – vagy tán nem is elsősorban – programokról szól? Bajosan hinnénk.
Tudomásul kellene venniük, hogy előállt itt egy merőben új helyzet. A Fidesz legyőzéséhez az ellenzéknek egyszerűen újra kell tanulnia a szerepét és a belső viszonylatait. A régi metódusok fabatkát sem érnek. Ebben a helyzetben rejlik azonban egy nagy kihívás is, amelyre válaszul az ellenzék két mérvadó pártja újradefiniálhatná magát, s a bal-liberális alternatívát, az eddigitől eltérő módon, ha tetszik, érzelmileg is átélhetően mutathatná be. Emlékezzünk csak: 1998-ban a Fidesz holdudvara kényszerítette ki az első miniszterelnök-jelölti tévévitát Horn Gyula és Orbán Viktor között. Addig ennek semmi hagyománya nem volt. Aztán – egy időre legalábbis – lett. Annak még kevesebb hagyománya van, hogy az azonos térfélen állók vitatkozzanak egymással. De ebből is lehet hagyomány!
Most az a helyzet, hogy ha az ellenzék valóban üggyé akarja tenni saját magát, akkor el kell hagynia a nézetet, miszerint a miniszterelnök-jelöltet automatikusan a legerősebb ellenzéki párt adja. Előválasztás kell. Majd pedig – talán nem is egy – vita.
Lehet kezdeni az áthangolódást.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója
