Szomorú, szívbemarkoló levél érkezett a Győr24 postaládájába. Egy anyuka írta meg kisfia történetét. Zalán alig három hónapja jött a világra Győrben, ám élete máris a küzdelemről szól.
„Nem tudom, hogy mire lehullanak a levelek a fákról, látni fog-e még? Vagy látni fogja-e őket, mire újra zöldek lesznek. Nem tudom, hogy fogunk ezen túljutni, látni fog-e még valamit” – írta nekünk Pintér Enikő, Pintér László Zalán édesanyja levélben, melyben portálunk segítségét kérte.
A kisfiú súlyos betegséggel, úgynevezett multiplex retinoblastomával küzd, mely azt jelenti, hogy mindkét szemében több daganatot találtak. Bal szemében pont a látóideg közelében helyezkedik el az egyik góc, míg jobb szemén az éleslátást támadta meg egy rosszindulatú daganat, így valószínűleg szeme már sosem lesz tökéletes, de még megmenthető.
Zalán fotóját látva eszünkbe sem jutna, hogy élettel és gyermeki boldogsággal teli sötétkék szemecskéit megtámadta egy veszélyes kór. A kisbaba még csak most kezdte felismerni az őt körülvevő világot, szüleit és testvéreit, a színek és a formák varázsát, ám mindeközben hatalmas küzdelem folyik azért, hogy látását ne veszítse fel, s hogy a betegség ne terjedjen tovább.
Az édesanya elkeseredetten teszi fel a kérdést, mely bizonyosan minden szülőből előtörne hasonló esetben: Miért ő? Még csak gyermek, miért kell máris ekkora harcot vívnia egészségéért?
„A reggelek a legrosszabbak, mert az ember reménykedik, hogy ez csak egy rossz álom és majd felébred belőle. És reggel felébredünk és még mindig ugyanott vagyunk. És itt ez a szörny, amivel meg kell küzdenie ennek a kicsi életnek!” – meséli Enikő, Zalán édesanyja.
„Néha kiülök vele a ház mögé a kertbe és megmutatom neki, hogy nézd kisfiam, ott vannak a fák. Itt a paradicsom, ott a karalábé…
„Nem tudom, hogy fogunk ezen túljutni! Látni fog-e még valamit életében. Abban reménykedünk, hogy ha fel tud nőni és túl leszünk ezen az egészen, majd álmodni fog arról milyen volt, amikor még látott. Ezt még leírni is szörnyű, de nem tudjuk mi vár ránk.”
„A rémálom jó pár héttel ezelőtt kezdődött. Akkor kezdtünk gyanakodni, hogy valami nincs rendben a picivel. Néhányszor láttam, hogy mikor a távolba mered, a jobb kis szemecskéje “elúszik” kifelé. Ezen kívül ha kézben volt, csak úgy volt el, ha a bal karomban fogtam és születésétől megvolt az a szokása, hogy ha a pelenkázóra raktam, akkor egyből jobbra nézett, balra sosem” – osztotta meg velünk Zalán édesanyja az első baljós jeleket.
„Később, mikor forgolódni kezdett, akkor is csak a jobb oldalára fordult, balra sosem. Ma már tudjuk miért. Az is szembetűnő, hogy nem úgy fejlődik, ahogy a másik három testvére. Mikor ezt megemlítettem férjemnek, aki mentőápóló 11 éve, azt mondta, a kancsalságot majd kinövi, az meg hogy mindig jobbra fordul csak azért van, mert biztos tetszik neki a falra kitett ETO sál. A férjem és a nagy fiam ugyanis nagy focirajongók.
„Ugyanakkor a védőnő is megnyugtatott, hogy szerinte nincs baja, de mutassam meg egy orvosnak. Így is lett, kértünk időpontot a szemészetre. Kaptunk is augusztus 12-re. Ezután történt az első komoly baj: pár napra rá láttam hogy fehéren világít a jobb szeme. Tudtam, hogy baj van, egyből rohantam vele a kórházba, és a legnagyobb félelmem vált valóra. Valahogy éreztem, hiszen valamikor 28 éve férjem is ebben a betegségben szenvedett. Csakhogy mikor megszületett az első babánk, próbáltam utána járni, öröklődhet-e a betegség. A védőnő és egy szemész is megnyugtatott, hogy nem. Így nem is gyanakodtam, megnyugodtunk. De ahogy megláttam a fehér visszfényt a szemében, tudtam, hogy nem várhatok tovább. Összeszedtem a gyerekeket és rohantam velük a kórházba.
Innét már peregtek az események. Pupillatágítás után ki is mondták az ítéletet. Ultrahang, beutaló Budapestre a Mária utcai szemklinikára. Rögtön megszerveztük az utazást, hiszen egyből másnap kellett menni. Reggel fél 8-ig kellett odaérni éhgyomorral az altatás miatt, ami egy szoptatott pici babánál nem is olyan egyszerű.
Odaértünk mentővel, külön köszönet az OMSZ-nak és Fogarasi Zoltán, győr megyei vezető mentőtisztnek, hogy lehetővé tette számunkra, hogy mentőautóval vigyük fel a kicsit. Ezt követően már mehettünk is a műtőbe.”
„Életem legnehezebb pár másodperce volt, míg odaadtam egy idegen kezébe a kincsemet”
„Éreztem ahogy a gyomrom összeszorul, de annyira, hogy szó szerint nyomta a bordámat. A szívemet mintha ezer marok szorongatta volna. Párom el is sírta magát a tehetetlenségtől. Ólomlábakon cammogtak a másodpercek, míg 20 perc múlva visszakaptam a kis kincsemet. Sírdogált. Hol jobban, hol kevésbé.
Az ultrahangig még élt a remény, hogy nincs komoly baj, talán mégsem az, talán csak elnéztek valamit! De nem! A könyörtelen valóság szembenézett velünk. Próbálunk belenyugodni, a családban történt már hasonló eset, hiszen a párom is teljes életéet él egy szemmel. Őt is ez a betegség támadta meg a jobb szemét két és fél éves korában, ám a kisfiúnknak mindkét szemében van daganat. Összesen öt!”
A betegség nagyon agresszív, megkezdődött a versenyfutás az idővel
A doktornő felvázolta, hogy Zalánnak kemoteriápiás kezelésre van szüksége. Nem tudni miből és mennyit kap. Mostanra kiderült, hogy a daganat nem képezett koponyán belüli áttéteket, ami szerencse, hiszen ez egy agresszív, gyors terjedésű betegség, ráadásul ritka. Magyarországon évente 4-5 gyermeket betegít meg, így gyakorlatilag nincs is kialakított szakmai protokoll a kezelésére, valamint a műszerparkot sem kifejezetten erre a betegségre találták ki. Egy esseni klinikán próbálkoztunk, ám ott elutasítottak bennünket, de egy svájci szemész-onkológus professzorral sikerült felvenni a kapcsolatot, ő kezelné a kisfiúnkat.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a külföldi kezelés nagyon drága, ám a család nem engedheti meg magának a klinikák vaskos számláit.
„Albérletben élünk, négy gyerekkel, összesen 40-50 ezer forintos fizetésből és a gyerekek után járó családi pótlékból és gyes-ből. Ezúton is szeretnék megkérni minden kedves olvasót, hogy akinek módjában áll, és segíteni tud, az vegye fel velünk a kapcsolatot. A legcsekélyebb mértékű segítség is nagyon sokat számít!” – kérte az elkeseredett édesanya a Győr24 segítségét.
Az édesanya kedden értesítette a Győr24-et arról is, hogy a múlt kedden elvégzett MRI vizsgálat nem igazolt koponyán belüli áttétet, illetve az első kör kemoterápián is átesett már a kisfiú.
A segítségnyújtáshoz egyébként minden információt, valamint Zalán betegségének háttéranyagát is megtalálhatják olvasóink ezen a honlapon, de szerkesztőségünkkel is felvehetik a kapcsolatot, hiszen a Győr24 is folyamatosan figyelemmel kíséri a kisbaba sorsát.
Szerkesztőségünkkel a gyor24@gmail.com emailcímen vehetik fel a kapcsolatot, Zalán családjához pedig ezen a linken találja a kontaktokat.
