Répássy Róbert: A szétesésre is fel kell készülni
Idézzük csak fel Orbán Viktor válaszát arra a strasbourgi kérdésre! Lényegében azt mondta, ő lenne az utolsó, aki a kilépésre biztatná Magyarországot. Úgy fogalmazott: hívják azt bárminek, Magyarországnak Nyugat-Európához kell tartozni.
Értelmezné nekünk ezt a „hívják azt bárminek” mondatot?
Szerintem azt jelenti, hogy Orbán nem tudja, jelenlegi formájában meddig marad fenn az unió, de stratégiai célunk nem lehet más, mint a Nyugat.
Fotók: Kummer János
Miniszterelnökünk vajon eljátszik a kilépés gondolatával?
Magyarország unióval kapcsolatos magatartása százszor EU-konformabb, mint az ebből a szempontból legkritikusabb briteké. Ha a dezintegrációpártiak győznek is, London hamarább mondja fel a szerződést, minthogy Orbán Viktornak ez komolyan megfordulna a fejében. Isten ments, hogy egy ilyen folyamatban Magyarország játssza a főszerepet. De persze a szétesésre is fel kell készülni, arra meg pláne, hogy az unió a mainál lazább szövetséggé alakul. Orbán benne van azokban a körökben, ahol a kormányfők mozognak, és nyilván pontosan látja, milyen tempóban halad előre ez a vélt vagy valós dezintegrációs folyamat. A magyar miniszterelnök szavaiból nem euroszkepticizmust, hanem az eurorealizmust érdemes kihallani. Nem a vágyairól beszél, hanem – a közhangulatot érzékelve – a valóságról. Az uniót nagyon megviselte az euroövezet válsága, és sokan a jelenlegi struktúra életképtelenségének bizonyítékát látják a történtekben. Ráadásul, ahogy elnézem Ciprust és néhány más instabil országot, nincs még vége a válságnak… Ha jobban belegondolok, abból a szempontból szerencsénk van, hogy nem vagyunk euroövezeti tagok, hogy könnyebb felkészülnünk a közös pénz utáni esetleges időszakra.
Kovács László: A kilépéshez népszavazás kell
Orbán Viktor korábban is csak vonakodva támogatta Magyarország uniós tagságát. Többnyire úgy fogalmazott: gondosan mérlegelve a csatlakozás előnyeit és hátrányait, arra jutott, valamivel több a pozitívum. A miniszterelnök most csütörtöki parlamenti megszólalása a szokásosnál is barátságtalanabb volt az EU-val szemben, hiszen kétségbe vonta az Európai Parlamentnek azt a jogát, hogy véleményt nyilvánítson a demokrácia, a jogállamiság magyarországi érvényesüléséről. Orbán a jogállam tudatos lerombolásával a saját korlátlan és ellenőrizetlen hatalmát igyekszik megvalósítani. E törekvésében jelent számára komoly akadályt az európai intézményrendszer.
Ön szerint megfordul a fejében a kilépés gondolata?
Nem hiszem, hogy ma határozott célul tűzné ki ezt. Ezzel együtt nem tudni, hová vezet az unió fő erőivel szembeforduló magatartása. Egy biztos: mivel a csatlakozást nemcsak az aktuális kormány hagyta jóvá, az esetleges kilépéshez is népszavazásra lenne szükség.
Ma melyik álláspont győzne egy népszavazáson?
Orbán szerint a Tavares-jelentéshez hasonló állásfoglalások gyöngítik az uniót, és pontosan ezek vezethetnek az unió széthullásához. Szerintem viszont épp az orbáni érvrendszer, ez az alaptalan vádaskodás gerjeszti a magyarországi euroszkepticizmust, ami adott esetben megágyazhat a kilépési szándéknak.
Vona Gábor: Tengertől tengerig tengely
A Tavares-jelentés kutyakomédia, amiben mindenki eljátszotta a maga szerepét. Orbán azt adta elő saját EU-szkeptikus választóinak, hogy megvédi az országot, a baloldal pedig azt, hogy félti a demokráciát. Csakhogy nem rezsivita ez, nem is demokráciamentés, hanem szimpla hatalmi harc: a magyar és az európai bal és jobb küzdelme. Orbán Viktor, miközben a nemzetek Európájáról és a nemzetek megvédéséről beszél, valójában folyamatosan felmondja az integrációs leckét, és egyetlen fűszálat sem tesz keresztbe az Európai Egyesült Államok létrehozását célzó folyamatnak. Egyetlenegyszer sem védte meg Magyarországot az erősödő integrációval szemben. Pedig ez a lényegi kérdés. Az aktuális ügyek, a médiatörvény, a bírák nyugdíjaztatása, az alaptörvény körüli hisztéria a mélyén mind színtiszta hatalmi kérdés.
Ön az erősödő integrációtól fél, más meg széteséstől tart.
Kettős folyamatot látok. A bizottság és a tanács koncentrálná a hatalmat, de képtelen rá. A kudarcok pedig azt váltják ki belőlük, hogy még makacsabbul ragaszkodnak a céljaikhoz. Ennek az egésznek csakis szétesés lehet a vége. Ami persze a Jobbikot nem fogja padlóra küldeni.
Csak az országot. Orbán is jelezte csütörtökön az ülésteremben: a szétesés borzalmas káoszt hozna több tízmillió új munkanélkülivel, elszegényedéssel.
Abból lesz káosz, ha maradunk a hajón, s ott szenvedjük el a szétesést.
Miért lenne jobb, ha Magyarország az esetleges szétesés előtt kilépne a semmibe? Megfulladna, mire a többiek hajótörést szenvednek.
Minél hamarabb kezdünk gondoskodni mentőcsónakról, annál jobb.
Miből lehetne mentőcsónak?
Mondjuk egy magyar–lengyel–horvát–tengelyből.
Van visegrádi négyek, az se működik igazán.
Mert rossz konstrukció, huszonhárom év alatt képtelen volt eredményt letenni az asztalra.
A Jobbik kidobná a cseheket és a szlovákokat a horvátokért cserébe?
Pont azért nem működik a V4, mert a tagállamok nem tudják rendezni egymás közötti konfliktusaikat. De ez a magyar–lengyel–horvát, tengertől tengerig tartó tengely működőképes lehet, közép-európai kovászként működhetne, kihasználhatná, hogy Kelet és Nyugat határán helyezkedik el.
Vágó Gábor: Birodalmi gömböcöt hizlal. Miért lépne ki?
Orbán kint kurucként, itthon labancként viselkedik. Ugyanazt kéri számon az EU-n, amit idehaza ő hajt végre: a centralizálást és az erőpolitikát. Itthon már nem talált ellenségképet, ezért kívül keresett, s meg is lelte az EU, valamint a tőke képében. Saját hatalmi legitimációját alapozza meg azzal, hogy népvezérként kiáll, s nekimegy az általa kreált ellenségnek. Természetesen esze ágában sincs kilépni az unióból, tud számolni, tisztában van vele, mennyi brüsszeli pénzt lehet a Simicska-féle birodalmi gömböcön át a saját rendszere hizlalására fordítani. Veszélyes játék. Mert oké, hogy az Európai Parlament minden nemzet számára arról szól, hogy odakintről játszanak a hazai publikum számára. De arra azért vigyáznak, hogy harcos kis mentalitásukkal ne égessék hazájukat az egész kontinens előtt.
Alaptalan az orbáni EU-kritika?
Az EU rosszul működik, Brüsszel a magországok érdekeit képviseli. De erre nem a különutas kuruckodás, a kardcsörtetés az adekvát reakció, hanem a közös fellépés a hozzánk hasonló státuszú országokkal érdekszövetségben. Földügyben el kellett volna érni, hogy a termőföld kerüljön ki a tőke szabad áramlása alól. Csakhogy Orbán képtelen volt megvédeni Magyarország nemzeti érdekeit, mert a creditjét már elveszítette az álcsatározásokban.
Orbán azt mondta a Parlamentben, hogy a támogatás nem kegy, hanem jár nekünk. Mégpedig azért, mert negyven év úgymond kommunizmus után úgy csatlakoztunk a közösséghez, hogy nem rendelkeztünk versenyképes nagyvállalatokkal, csupán bedobtuk a közösbe a piacunkat.
Abban igaza van, hogy jár a támogatás. Csakhogy az eurómilliárdok címzettje nem a kisgömböc kellene legyen, hanem Magyarország.
Karácsony Gergely: Nincs rajtunk nyomás, hogy európai módra viselkedjünk
Paradox helyzet állt elő: mivel már EU-tagállamok vagyunk, nincs rajtunk nyomás, hogy európai módon viselkedjünk. Ezért lehet az európai eszmeiséggel ellentétes intézményrendszert kialakítani. Ha Magyarország a jelenlegi közjogi struktúrájával kérte volna felvételét az EU-ba, bizonyosan elutasítják. De most, hogy bent vagyunk, valószínűleg bent is maradunk. Tisztában van vele Orbán is, ha kilépnénk, nem tudná finanszírozni sem a klientúráját, sem az országot. A miniszterelnök folyamatosan köpködi az EU-t, szabadságharcos retorikával fedi el a valódi problémákat. Ezzel együtt lassan megérthetné, hogy egy ilyen autoriter rendszer sokáig nem maradhat talpon a közösségen belül.
Szerinte éppen hogy Brüsszel épít autoriter rendszert. A mostani támadások mögött pedig a magyar baloldal által felheccelt nemzetközi baloldalt látja.
Orbitális hazugság. A Tavares-jelentésben nincs egyetlen olyan lényegi kritika, amit ne hallottunk volna idehaza is, például Sólyom Lászlótól. Ráadásul Orbán nem a baloldallal, hanem elsősorban az EU konzervatív vezetőivel áll vitában: mások mellett Jose Manual Barrosóval és Viviane Redinggel, mindkettő néppárti politikus. Az egyébként valóban balos többségű Európai Parlament 53 százalékos többséggel fogadta el a Tavares-jelentés, ami csak úgy jöhetett ki, hogy a néppártiak jelentős része legalábbis tartózkodott. Szó sincs tehát arról, amit Orbán mond, vagyis hogy a Néppárt felsorakozott volna a magyar kormány politikája mögött. Egyébként van némi szimbolikus töltete, hogy az 53 százalékot kapott Tavares-jelentésről azt állítja Orbán, hogy a többség visszaél a hatalmával, miközben a hatalmával tényleg visszaélő Fidesz 2010-ben épp 53 százalékkal nyerte meg a választásokat.
Molnár Csaba: Elvették Orbán homokozólapátját
Orbán ebben a történetben is teljesen kiszámíthatatlan. Hogy ma a magyar parlament határozatban válaszolt a Tavares-jelentésre, az színvonalában pont olyan, mint amikor egy középsős ovistól a homokozóban elveszi a lapátját egy másik kisgyerek, ezért aztán sírva, bömbölve rohan az anyukájához, hogy védjél meg. Orbán Viktor most ezt játssza.
Fotó: Neményi Márton
Ez a politikai műsor.
Több ez, mint műsor. Az ő fejében nem Magyarország, nem a magyar emberek és nem is az Európai Unió áll a történet középpontjában, hanem Orbán Viktor. Ő egy önhitt, önimádó ember, s úgy tetszik, azonosítja magát Magyarországgal. Ami komoly probléma. Mert az, hogy bálványozza magát, engem őszintén szólva nem érdekelne, ha ennek nem lennének hatásai az országra nézve. Úgy érzi, személyében sértették meg az Európai Unióban és az Európai Parlamentben, ezért revánsot akar venni. És eközben a legkevésbé sem törődik azzal, mi Magyarország érdeke. Nem érdekli, nem is érti, hogy az Európai Unió nem közös piac, hanem értékközösség. Egy ilyen ember lelkivilágába simán belefér, hogy visszavágásként megpróbál mindannyiunkat kivezetni az Európai Unióból.
