A 1944. június 16-án, 10 óra 10 perckor kezdődött meg a hódmezővásárhelyi zsidóság deportálása. A városi zsinagóga órája mind a mai napig ezt az időpontot mutatja, a történelem egyik legsötétebb időszakának mementójaként.
A 69 évvel ezelőtt történt tragikus eseményekre, illetve a Soá áldozataira és a zsidókért a vészkorszak idején kiálló emberekre emlékeztek vasárnap délután a Tuhutum utcai izraelita temetőben és a Zsinagógában. A megemlékezés első részében a gyülekezet tagjai csendes főhajtással tisztelegtek a mártírhalált halt mintegy 470 vásárhelyi zsidó előtt a sírkertben felállított emlékműnél.
Ezt követően a résztvevők átvonultak a Szeremlei utcába, hogy megkoszorúzzák Beretzk Pál, az akkori alpolgármester, Almásy Tibor dandártábornok és II. János Pál pápa emléktábláját. Beszédet mondott Balassa László, a hitközség vezetőségi tagja, valamint Komlós Erika hitközségi tag. Előbbi a katolikus egyházfőt méltatta. Elmondta, János Pál mea culpát gyakorolt az egyház zsidóság elleni bűneiért. Idősebb testvéreként szerette a zsidóságot, és mindent megtett a megbékélésért. Komlósi Erika Almásy Tibor dandártábornokról és Beretzk Pál, a deportálások idején regnáló vásárhelyi polgármesterről beszélt. A városvezető a törvényekkel szembeszegülve, megakadályozta a helyi gettó felállítását. Almásy pedig 1945 elején 400 munkaszolgálatost és keresztény katonát mentett meg azzal, hogy megtagadta nyilasok kiadatási követelését.
A megemlékezés végén, immáron a Zsinagóga falai közt Almási István polgármester, dr. Steiner Pál országgyűlési képviselő és dr. Erdély Miklós, a Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség ügyvezető elnöke is felszólalt. Beszédeikben hangsúlyozták az emlékezés nem csak a zsidóság, de az egész nemzet kötelessége, ahogyan az antiszemitizmus, a megkülönböztetés elleni küzdelem is.
A nap Markovics Zsolt szegedi főrabbi mártír-istentiszteletével zárult.