Matolcsy György – egykor unortodox nemzetgazdasági miniszter, jelenleg a Magyar Nemzeti Bank elnöke – emlékéremmel ajándékozta meg ByeAlexet, aki nem érti a fanyalgókat, és jól ki is osztja őket. Magát a nagy gondolkodót, ByeAlexet idéznénk változtatás nélkül, mert kár lenne belenyúlni ebbe az igazán alapos és újszerű politikai-társadalmi elemzésbe. Lent várjuk a kommenteket!
Netán én írtam SMS-t Matolcsy Györgynek, hogy küldjön már nekem valami elismerést, mert lassan két hónapja hazajöttem, és hivatalosan senki nem mondta odaföntről, hogy „jaaa, amúgy tökjól szerepeltél töki.”
Miért háborít fel egyeseket az, hogy egy ilyen Nemzetközi zenei versenyről tizedik helyezéssel hazaérkező, anyanyelvén megmérkőző előadót, egyfajta elismerésben részesítenek? Ezt tényleg őszintén kérdezem. És hogy jön aztán ide érvként az, hogy mi az, hogy én kapok egy ilyen elismerést és sokan mások meg nem kapnak? Ehhez nekem mi közöm van?
Nem én kérek semmiféle elismerést, meg díjakat, amelyeket kapok. Azoknak a sorsáról mások döntenek úgy, hogy kiérdemeltem. (Leginkább TI kedves közönség már azzal, hogy annyi, akkoriban híres énekes ellenében, engem küldtetek ki a malmői mérkőzésre.)
Egyáltalán nem nagy szám egy ilyen jellegű (és témájú) eredmény után kapni egy ilyenfajta elismerést. Akkor sem, ha CSAK protokoll van mögötte. Ez teljesen normális szerintem ebben az esetben.
És tudjátok mit nem értek még? Miért van az itthon, hogy a megválasztott képviselőket, politikusokat, pénzembereket, állandóan mocskolják, pocskondiázzák, és közben meg a demokrácia csorbulásán siránkoznak? Hogy lehet az, hogy ezek az emberek mind olyan sok rosszat tesznek a KÖZVÉLEMÉNY SZERINT velünk, ámbár ugyanazokat az arcokat látjuk ugyanott évtizedek óta. Hogy van ez? Kire haragszotok ti akkor, amikor az én eredményeimet vonjátok kétségbe, és egy Matolcsyt dobáltok sárral, hogy ő aztán nem ért semmihez, pláne nem a zenéhez? Kire vagytok dühösek? ByeAlexre? Nem hiszem… Másokra? Mindig másokban keresendő az ok? Akkor is, ha klaviatúrát ragadtok és vérző ujjakkal fejezitek ki az oldalamon, hogy hablabla, nem érdemled meg, blablabla, adófizetők pénze, sablablabla trafik vagy nem is tudom én micsoda…
Fel szokott az merülni bennünk esetleg, hogy a problémáink gyökerei bennünk, magunkban vannak elásva? Amíg nem ébred rá a kollektív tudat erre ebben a csepp országban, addig bármilyen énekest is fog kitüntetni egy politikával foglalkozó, ismert arc napjainkban; addig mindig mögöttes összeesküvéseket fognak odalátni… Pedig nincs. Ismétlem: NORMÁLIS történés az, ami épp most történt meg velem. Én így érzem, vonják csak egyesek kétségbe, ez egyszerűen egy teljesen triviális történés ebben az esetben.. Én magam is tisztelettel osztottam meg a történetet tegnap veletek, és ezért is fűztem akkor az egészhez annyit, hogy “köszönöm, nagyon szép.” Mert a történet ennyi, és nem több.
Aki pedig, még mindig ugyanazt a Kátét mantrázza: jöjjön el a koncertekre, és hallgassa meg a többi nótám is. Merthogy, van azért egy pár, és nem csak egy. Ennyit szerettem volna elmondani… És hogy egy közhelyet is eldurrantsak: Akinek nem inge…
