Belföld

Az Őszi Tárlatok alapítójára emlékeznek Vásárhelyen

Kamarakiállítás nyílik a 100 éve született Szabó Iván szobrászművész emlékére Hódmezővásárhelyen.

Az idén hatvanadik évébe lép Magyarország legrégibb múltra visszatekintő és (egyik) legjelentősebb kortárs művészeti kiállítása, a Vásárhelyi Őszi Tárlat.

Az október első vasárnapján nyíló művészeti seregszemle felvezetéseképpen kamarakiállítással tisztelegnek Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban Szabó Iván (1913-1998) szobrászművész munkássága és életútja előtt, aki a tárlatok egyik “alapító atyjaként” elévülhetetlen érdemeket szerzett a vásárhelyi képzőművészeti élet megújításában.

Az augusztus 11-ig látható kamaratárlat Szabó Iván születésének centenáriumán, július 1-jén, hétfőn délután 4 órakor nyílik a Tornyai János Múzeum bejárati előcsarnokában. A mesterre tanítványa, Albert Ildikó szobrászművész emlékezik.


Szabó Iván 1913. július 1-jén született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a
Közgazdasági Egyetemen kezdte, valamint aktívan táncolt is: a Muharay, majd a Honvéd Népi Együttes vezetője, koreográfusa volt. Medgyessy Ferenc
növendékeként 1939-ben kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán.

1950 és 1981 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként is tevékenykedett. Először 1937-ben jött Vásárhelyre Kurucz D. István festőművésszel. 1954-től három évtizeden át hozta növendékeit nyári művésztelepi gyakorlatra Vásárhelyre, ezzel biztosítva a Vásárhelyi Műhely megújulását. Egyike volt a Vásárhelyi Őszi Tárlat “alapító atyáinak”, Damjanich utcai házában rendszeresen folytatott alkotó munkát. A város és közötte kialakult több évtizedes jó kapcsolat eredményeként halála előtt nem sokkal a városnak adományozta 70 plasztikáját, bronz, ólom szobrait és domborműveit, fafaragásait, valamint több száz grafikai művét. Munkásságát számtalan díjjal kétszeres Munkácsy-díjas, Tornyai plakettes, érdemes és kiváló művész – ismerték el.

Művészi magatartása és etikája, sőt megjelenítési módja is a klasszikus hagyományokra épült. Életszerető, harmonikus egyénisége három nagyobb területen talált olyan szépségre, amelyet megosztott művei befogadóival:
ezek voltak a nők, a lovak és a madarak. Otthonosan, nagy anyagismerettel használta fel, alkalmazta a szobrászat különböző anyagait, a bronzot, a fát, az ólmot, a mészkőt, a rézlemezt és kerámiát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik