Tudósítottunk már néhány elfogásról, de olyan mosolygós őrizeteseket, mint akikkel Hercegszántón találkoztunk, sehol sem láttunk. A koszovói albánok öröme nem véletlen, többnapos gyaloglás után okkal féltek attól, hogy az Európai Unió határa előtt buknak meg. A szerb határőrökkel szemben kevés albánnak szokott igaza lenni, az ottani bánásmód nem éppen európai.
Fotók: Berecz Valter
Magyarországon az előállításukat követően (elszállításukig) ötóránként kapnak enni, és cigarettázni is kimehetnek óránként. A bánásmód emberséges és nem utolsósorban bent vannak a közösség területén.
Az államhatáron hajnalban elfogott nyolc koszovói albán alapos ruházat-, csomag- és előélet-ellenőrzése, valamint ujjlenyomatvétele képezi az idegenrendészeti eljárást. Ennek lefolytatása után, menekültkérelem esetén a BÁH békéscsabai befogadó állomására szállítják őket. (Az állomás szépséghibája, hogy nem őrzött, megesik, hogy az érkezésüket követő reggeli létszámellenőrzésen a menekültek több mint fele hiányzik. Ők engedély nélkül, éjszaka hagyják el a befogadó állomást. Ilyenkor gyakran a mélységi felderítés fogja el a nyugati határ közelében a szökevényeket.)
A most elfogott koszovóiaknál nincs tiltott tárgy, csak mobiltelefon és egy kevés euró. Eleki Zsolt főhadnagy, a Hercegszántói Határrendészeti Kirendeltség kiemelt főelőadója szerint a határsértők általában nem tanúsítanak ellenállást, nem küzdenek. Igaz, az aktív judós és küzdősportokban jártas egyenruhással nem is lenne könnyű dolguk. „A bátyám is egyenruhás, a Magyar Honvédség kiemelt testnevelő főtisztje és közelharcszakértője, az ő ösztönzésére választottam az uniformist” – meséli a Katonai Főiskolát végzett tiszt.
„Ez Bács-Kiskun megye leghosszabb határszakasza, majdnem 40 kilométert őrzünk a nap 24 órájában” – mondja a főhadnagy, miközben az E60-as határkőhöz tartunk. A Magyarország és Szerbia államhatárát jelző határkő környéke népszerű a határsértők és az őket segítő embercsempészek körében. Nem véletlenül: a Garát a bácskai Zomborral összekötő egykori hadi út mentén bárkinek könnyű tájékozódnia.
Elfogó Niva
Jól tudják ezt a mára rendőrré lett határőrök is: a határkőnél parkol a járőrpár Lada Nivája. Az öreg terepjáró ma is jó szolgálatot tesz, olyan terepviszonyokkal is megbirkózik, ami a korszerű Nissanoknak már gondot okozna. Szabály szerint legfeljebb egy határsértőt állíthatnak elő vele biztonságosan, ezért az elfogások után megvárják a szállításra alkalmasabb kisbuszokat.
A kirendeltség legnagyobb létszámú elfogását egy 2011. júliusi hétvége hozta, ekkor péntek éjszakától vasárnap estig összesen 46 határsértőt állítottak elő. „Sikerült őket elfogni, de az előállításban, valamint a beszállításba a szomszédos kirendeltségnek is be kellett segítenie – emlékeznek vissza az egyenruhások. – Az igazi gond 50 fő felett kezdődne, de szerencsére erre még nem volt példa.
Éjjellátók
A járőrök körében az éjszakai műszak népszerű, ennek oka, hogy az események nagy része ilyenkor történik. Ráadásul a váltásos munkarend miatt lehetőség van hivatalos másodállásra is, ezzel egészítik ki a fizetésüket. (A határőrfizetés mindenesetre „illetmény szerinti”, vagyis 120-140 ezer nettó környéki. – a szerk.)
„A 12 órás éjszakai szolgálatba nem fér bele alvás, ha esemény van, még az egyórás pihenőidőt is többnyire a szolgálat végén veszik ki, ekkor jut idő enni is. Ezt a szakmát szeretni kell, az eredményes munkához minden gyanús jelet figyelni kell, a határ menti manőverúton egy eldőlt fűszál, egy lábnyom, egy eldobott ásványvizes palack is árulkodó lehet” – mondja el nekünk a járőrpár idősebbik tagja.
Nagy segítség a rádió, melyen a központból irányítják a járőröket a közeledő határsértők elé. A kirendeltségen stabil hőkamera működik, ami jól látja az egész határszakaszt, előle senki sem bújhat el. A kamera képét mutató monitorok mögött rutinos határrendész ül, jól ismeri a területet és a tereptárgyakat a határszakaszon. Az állomány tagjai közül sokan helybeliek, szabadidejükben vadásznak, lovagolnak, sokat vannak a területen, jól ismerik azt.
Ahová a stabil hőkamera nem lát el, oda küldik a többmilliós értékű mobil hőkamerás autót. „Ez a technika jól alkalmazható, számtalan sikeres elfogásban használtuk már, igaz, ennek nem mindenki örül, a helyi érdekeltségű embercsempészeknek sok borsot törtünk már az orruk alá” – mondta el nekünk a főhadnagy. A csempészek rosszallásának egyik éles megnyilvánulásaként egyszer téglával próbálták megdobni a hőkamerás autót.
Mindenki figyel
A határszélen élők többsége azonban kimondottan örül a rendszeres rendőri-határrendészi jelenlétnek. Cserébe mindenki figyel, sokszor a helyi gazdák szólnak, hogy lábnyom vezet a pár órája húzott barázdában. A segítség kölcsönös, előfordult, hogy a rendőrök vittek gyógyszert egy beteg, idős asszonynak, télen pedig rendszeresen a szolgálati terepjárók mentik ki a hóban rekedt helyieket. Az egyedül élő időseket is rendszeresen meglátogatják, vigyáznak rájuk.
Néha előfordul, hogy a lakossági bejelentés is téves. Egy bejelentés piszkos, sáros határsértőkről szólt. A határrendészek kiérkezésükkor igazoltatás alá vonták a „feltehetően migráns személyeket”. Ekkor derült ki, hogy a „migránsok” az áramszolgáltató saját karbantartói voltak.
Tragédia, lövés nélkül
Nem minden bejelentés vége ilyen megnyugtató. 2011 decemberében egy tizenöt fős csoport settenkedett a határon át. A határrendészek tették a dolgukat, ám az elfogáskor egy férfi kivált a csoportból és szaladni kezdett a közeli Ferenc-csatorna felé. „Meg sem állt a jeges csatornánál, belevetette magát. A kollégám utánaugrott, de a férfi szívgörcsöt kapott és vízbe merült, nem tudtunk segíteni rajta. A kollégám is úgy kihűlt a jeges víztől, hogy kórházba kellett szállítani” – meséli a parancsnok.
„Minden elfogás más és más, de megpróbálunk minden lehetőségre felkészülni, ezért havonta tartunk intézkedéstaktikai felkészítéseket” – mondja a főhadnagy, hozzátéve, hogy lőfegyvert sosem kellett még használniuk. „Nem is lenne célszerű, hiszen a lőfegyverhasználat szigorú szabályokhoz kötött, ráadásul haszna sem lenne sok, ugyanis egy elcsigázott migráns csoport az első figyelmeztető lövésre szétszaladna, ezzel csak megnehezítve az elfogást.
Cefre és rutin
Persze vannak, akik a kijelölt határátkelőhelyen okoznak fejtörést a hatóságnak. Ottjártunkkor épp egy szerb felségjelzésű emeletes busz beléptetése zajlott. A belgrádi utasok Siófokra igyekeztek nyaralni, néhányan már túlitták magukat. Mivel a „cefreszag” érezhető volt a busz ajtajából is, az útlevélkezelők mindenkit leszállítottak az ellenőrzés idejére.
Az útlevélkezelők mind rutinos határrendészek, jól ismerik a trükköket, a hamis okmányok ismertető jegyeit. „Van olyan kolléga is, aki kézbevételkor az úti okmány vastagságából kiszúrja, hogy azzal gondok vannak, lapok hiányoznak belőle” – tudjuk meg a parancsnoktól.
Fontos ismerni a beutazási feltételeket, a vízumszabályokat, tisztában kell lenni a hatályos szabályzókkal, ismerni kell az úti okmányokat, hogy „a forgalom átléptetése szakszerű és zökkenőmentes legyen”.
Az autók terén is otthon kell lenni, a nagy értékű, luxuskategóriás autókra érdemes jobban odafigyelni. Az átkelőhelyen éppen szolgálatban lévő útlevélkezelő egy lopott autó elfogásáról mesél. „Jól szituált középkorú férfi vezetett egy nagy értékű Mercedest. A papírjai rendben voltak, de szúrópróbaszerűen az alvázszámát is ellenőriztem. Valami nem stimmelt, a nyilvántartásból kiderült, hogy a nemrég vásárolt gépjármű lopott” – mondja az éber útlevélkezelő.
A Merci tehát maradt, a bánatos pilóta pedig gyalogolhatott haza. Egy másik Mercedes vezetője viszont nem úszta meg ennyivel, miután dupla alvázzal szerelt kocsijából egyraklapnyi cigaretta került elő.
Vesztegetés burekkel
Nem tagadják, a praxisban előfordult már, hogy lebukáskor bepróbálkozik az elkövető némi kenőpénzzel, de ilyenkor a határőrnek csak egy dolga lehet, elutasítja a próbálkozást, és a szabályszegés mellett a vesztegetés bűncselekményért is feljelenti az elkövetőt. „Nálunk a belsőelhárítás rendszeresen ellenőrzi az állományt” – mondja szigorúan a főhadnagy, aki szerint semmit sem szabad elfogadniuk, akár frissen sült burekkel, akár hideg üdítővel kínálják a rendőrt.
Csütörtök délelőtt van, ilyenkor szerényebb a forgalom, néhány autó bukkan csak fel. A szerb határátkelőhelyen is csak egy álmos fekete kutya fekszik a sorompó mellett. Persze előfordul, hogy nem csak az átkelőhely rendjét ismerő utasok próbálkoztak a határátlépéssel a kutya vigyázta határátkelőn. Az év elején száguldó autó elől ugrott félre az utolsó pillanatban egy magyar útlevélkezelő. Ma már nincs áttörhetetlen sorompó, se útakadály, így végül csak a mohácsi kompon fogták el a határsértőt.
Sokszor volt olyan esemény, határsértő-elfogás, ami a magyar határrendészeket is mélyen „megérintette”. Egy koszovói albán család például azért próbált meg embercsempész segítségével, illegálisan bejutni az országba, hogy a rákbeteg, végstádiumában lévő kislányuknak az utolsó heteit olyan körülmények között tudhassa, ahol megfelelő orvosi ellátást biztosíthatnak neki. Ez volt a hercegszántói határrendészeti kirendeltség legszomorúbb előállítása.
