A szakmai közvélemény számára is ismeretlen, eredeti Móra Ferenc-kéziratok kerültek a szegedi Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményébe, az értékes iratokat egy budapesti magánszemély ajándékozta a dél-alföldi közgyűjteménynek – mondta el Medgyesi Konstantin, az intézmény sajtóreferense a dokumentumokat bemutató hétfői szegedi tájékoztatón. A kéziratokat – egy verset és két levelet – először szombaton, a Múzeumok éjszakáján láthatja a nagyközönség. A referens kiemelte: a páratlan dokumentumokon jól felismerhető Móra Ferenc kézírása. Az értékes iratok eddig az ajándékozó, Kanizsai-Nagy András édesapjának családi hagyatékában voltak. Most azonban úgy döntött, az a legjobb, ha az író nevét viselő intézménybe kerülnek a dokumentumok.
A felajánlásnak köszönhetően a szegedi múzeum Móra Ferenc egykori tanárához, Mihálovits Alajoshoz írt versének kéziratával és két eredeti levéllel gazdagodott. Mihálovits Alajos, a kiskunfélegyházi gimnázium matematika tanára közismerten szórakozott tanár hírében állt. A családi legendárium szerint ő volt az ihletője a Móra Ferenc egyik novellájában szereplő latin tanárnak, aki a szegény, de nagyon tehetséges parasztfiút – az ablakon bekiáltott jó válasz után – ölben vitte be az osztályba.”Szíves figyelmét mélységes hálával köszöni hűséges, bár számolni nem tudó, az eredményhez mégis elérő tanítványa” – írta kedélyesen és egyben tisztelettel Móra Ferenc egykori tanárának, Mihálovitsnak. A köszöntő versben pedig úgy fogalmaz: “Engem nagyon korán megtépdesett a tél, Hamar hulló hava fehérlik tollamon, Rám ismersz-e még öreg professzorom?”
A szakember szerint a múzeum tudatosan törekszik arra, hogy építse Móra Ferenc imázsát, hiszen egy nagyon szerethető karakter és író volt. Magánemberként amit az életről, a szerelemről, a munkáról, a politikáról vallott, mind olyan gondolatok, amelyeket érdemes időnként elővenni.
