Lucáról februárban írtunk. A kicsi lány nehéz terhet kapott az élettől: egy rendkívül ritka érbetegséget diagnosztizáltak nála, melynek lényege, hogy a tüdő artériái nem növekednek úgy, ahogy kellene. Emiatt öthetes kora óta folyamatosan kezelik, számos műtéten átesett már. Orvosai szélmalomharcot vívtak és versenyt futottak az idővel. A kitartó küzdelem ellenére nemrégiben úgy tűnt, kifogytak a lehetőségekből. A picinek sürgős életmentő operációra lett volna szüksége, melynek elvégzésére egyetlen kórház egyetlen orvosa vállalkozott: dr. Hanley, Stanfordban. Egy, a tüdőartériát rekonstruáló műtét várt volna rá Amerikában. Luca „életéért” azonban igen borsos árat kértek: 1,1 millió dollárt. Ez átszámítva körülbelül 240 millió forintra rúg. A szülők minden követ megmozgattak, hogy összeszedjék a szükséges összeget, eközben orvosai igyekeztek életben tartani a kislányt, a gyerek állapota ugyanis napról napra aggasztóbbá vált.
Luca még a műtét előtt
És itt vagyunk most, június elején. A négyéves apróság nagy utat tett meg az elmúlt néhány hónap alatt. Rengeteg harcot megvívott és rengetegen harcoltak érte. Azt, hogy pontosan mi történt vele, édesanyja mesélte el a Hír24-nek. Hogy miért csak most? Mert Sári Diána szerette volna, ha a jó hír, amit megoszt velünk, „erős lábakon áll”.
Életmentő műtét az életmentő műtét előtt?
Vissza a gyötrelmes februárhoz. A kislány egyre nehezebben vette fel a kesztyűt a kíméletlen betegség ellen, pillanatok alatt kimerült, bágyadt volt, keveset evett és gyakran hányt. A kockázatos és megfizethetetlen külföldi lehetőség még mindig fényévekre volt, de nem ez jelentette az egyetlen problémát: a stentek, amelyeket Luca tüdejébe ültettek, cseréért üvöltöttek, kinőtte őket. Az operáció már nem csak arról szólt, hogy időt nyerjenek, a gyerek élete forgott kockán.
Sári Diána elmondta, ahogy teltek a napok, a hetek, az „amerikai álom” még messzebb került tőlük. Kiderült ugyanis, hogy az a 240 millió nem éppen 240 millió, inkább a duplája. Az ajánlat ugyanis nem tartalmazta az összes költséget, számos vizsgálat, beavatkozás árát, ahogy az utazással járó anyagi terheket sem.
Laci doktor, Zsolti doktor és Dani doktor
Az új, igencsak aggasztó tények fényében a kardiológiai intézetben konzíliumot hívtak össze. Az orvosok végül arra jutottak, mégis megműtenék Lucát. Tudták, a kockázat óriási, ráadásul a körülmények messze nem olyanok, mint az amerikai kórházban, hiszen híján voltak a szükséges eszközöknek. Ugyanakkor tisztában voltak azzal is: a szakmai feltételek adottak.
A szülők egyetlen napot kértek, át kellett gondolniuk, hogyan tovább. Megéri-e a bizonytalanra várni? Ezt kellett eldönteniük. Látva gyermekük állapotát, végül úgy határoztak, belevágnak, hiszen az idő ellenük dolgozik.
Az orvosok vállalták azt is, hogy beszerzik a műtéthez szükséges eszközöket. Így is tettek. A kislányt március 6-án operálták meg, pontosabban: tettek vele csodát. Az orvosok felkészítették a szülőket, a beavatkozás legalább hét órát vesz majd igénybe, kimenetele pedig igencsak kétséges. Nem tudták, a pici szervezete hogyan fog reagálni, az is benne volt a pakliban, hogy Lucát nyitott mellkassal tolják ki a műtőből.
Mint a mesékben
Végül minden úgy ment, ahogy mindannyian megálmodták. Luca valamivel több mint négy órával később már a kórházi ágyában feküdt az intenzív osztályon. Se nyitott mellkas, se erős vérzés. Estére a lélegeztetőgépről is levették.
Az első akadályt az orvosok hibátlanul vették, innentől Lucán volt a sor. Legalább négy-öt hetet kellett volna kórházban töltenie, ám a pici lánynak más tervei voltak. Láttuk, mennyire erős, hogy küzd és élni akar – mondta az édesanyja. A küzdelemnek pedig meglett az eredménye: alig két hét múlva már otthon volt.
Szülinap négy gyertyával
Múlt pénteken Luca elfújhatta a gyertyákat születésnapi tortáján. Azokat, amelyeket félő volt, már nem lesz kiért meggyújtani. És nem csak ezért volt különleges ez a nap. A mosolygó ünnepelt ugyanis kontrollra ment. Kiderült, minden a lehető legjobb irányba halad, a tüdőerek rengeteget tágultak, így tovább csökkent a bennük lévő nyomás.
Sári Diána elmondta, kislánya fél év után, május óta ismét járhat óvodába. Most le-fel cikázik a mászókán, szalad, és láthatóan igyekszik mindent bepótolni, ami eddig kimaradt az életéből. Korábban megesett, hogy ki kellett hozni az ugrálóvárból, mert rosszul lett, ezen a gyereknapon viszont önfeledten és fáradhatatlanul játszott benne. Étvágya feneketlen, már másfél kilót szedett magára.
„Eleinte megijedtem, amikor láttam, milyen piros az arca, aztán rájöttem, ilyen, amikor egy gyereknek egészséges színe van” – fűzte hozzá az édesanyja. Sári Diána úgy érzi, végre visszakapta a kislányát, és ezért nagyon hálás a kardiológiai intézet munkatársainak, orvosainak, akik mindent megtettek érte, értük.
Tele van energiával
És nem csak a család, a barátok és az orvosok álltak mellettük. Korábban gyűjtés szerveződött a kislány megsegítésére, hogy eljuthasson Amerikába. És bár a stanfordi műtét árának töredéke gyűlt „csupán” össze, rengetegen próbáltak segíteni, ismerősök és ismeretlenek, az olvasóink. Ki pénzzel, ki máshogy – de az emberek tenni akartak. A kislány édesanyja elmondta, amikor kiderült, gyermekét itthon fogják megműteni, felajánlotta, hogy visszautalja az összegeket, de az érintettek 99 százaléka köszönte szépen, de nem kérte a pénzt, mondván, azt Lucának küldték. A család az így összegyűlt adomány egy részét a kicsi kezelésére fordítja, a többit pedig eljuttatják egy, a szívbeteg gyermekekért küzdő alapítványhoz.
Az egyre erősödő apróság a jövőben is sok időt tölt majd kórházban, számos beavatkozás vár még rá, ám orvosai szerint, ahogy nő, egyre inkább kinyílik előtte a világ. Egyre több lehetőség közül választhat majd, többféle eljárás és kezelés jöhet szóba a későbbiekben.
Már nem kopog, már dobog
Luca nem felejtette el kórházi élményeit, gyakran beszél az átéltekről. Elmondja, ő azért volt kórházban, hogy meggyógyítsák a szívecskéjét, szeretettel beszél Laci doktorról, Zsolti doktorról és Dani doktorról is, és persze boldogan meséli: az ő szíve bizony már nem kopog, hanem dobog, mint az összes többi gyereké.