„Gyakran halljuk, hogy a magyarokat és a többi Kárpát-medencei népet összeköti a közös történelem. Sokáig egy államban éltünk, ezért meg kellene értenünk egymást. Ez nem egészen igaz. A történelem sokkal inkább elválaszt minket, mintsem összekötne. Így van ez még a magyar–szlovák vonatkozásban is, ahol elvben a leginkább kellene hatnia a közös múltnak” – állítja, gyorsan hozzátéve, a szlovákok valójában Trianonig ennek az államnak a területén éltek, a Nagymorva Birodalom óta nem volt más állami hagyományuk.
A szlovákoknak azonban csak formailag volt velünk közös történelmük. Némi túlzással úgy fogalmazhatnánk: azonos területen azonos időben két alapvetően különböző állam létezett, az egyikben éltek a szlovákok, a másikban a magyarok. A magyar köztudatban viszont a történelmi Magyarország egy természetes földrajzi egységre épülő, etnikailag is alapvetően szerves és egységes, lényegében magyar állam volt, míg a szlovákok ezt nem így látják, s főleg nem így élték meg.
Fotó: MTI/Beliczay László
A magyar tankönyvek, és gyakran szakértők is azt sugallják, hogy a történelmi magyar állam csak Trianonnal esett szét, s akkor kezdődtek a problémák a magyar-szlovák viszonyban. „Hát nem akkor kezdődött” – állítja Morvay. „A szlovák nyelvben a különbség lexikálisan is megnyilvánul. A Trianon előtti Magyarország és ugyanezen kor összefüggésében a „magyarországi” melléknév megfelelője az Uhorsko, uhorský, világosan elkülönítve azt, ami a soknemzetiségű államhoz tartozik, attól, ami kulturálisan, etnikailag magyar.”
A soknemzetiségű történelmi Magyarország, szétesése olyan folyamat eredménye, amely nem feltétlenül szükségszerű, de lényegében természetes folyamat volt, véli a szerző, hozzátéve: „Szlovák szemmel Trianon volt a természetes, és az állam további fennmaradása lett volna természetellenes. Magyar szemmel pont fordítva. Az igazság valahol a két nézet között van, vagy ha jobban tetszik, mindkét népnek joga van a saját igazságához.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható)
