A teátrum hosszú éveken át meghatározó egyéniségeként említett művésze Budapesten született, a színész szak elvégzése után 1980-tól két évadot játszott a kecskeméti Katona József Színházban, majd kettőt a József Attila Színházban töltött. 1984-ben lett a győri Kisfaludy Színház tagja. Bemutatkozó szerepe Georges Feydeau A női szabó című bohózatában Etienne volt. Drámai és vígjátéki szerepek egyaránt fémjelezték repertoárját – idézi fel az elhunyt művész pályafutását a teátrum.
Emlékezetes alakításai között említik egyebek mellett Hlesztakovot Gogol A revizorjában, McMurphyt a Kesey-Wasserman páros Kakukkfészkében, Leopold Máriát Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében, Lord Frank Babberleyt Thomas Charley nénje című művében vagy éppen Schneider Mátyás alakját a Nóti-Zágon-Eisemann feldolgozásában színpadra vitt Hyppolit, a lakájban.
Az egyik közösségi portálon olvasható művész társa, egykori kollégája, Kelemen Zoltán emlékezése:
„Elment a világ legszomorúbb komédiása. Már régóta nem akart játszani. Sem színházban, sem azon kívül. Elviselhetetlen volt számára, hogy szerették, úgy érezte összeroppantja a szeretet felelősségének súlya, majd elviselhetetlen volt számára az is, hogy azt hitte, emiatt már nem szeretik. Pedig szerették, de nem merte hagyni és ő is szeretett, szemérmesen, karcosan, a világ és önmaga elől bujdokolva, olyan mélyen, mint egy szenvedélyes búvár az óceán legmélyét, ahonnan már nincs esély visszaérkezni a felszínre. Remélem nem fájt nagyon az utolsó merülés és várnak Rád új csodák odalent, illetve odafent. Most már végleg megnyugodhatsz Te keserédes nagy magyar nevettető! Kérlek ne sértődj meg azon, ha az utolsó nagy alakításodat megkönnyezzük kicsit, hiszen Te tudod a legjobban, hogy korábban is ott volt minden poénod mögött valami védtelenség, valami keserűség. Az ember védtelensége, az élet keserűsége.
Béke Veled egykori öltözőtársam, kedves Máté!
Szervusz.”
