Feldmár András Kanadában él, de időről időre hazajön, és telt házas előadásokat tart. Így lesz ez most a hét végén is. Előadásának címe: „Most vagy soha!”
Legutóbb novemberben tartottál előadást Budapesten, akkor „Bátorság és félelem” címmel, ami szintén kétestés volt. Miképp dől el, hogy miről fogsz beszélni, és honnan jött a kétrészes előadás ötlete?
Volt úgy, hogy részletesen leírtam mindent, amit mondani akartam, előre terveztem és megírtam előadásaimat. Az utóbbi tíz évben azonban egyre jobban bízom abban, hogy a helyzet megihlet. Energia van abban, amikor több száz ember egy fedél alá tömörül, és én is messziről odaérkezem…hát valaminek történnie kell. Arról szeretek beszélni, ami éppen érdekel, amiről éppen most gondolkodom. Szeretek nyilvánosan spekulálni. A spekulálás erotikus aktus, ami annál izgalmasabb, minél többen vesznek részt benne. Előadásaim második felében pedig a jelenlévőkkel beszélgetek arról, ami nekik fontos. A kétestés formátum azért jó, mert van közöttük egy éjszaka, amikor én is, a közönség is meg tudja emészteni a történteket, és reggelig felfedezzük azt, amiről még nem volt szó, de számít.
Az előadásaidon időnként nem szólóban szerepelsz, hanem másokkal beszélgetsz. Partnered volt már Kiss Tibi, Fullajtár Andrea, Dolák-Saly Róbert, és a héten Vekerdy Tamás is. Miért fontosak ők, és hogyan választod ki a beszélgetőpartnereid?
Az önkielégítés is izgalmas, de szeretkezni izgalmasabb. Az izgalmat még fokozza az, hogy mindezt nyilvánosan lehet csinálni. Az előadás az én életemnek is egy integrált része. Olyanokkal szeretek nyilvánosan beszélgetni, akik nem félnek tőlem. Az érdekel, ami köztünk van, és ezt életre lehet hozni egy beszélgetőtárssal.
A mostani előadásod címe „Most vagy soha”. Miért kell ilyen forradalmi hangulatba kerülni, ha egyszer a halogatás, várakozás romantikájában nőttünk fel (itt, Kelet-Közép Európában)?
Hát éppen ezért! Abból már elég volt. Minden pillanat kritikus pillanat, a múlt nem determinálja a jövőt, nincs mire várni, nemsokára mindannyian meghalunk. Kész.
Az előadás mottóját, amely a szeretetről és az asszertivitásról egyszerre szól, Hilléltől kölcsönöztétek. Ezek szerint a szeretet nem önfeláldozó?
A szeretet szabadon választott rabszolgaság. A szeretet munka, amit azért végzünk, hogy a másiknak jobb legyen. De még egy önkéntes rabszolgának is vigyáznia kell önmagára, hiszen egy beteg, lehangolt vagy halott rabszolga nem tud szeretni. A többiről majd az előadáson beszélek…
Az elmúláson, időn túl mi foglalkoztat mostanában?
A jelen pillanat legnagyobb problémája világszerte az, hogy mi történjék, amikor a szeretet találkozik a gonosszal. Egyre több ország vagy állam viselkedik „bully”-ként (agresszív, hatalmaskodó, önkényes alak) tehát nem csak egyének, főnökök, tanárok, szülők, barátok. A hatalom és a szeretet interakciója érdekel.
Az előadásról bővebben a www.facebook.com/feldmarinstitute és a www.tex.hu oldalakon olvashat.
Feldmár András
1940-ben született Budapesten, 16 éves korában szökött meg a családi otthonból és Magyarországról, Kanadáig meg sem állt, ahol előbb matematikus lett, majd később pszichológiát és filozófiát tanult. 1974-ben ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel, aki elméleti és gyakorlati munkásságában radikálisan megkérdőjelezte a 20. századi pszichiátria dogmáit. Ez a találkozás egy életre meghatározta Feldmár tudományos munkásságát, szakmai felfogását, a világhoz és hivatásához való viszonyát. Laing tanítványaként, barátjaként és szakmai örököseként a mai napig számos jelentős terápiás kísérlet részese Európában és Amerikában. Szakemberekkel, teológusokkal, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, gyengéd, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni és visszatalálni a hétköznapok boldogságába. Útkereső figyelme kiterjed olyan alternatív és tradicionális módszerekre, amelyeket különféle kultúrák és vallások gyógyítói, papjai, sámánjai használtak és használnak ma is.
A Palo Alto-i iskolában Paul Watzlawick mellett tett szert speciális rövidterápiás tapasztalatokra. A változás dinamikájával kapcsolatos kutatásait, tanulmányait használja fel most a Feldmár Intézet a coaching területén, ahol gyorsan, eredményesen kell akadályokat megszüntetni, rejtett motivációkat felszínre hozni, fókuszálni arra, ami igazán fontos, elérni az elérhető célokat és nyugodt szívvel hátat fordítani a lehetetlennek.
Feldmár a mai napig aktívan dolgozik terapeutaként, előadásokat tart, tanít, illetve számos szervezet számára végez szakértői, tanácsadói munkát. Rendszeresen jön Magyarországra, a Feldmár Intézet szervezésében előadásokat tart, csoportokat, kurzusokat vezet.
A Feldmár Intézet
A Feldmár Intézet célja, hogy Magyarországon minél többen ismerhessék meg a feldmári gondolkodásmódot és lehessenek aktív részesei annak a szellemi élménynek, amit a szabad, őszinte, kötöttségek és szégyenérzet nélküli kommunikáció adhat az embernek.
Az intézet 2006-os létrehozása óta számtalan rendezvény, előadás, könyv jött létre munkatársaik, partnereik jóvoltából. Feldmár András személyes részvételével és az internet adta lehetőségekkel szervezik élő és online programjaikat. A Feldmár Intézet igazgatója Büky Dorottya.
A Feldmár Intézet nonprofit szervezet, bevételiket visszaforgatják programjaik finanszírozására. Francis Huxley-ösztöndíjuk célja, hogy azok is részt vehessenek csoportjaikban, előadásaikon, akik ezt egyébként nem engedhetnék meg maguknak. Társadalmi felelősség programjaik működnek a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnel és a Soteria Alapítvánnyal. A Feldmár Intézet a fogvatartottak társadalmi reintegrációja terén végzett szolgálatáért 2012. október 23. alkalmából a Büntetésvégrehajtásért emlékérem bronz fokozatát kapta.
