Tagadhatatlanul a fesztiválok városa Győr. Ezt a tényt, a már működő kavalkádok mellett bizonyítja az is, hogy újabb és újabb rendezvényszervezők vetik meg lábukat a belvárosban, elsősorban a Széchenyi téren. A varázslatos barokk tér, és a minden újdonságra nyitott lakosság marketing szempontból is figyelemreméltó, talán nem véletlenül döntöttek úgy az Édes Napok ötletgazdái, hogy a Budapesten már jól bejáratott rendezvényüket idén egy vidéki városba is elviszik, méghozzá Győrbe. Hogy miért éppen a megyeszékhelyre, erről is kérdeztük a főszervezőt, Rebrus Csabát.
Nagyon sok érdeklődőt vonzott az első „csokiünnep”. Számítottak erre?
Rebrus Csaba: A csokoládé egy nagyon jó hívó szó, ezért számítottunk arra, hogy ha jó idő lesz, akkor mindenképpen megtelik élettel a helyszínnek otthont adó gyönyörű tér. Ide kifejezetten különlegességeket hoztunk, nívós kiállítókat és látványos termékeket. Ráadásul a csoki mindenkinek mosolyt csal az arcára, hisz köztudottan boldogsághormont termel.
Budapest után elsőként Győrben vendégszerepel az Édes Napok. Miért?
R.Cs.: Budapesten kívül is van élet. Eléggé főváros centrikus az ország, nyílván ott kell először sikert elérni ahhoz, hogy az ember terjeszkedni tudjon. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy ma már megkérdőjelezhetetlenül második-harmadik helyen – Debrecennel holtversenyben – Győr áll. Itt a városvezetés csodát tett, az emberek szeretnek itt élni és mindehhez párosul, hogy rendkívül jó adottságokkal bír a centrum, a Széchenyi tér.
Hazánkban virágzik a bor- és pálinkakultúra! Beszélhetünk csokoládé kultúráról is?
R.Cs.: Úgy érzem, nagy lépéseket tettünk annak érdekében, hogy legyen csokoládé kultúra. Sajnos 1945-től gyakorlatilag az, hogy csokoládé kommunikáció nagyon hiányosan létezett. Jó esetben a szakma akkor tudott kommunikálni, amikor megkérdezték tőle, hogy miből van a mikulás vagy a húsvéti nyúl. De az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy mi az, hogy kakaómassza, mi az, hogy kakaóbab és, hogy miből van a csokoládé, vagy éppen mi a különbség a tej- és étcsoki között. Ugyanakkor mi magyarok rendkívül kreatívak vagyunk, büszkék vagyunk arra, hogy fifikás és pörgős az agyunk, és ha belegondolunk se Svájcnak, se Ausztriának nincsenek kakaóbab ültetvényei. A csokoládéhoz fantázia kell és marketing, ebben a kettőben mi magyarok mindig erősek voltunk. Valóban be kell pótolnunk egy hatalmas, 50-60 évnyi kihagyást, de a hazai édességgyártók 100 évvel ezelőtt is olyan dolgokat alkottak, amiben egyedülállóak voltunk – például kevesen tudják, de a konyakosmeggy és a dobostorta is magyar találmány– tehát mi nagyon bízunk benne, hogy rövid időn belül oda tudunk érni az elithez. Olyan szaktudás van ma már egy-két kézműves fejében és kezében, hogy valószínű nagyon hamar tarolni fogunk európai csokoládéversenyeken. Azért dolgozunk, hogy egy jó országimázst alakítsunk ki, és egy olyan turisztikai célt Budapest mellett most már Győrben is, ahová a csokoládé hívó szavára vendégek tömegei jönnek, csakúgy ahogy egy Forma-1 futamra vagy éppen egy Sziget Fesztiválra.
