Bárki bármit mond, van kakaó ezekben az ötvenes években a semmiből felhúzott ipari városokban. A jó múltkor megszeretgettük Kazincbarcikát, most Komlón a sor. Hegy-völgy, csupa park, és ma már a szocreál szobrok is inkább bájosak, mint suták.
Ráadásul mesébe illő arcokat találni. Íme az első: Gyopárosi György pécsváradi pék. Lázár Ervin csettintene, szegény, ha hallaná, s vinné őt azon nyomban a Négyszögletű Kerek Erdőbe.
Fotók: Szabó T. Balázs
Gyopárosi György pécsváradi pékre az uszoda előtt akadunk, pár hossz gyors után kisgatyában élvezi a kora délutáni verőt. Meséli, egészen kiskölökként úgy tanult meg úszni, hogy a bátyja beevezett vele a Balaton közepébe, s pedagógiai célzattal vízbe lökte. Eltelt kis idő, s adagnyi halálfélelem, mire felszínre rugdosta magát a fuldokló Gyopárosi Gyurika. Fél évszázada tempózza ki magából a traumát; ma hajnal háromra jött érte a mikrobusz, lenyomta a pékműszakot, aztán vissza és csobb.
Két gyereke van. A fia műszerész szakmával évekig culágerkedett kőműves mellett, a lánya bölcsészdiplomával Salzburgban él, s csak látogatóba hajlandó hazajárni olykor. Apa száztízezret keres, bő tíz éve, hogy pécsi házasságából Komlóig menekült, itt talált garzont alig több mint kétmillió forintért. „Komló a nyugdíjas bányászok és a munkanélküliek városa” – így címkézi települését Gyopárosi György pécsváradi pék.
Lázár Ervin bátyánk másik mesefigurája Vida Feri, a komlói postás. A legjobb arc. Ferinek komlói postás volt az édesapja, komlói postás az édesanyja, komlói postás a bátyja, naná, hogy belőle is komlói postás lett. Egész városnegyed, nagyjából nyolcszáz lakás tartozik hozzá; azt mondja, harmaduk üresen áll. „Húznak el innen a fiatalok. Ausztriába, Angliába. Sőt már az északi államokat is támadják. És aki megy, hamarosan viszi a családját, hívja a barátait is. A volt kollégám németbe’ dobozolt egy postán, aztán továbbállt Amerikába, s a helyére innen protezsált be utódot.”
Vida Feri, a komlói postás sokat gondolkodik. Azt mondja, jó ideje rossz erők mozgatják az országot, mi másért lehetne, hogy míg húsz éve is kiültek a parkokba trécselni, kártyázni, kertészkedni, gyerekre vigyázni a komlóiak, addig most „azt sem tudja senki, ki a szomszédja”, ráadásul „mindenki panaszkodik, még a háromszázezer forintos nyugdíjas is”.
Vida Ferit sokan hívják külföldre dolgozni, de ő Komlón honos, bármily szerény is itt a nettó. Egy „szellemi közösség tagja”, ezt mondja, s hatásszünetet tart. Háta mögött agg apáca biceg el, a Mecsek felől siklóernyősök lebegnek fejünk fölé. Na, ez hogy van?
Horváth János excsillés, hajléktalan. Ő is mesefigura, szomorú mese figurája. Sok évet húzott le a 2000-ben (Kerek Erdő, kerek szám) bezárt komlói bányában. Alig múlt ötven, horizonton túl a hatvan, de még az ötvenöt is. Elhagyott épület oszlopáról fűrészel épp egy félkilós vaspántot, amikor ráköszönünk. „Ennek itt mi funkciós dolga van, nézze csak meg?” – ezzel oldja a szitut. „Járok árkot ásni, maszekolok, vasazok, üvegezek. Konténerezek, na”, ez a szíví. Kérdezzük a múltról, koncentrál, aztán feladja, mosolyog, „elhomályosodik már minden”.
A volt bányamű fürdőjénél állunk Horváth János csilléssel. Ne egynyolcvanszor hatvanas zománcozott kádra tessenek gondolni, ez itt ezer négyzetméter alapterület, abból is összesen hét szint, a zöme föld alatt. Iszonyú monstrum, ide járt tisztálkodni több ezer szénporos szaki. Eszközük a körömkefe, szerük a MOS6 – ugye emlékszünk a dörzsiporos, lagúnakék, mindent levivő pasztára?
Műszak után Radics Kálmán vájár – még egy mesefigura – is ezzel ápolta termetes Wałęsa-bajuszát. Amikor Komlóra indultunk, mit sem tudtunk Vida Feriről, Gyopárosi Györgyről, Horváth Jánosról. Tudtunk viszont Radics Kálmánról. Ugyanis ez itt most egy választási riport, még ha idáig nem is annak nézett ki.
Komló önkormányzata tizenöt helyi képviselőből áll: tíz fideszes, két honismeretis, egy szoci, egy jobbikos meg egy független. Narancsos kétharmad, ahogy illik. Na most az egyik fideszes, tán pont Vida Feri valamelyik elhagyott lakásából, külföldön talált munkát, s végleg lelécelt a Négyszögletű Magyar Kerekerdő Nemzeti Együttműködés Rendszeréből. Helyére kell találni valakit a grémiumba, méghozzá most vasárnap. A dolog érdekessége, hogy itt, a trenddel ellentétben, MSZP-s jelölt is megméreti magát, s az szintén kuriózum, hogy a Fidesz támogatta aspiráns nem a kormánypárt, hanem a Lungo Drom színében indul. Rajtuk kívül egy független és egy jobbikos aspirál az amúgy tiszteletdíjjal nem járó képviselői helyre.
Nagy Bajszú Radics a szocialisták jelöltje. „Jó szerencsét!” – ezzel veszi fel mobilját. 1969-ben szállt le először a bányába, harminc évvel később a cégtől ment nyugdíjba. Csillésként kezdte, „az Állami Díjas vájár, Lovai István brigádjában kapáltam a szenet”, idővel segédvájár lett, majd vájár, aztán „földalatti robbanóraktár-kezelő”. Nyomta a szakszervezet, munkáskáderképzőt végzett, inkább, mint a sújtólég, bizalmivá emelkedett, titkárrá, havi három T-műszak járt azzal, értsd, „Törvényes Távollét”. Párttag is volt, persze, aztán mikor ’89-ben összedőlt az MSZMP, nem lépett át az új formációba. Csak utóbb 1999-ben, amikor egy szoci haverja invitálta a pártba a friss nyugdíjast. „Mentem. Tartozni kell valahova.” 2002 őszén beválasztották a komlói önkormányzatba, két ciklust húzott le, de a 2010-es „fordulat” kisöpörte onnan szinte az összes elvtársával együtt.
Az MSZP irodájában, a volt bányászkönyvtárban találkozunk, irodalmi élményeit eleveníti, kedvence „az Egri csillagok, a Nemo kapitány és bányászati szakkiadványok”. Ki tudja, honnan megmaradt kanapén ül, feje fölött korábbi jelöltek plakátjai: Reszelőné Cser Sarolta és Karnis Gyuláné. Mondjuk ki még egyszer: Reszelőné Cser Sarolta, Karnis Gyuláné. Tényleg Lázár Ervin kéne ide.
„Komló Kun Béla óta vörös sziget” – ezt már a polgármester, a fideszes Polics József mondja, akivel a városháza előtt futunk össze. Így folytatja: „Az én időm előtt még a fű is piros volt.” De 2010-ben narancsba borult a gyöp, s Polics országgyűlési mandátumot is nyert a polgármesteri szék mellé. Megdolgozott érte. Huszonöt éve került Komlóra, főmérnöknek a tanácshoz. 2002-ben vett egy nagy levegőt, összegyűjtötte a kopogtatócédulákat, jelöltette magát polgármesternek. Nem nyert, s győztes riválisa a választás másnapján kirúgta állásából. „De én 2006-ban visszajöttem városi képviselőnek, 2010-ben pedig megnyertem mindent.”
„A város minden eddigi rezdülése itt van a zsigereimben” – ezzel a sajátos képpel él. A 2010-es választásokon azt terjesztették róla a szocik, hogy az átkosban városi MSZMP-titkár akart lenni. „Ki vagy te valójában, Polics Jóska?” kérdéssel szórólapozták tele Komlót, rajta Polics-portré, mögötte narancs és vörös csillag. „Rafinált volt nagyon, de azért találtak rajta fogást az ügyvédeim” – így ma a polgármester. A bíróságon megállt a rágalmazási-becsületsértési per.
Polics protezsáltja a mostani választásokra a Lungo Dromos Hegedűs Norbert. Rögvest szót ejtünk róla, de előbb itt egy másik Norbert, Bekk úr. Bekk Norbert idealista pécsi fiatalember, harmincnégy éves. Felesége komlói, az ő révén jutottak tavaly decemberben önkormányzati lakáshoz Kenderföldön. Ja, eddig nem említettük: Komló Kenderföld névre hallgató szegletében lesz a választás. (Némi gyűrűkurás zavar a lázárervines erőtérben.)
Kenderföld Komlón nem a leggazdagabb negyed. Sőt. Pedig szép világ volt itt valamikor jól fizetett bányászokkal és zömmel háztartásbeli asszonyokkal, gondozott virágoskertekkel. De ahogy a kilencvenes évektől zártak be a fejtések, s lettek munkanélküliek a tulajok, úgy rogyott meg egész Komló, s rogyott meg különösen Kenderföld – sorra költöztek el a jobbsorsúak, hogy helyüket szegényebbek foglalják el.
Kuba-fíling, tele az utca emberekkel, atlétatrikós juniorapukák, pocakos kismamák, rengeteg gyerek, fülelünk, melyik ablakból szólal meg a szamba. A város egészében húszszázalékos a munkanélküliség, itt lehet úgy a háromszorosa, de ránézésre inkább az ötszöröse. Nem passzol ide az overallos Bekk úr, melóból jön, Pécsről, családi vállalkozásban szerel autóklímát. Volt amúgy hűtőgépjavító, pucolt aknát, válogatott csavarokat. „Független Probléma Megoldó jelölt” – ekképpen jellemzi önmagát saját készítésű szórólapján. S hogy érzi, mi illik a vágyott képviselőséghez, mi sem mutatja hívebben, mint hogy a fényképezőgép láttán fölszalad átöltözni.
Bekk azt mondja, ha veszít is, 2014-ben ismét próbálkozik. „Apránként kell megtanulni mindent” – így gondolja, s elárulja, „negyven-ötven évesen polgármester szeretnék lenni”. Programjában nem fél elaprózni erejét: söprűt adna minden lépcsőháznak, hogy legyen mivel rendben tartani a portákat, megjavíttatná a töredezett lépcsőket, s városőrséget szervezne helyiekből „a fosztogatások megakadályozására”. Nem mellesleg árajánlatot készített az önkormányzatnak a lépcsőházi kapuzárak megjavítására, visszafogott for profit alapon.
Bekk úr valamikor márciusban, a helyi újságból vette hírét a közelgő választásnak, s rögtön úgy döntött, ringbe száll, méghozzá függetlenként. „A Fidesz is megkeresett, méghozzá úgy, hogy szereltem egy harkányi pártvezető autóklímáját, és beszélgetni kezdtünk. Említettem neki, hogy indulok, mire ő felhívta a komlói Fidesz-vezért, aki nekem azt mondta: sajnos késő, ha már februárban jeleztem volna a szándékomat, engem indítanak, nem a Hegedűs Norbertet.”
Állunk a Kölcsey utca sarkán, épp jegyzeteljük a sztorit, amikor autó fékez mellettünk. Négy férfiember száll ki: az emlegetett Hegedűs és kísérete. (Be kell valljuk, mi szerveztük őket ide.) Hegedűs jattol Bekkel, bemutatkoznak, most látják egymást először. „Remélem, druszám, korrekt választások lesznek” – így a fideszes.
A Hegedűs család komoly közélő dinasztia. Idősebb Hegedűs volt már helyi képviselő, szintén Lungo Dromosként, igaz, őt annak idején nem a Fidesz, hanem az MSZP támogatta. „Harmincéves vagyok, a Tescóban sem kérnek tőlem szülői beleegyezést, ha veszek egy üveg sört. Édesapám a politikusi példaképem, de ő nem én vagyok. Támogató pártot magam választottam” – ezt a magyarázatot adja ifi Hegedűs a familiáris pálfordulásra.
De nincs idő a szószaporításra, azonnal körbeveszik a helyiek. Lapogatják, gazsulálnak, olvadnak a gyönyörűségtől, hogy cimbizik velük a nagy ember. Hegedűs itt tényleg valaki. Hogy az apja után, aki putriból küzdötte föl magát sportolóvá, pénzes vállalkozóvá és a Lungo Drom alelnökévé, vagy saját jogon, nem tudjuk. Az mindenesetre biztos, hogy ifi Hegedűs közgázdiplomát szerzett Kaposváron. Sőt „nem kevés időt töltöttem az Egyesült Államokban”. Kérdezzük, mennyi az a nem kevés. „Hát az most nem érdekes.” Annyi derül ki, hogy romaösztöndíjjal végzett tanfolyamot a tengerentúlon. „Ami megoldható, azt meg kell oldani” – ez az ő pragmatikus hitvallása. Az első politikusi cél a komlói testület, a következő az Országgyűlés.
Ott a helye „Farkas Flóri mellett”.
„Norbi nagyon nagy fát vágott a fejszébe!” – bizonygatja a piros pöttyös otthonkás, hetvenéves Erzsi néni, majd jókorát pacsizik a jelölttel.
A lungós-fideszes Hegedűssel eredetileg egy jobbikos lakossági fórumon találkoztunk volna, ahová magát a pártelnök Vona Gábort is várták az árpádsávosok. A Jobbik egy fiatalasszonyt, Rajki-Bíró Edinát indítja a képviselői helyért – úgy voltunk vele, ha Hegedűs megjelenik a színen, csak keveredik valami e futurista randevúból.
Aztán egyik aspiráns sem tette tiszteletét. Hegedűs fenntartásait végül is megértjük. Rajki-Bíró Edináról pedig annyit derítettünk ki, hogy „külföldön tartózkodik”, nem publikus, hol, nem érhető el sem telefonon, sem e-mailben. Nem éppen kampány kompatibilis attitűd, sebaj.
Vona viszont érdekes volt. Másfél órás előadást tartott. Bár szórt néhány gyalázatos kvázi poént („színesfémtolvaj” versus „színes fémtolvaj”, ilyenek), s csúsztatott pár akkorát, hogy abból Garmisch-Partenkirchenben több futamot is megrendezhetnének, de alapvetően konszolidált politikus képét mutatta – legalábbis az utcai rendezvényeken tőle megszokotthoz képest. Ebben a riportban nem jár neki több két bekezdésnél, emeljük hát ki azt: a 2010-es Orbánt kopírozva a munkahelyteremtésről és a fiatalok itthon tartásáról értekezett. „Világháborús veszteségként” éli meg, s ebben van valami, hogy az utóbbi években állítólag már félmillióan hagyták el az országot, s vállaltak munkát másutt.
Vona rugózott kicsit az elmaradt politikai elszámoltatáson, „sose lesz belőle semmi, amíg a Jobbik nem kerül kormányra”, aztán menetrend szerint érkezett a cigányozással kombinált közbiztonságozás, de legalább lájtosan. Ismét elhangzott a „tisztességes romákat a testvéreimnek tekintem”, amit, aki úgy akarja, komolyan vesz, aki meg nem, az nem, de hát mégiscsak más ez, mint a „csóvát minden cigány házára”, bármit halljanak is ki a tesózásból a radikálisok.
Jut eszünkbe. Tudják, hogyan kiáltott fel gondos gazdaként Horváth János Hajléktalan Csillés, amikor meglátta a Hétezer Négyzetméteres Fürdő egy betört ablakát? „Jézus március!”
Már ezért a fekete gyöngyszemért érdemes volt Komlóig autózni.
