Az intelligenciavizsgálatok azt mutatják, hogy az érettségi idején az általános, széles körű tudást tekintve egy bizonyos csúcson vannak a maturálók. Ezután az univerzálisan alapos tudás – amikor a középiskola következtében mindenről tudunk valamit – eltűnik, viszont azt a szakirányokban elmélyült tudás váltja fel.
Mellesleg a diákok az érettségin csinálják először azt, amit később egyetemen, főiskolán egyfolytában fognak: három hét, vagy három hónap alatt megtanulják az adott vizsgaanyagot (mert meg lehet tanulni ennyi idő alatt), és ugyanennyi idő alatt el is felejtik – jelezte korábban lapunknak Vekerdy Tamás. Arra is emlékeztetett, vizsgálatok bizonyítják, hogy a tanult anyag 75 százalékát az eminens is garantáltan elfelejti. Egy, a szegedi egyetem által végzett vizsgálat még „durvább” eredményre jutott: a fiatal felnőttek a középiskolai tananyag mindössze 9 százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják. 91 százalékot tehát feleslegesen tanultak meg! Ki tudja megmondani pontosan – ha nem használja a mindennapjaiban – hogy mi az a kovalens kötés, kotangens függvény vagy citromsavciklus? Lehet, hogy rémlik nekik, mondjuk, hogy egy tornyot nemcsak centiméterrel lehet lemérni, hanem egy szögmérős távcsővel is, még az is beugrik, hogy valamit a „sinus-cosinus dologgal” kéne kezdeni, de hogy hogyan, arról fogalmuk sincs – magyarázta lapunknak ezzel kapcsolatban Vekerdy.
Fotó: MTI/Rosta Tibor
Széchenyi szerint nem mutat semmit
Széchenyi István az érettségi vizsgákat nem tartotta sokra. „A legszigorúbb és legigazságosabb vizsgák sem mérhetik valódilag valakinek igazi tudását, még kevésbé hasznavehetőségét. Jó emlékezet, jó beszélőke, egy kis lélekjelenlét és magamutogató szemtelenség – és az ily növendék biztos, hogy kitűnően fog vizsgázni. Az azonban kinek fő lelki tulajdona a higgadt ítélőtehetség és, aki ugyan mélyen, de lassan gondolkozik, az le fog maradni mindezekben a vizsgákban” – írta 1857-ben, a Magyarországon akkor néhány éve bevezetett szóbeli érettségiről.
Ami a tudás Széchenyi által leírt „hasznavehetőségét” illeti, ennek fontosságát a kétszintű érettségi összeállítói mintha meghallották volna. A 2005-ben bevezetett rendszer ugyanis – bár annak tartalmi változásairól kevesebb szó esett az utóbbi években – valóban a diákok kompetenciáit, azaz a tudásuk felhasználhatóságát vizsgálja.
Messze még a felnőttkor
Az „érettség” ma már kevéssé köthető a gimnáziumi záróvizsga időpontjához. Ma nem jelenti valódi értelemben a „felnőtté válást” az érettségi, hiszen egyre tovább nyúlik a „szociális-kulturális pubertás” kora, egyre tovább függünk a szüleinktől, egyre több évet töltünk az – egyetemi, főiskolai – iskolapadban.
Míg korábban, a múlt század első felében és az azt megelőző időben valóban 17-18 éves korban vált önállóvá egy fiatalember, manapság az önálló felnőtti lét megalapozása már a 23-28 éves korra tolódik. Eközben ráadásul a biológiai érés egyre korábbi időpontban következik be.
