Szabó Máté szerint kulturális változásra van szükség ahhoz, hogy toleránsabb légkör alakuljon ki a társadalomban. Az alapvető jogok biztosa szerint a változáshoz több forrásra lenne szükség, és azokat célzottabban kellene felhasználni, elsősorban az iskolai oktatásban. Egy hétfői konferencia szünetében Szabó utalt a rendezvény egyik előadójának szavaira, eszerint ma olyan „virtuális kerítésekkel van tele a társadalom”, amelyek embereket és csoportokat különítenek el egymástól. Hozzátette: ezeket a kerítéseket leginkább a média és a közoktatás építi.
A közoktatás szerinte nem teszi érzékennyé a fiatalokat az előítéletekkel kapcsolatos problémákra. A jelenlegi oktatási rendszerek intézményei, kultúrája alkalmatlan arra, hogy alternatív típusú, toleranciára nevelő programokat fogadjanak be. „Nem mindegy, egy iskolában az igazgató hogyan beszél a tanárokkal, hogy kommunikálnak a tanárok egymás között, és hogyan szólnak a gyerekekhez. Ha egy iskola autoriter módon üzemel, ha az erő nyelvén kommunikálnak a szereplők, akkor nincs esélye annak, hogy toleranciára neveljen az intézmény” – magyarázta az ombudsman az FN24-nek. Márpedig a magyar iskolarendszerre mindez nagyon is jellemző.
Szabó Máté azt is hozzátette, hogy az iskola egyedül nem lehet ez ügyben sikeres: a média, a politikai elit (például a parlamenti képviselők) és a társadalom többi szereplője kommunikációjának megváltozása nélkül az iskola tehetetlen.
Szabó Máté egyébként úgy látja, „ha nem is teljesen, de nagymértékben erőszakmentes a magyar társadalom”, ám a verbális agresszió jelen van, ez pedig – szavai szerint – intoleráns, veszélyeztetett légkört teremt.
A konferencián Fleck Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára egy, az első- és negyedéves joghallgatók körében végzett felmérést ismertetett. Arra kérdésre, hogy a jognak mely társadalmi csoportot kell védenie, a hallgatók 70 százaléka azt mondta, hogy a többségi magyarokat, míg egy másik kérdésben csaknem negyedük azt mondta, egyáltalán nem kell védeni a romákat. Arra a kérdésre, „mely társadalmi csoport milyen mértékben jelent veszélyt a társadalomra”, a megkérdezett joghallgatók 44 százaléka válaszolta azt, hogy a romák „nagyon nagy mértékben veszélyesek a társadalomra”.
Arról is beszélt, alig találtak különbséget a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekben az első- és a negyedéves hallgatók válaszai között, ez pedig azt jelenti, hogy „az értékátadás tekintetében a jogászképzés is kudarcos”. A jogászképzésben nem értékátadás folyik, hanem jogtechnikusképzés – fogalmazott kritikusan az egyetemi tanár.
Messing Vera, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa „A kisebbségi csoportok ábrázolása a médiában” címmel tartott előadásában jó és rossz gyakorlatokat sorolt. Előbbiek között említette, ha a romák nem romaként jelennek meg egy tudósításban, hanem például a kiömlő vörös iszap áldozatai között, vagy az „utca embereként”, tehát nem kisebbségként.
Jó példának mondta azt a televíziós tudósítást is, amelyben egy falu többségét és a kisebbségét egy helyi közösségként jelenítették meg, amikor közösen álltak ki egy gárdafelvonulással szemben.
A rossz példák között a különböző sztereotípiákat erősítő műsorokat említett, amikor a kisebbségeket „ösztönös tehetségként” vagy „tehetségtelen ösztönösségként” mutatják be. Rossz gyakorlatnak nevezte a „sejtetést”, amikor például egy bűncselekmény – egyébként ismeretlen – elkövetőivel kapcsolatban televíziók olyan képsorokat vágnak be, melyeken a falu cigánysora vagy sétáló roma lányok láthatók.
Etikai problémának mondta, hogy ha politikusok nyílt rasszista állításokat tesznek, akkor a média ezeket a kijelentéseket saját csatornáján közvetíti-e a nyilvánosságnak.
