Csalogattuk, reménykedve vártuk, elátkoztuk, mert nem tudtuk, hol késik, szinte már könnyünk is kicsordult a mindig szürke ég alatt. És lám, egyszer csak belopózott Szegedre, napkabátban, szellősállal a nyakán. Nem mondta, hogy itt vagyok, tavasz a nevem, mert tudta, ismerjük, vártuk, örömmel fogadjuk, ugyanis a napfény városa talán tavasszal a legboldogabb.
Ha azt mondom, élettel telik meg minden tér, utca, de még a panellakások szűkre méretezett erkélye is, mit sem árultam el arról, milyen kecsesen öltik magukra legszebb ruhájukat, mosolyukat a szögedi lányok. A lányok, akik szerelemre vágyva sétálnak a Széchenyi tér platánjai felé, a Kárász utcára, a cukrászda teraszának asztalához, miközben az ifjú, és szintén szerelemre vágyó legények lesik minden mozdulatukat, de talán még a tulipánok, azok az ezer színbe öltözött tulipánok is elsápadnak ennyi szépség láttán.
Mert nem csupán a lányok minden mozdulatában lejti táncát a friss tavasz, de ott csillog fénye a városháza sárga testén-tornyán, a belvárosi paloták pasztellszínű vakolatán, a Klauzál tér díszburkolatán, az újjávarázsolt Dugonics tér árnyas sétányán, az egymás tenyerét ölelő nyugdíjas házaspárok ráncokkal barázdált arcán. De még a külváros kiskocsmák zajában is boldogabb a szó, és a szögedi tavasz szép vasárnapján azt is elfelejtik, hány ember pénztárcájának hozta meg a hónap végét április 21. napja, és milyen lassan cammog majd az idő a következő fizetésig.
Mert ott a tavasz minden szóban, a főtéren jógázó hölgyek kecses karján, izmos lábain, karcsú derekán, Deák Ferenc, Szent István és Gizella szobrán. Ezt a tavaszt nézi örömmel Klebelsberg gróf úr egy oszlop tetejéről, talán büszkén bólint is éppen, amikor nem figyelünk oda, mert látja: gyönyörű várost építettek utódai, olyan helyet, ahol az élet nem mindig boldog, de mindig élhető, és amiről minden szögedi büszkén mesél, járhat a Mátrában, Pécs főterén, vagy éppen londoni magyarok között.
És a Mátrában élők, a pécsiek, a londoni magyarok, vagy mondjuk az a szegedi asszony, aki messzi Amerikából, a férfi, aki Kínából követi Szeged, a szülővárosa sorsát a világhálón napról napra, most velünk örül. Mert a tavasz nem irigy ám, örömeit szétszórja az egész világnak.
Mi, szegediek, meg boldogan nyugtázzuk: a legszebb tavasz napsugarak, naná, hogy az idén is nekünk jutottak…
