Nem múlt el nyomtalanul a tavaszi tél a híres szegedi liliomfákon, amelyek nemrég borultak virágba.
Minden tavasszal sokan járnak a szegedi Városháza elé, hogy megcsodálják, fényképezkedjenek Szeged sok büszkesége közül kettővel, az egyesek által tulipánfának, mások által liliomfáknak nevezett pompázatos növényekkel, amelyek nemrég borultak virágba. Bár itt-ott látszik rajtuk a az idei tavaszi tél káros nyoma, azért megéri kimenni a Széchenyi térre újra és újra megnézni a virágokat. De honnan is ered ez a két ritka, szépséges növény és mi a jellemzőjük?
Szeged főterén az 1930-as évektől állnak ezek a liliomfák vagy magnóliák (Magnoliaceae), amik a legősibb kétszikű zárvatermők családjába tartoznak és nevükben Pierre Magnol (1638-1715), francia botanikus emlékét őrzik.
A szép liliomfák a botanikusok szerint bármenyire is szeretjük őket, a hazai klímán fagyérzékenységük és páraigényük miatt többnyire nem érzik jól magukat. A liliomfák Észak-Amerikából, illetve Kelet-Ázsiából származó típusai eltérő érzékenységűek. Az Észak-Amerikában honos fajokra erőteljes növekedés, nagy termet és a tavirózsákra emlékeztető virág jellemző, gyakran 20-30 centiméteres levelekkel.
A Kelet-Ázsiából származók alacsonyabbak, de a fagyzugos, késő tavaszi fagyoknak kitett területektől eltekintve, jól átteleltethetők. Általában nagyobb cserje vagy kisebb fa méretűek, és jellemző rájuk a széles, terebélyes forma. Ezekből üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében vadon élve itthon is találhatunk, ha nem is sok helyen. Ezek kertészeti változatai pompáznak most a szegedi főtéren, ha viseltesen is, mégis csodálatosan.
