Az a veszélyes a lakossági fórumokban, hogy támogató közegben, a szónoklat hevében iszonyatos baromságokat képes mondani az ember.
Emlékszünk a kampányban kötelet emlegető Kövérre, a nyugdíjasoknak ingyenrepjegyet ígérő Horn Gyulára, rémlik hétszáz százalékos egészségügyi béremelés, húszéves bebetonozódás, s megannyi szórakoztató harakiri; mi Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét is e sorba kategorizáljuk, csak ott a komplett szocifrakció jelenítette meg a népet, s őket igyekezett elvarázsolni a rétor.
Most hétfő este is ilyes túlmozgás esett meg. Elkövetője az Együtt 2014 egyik társelnöke, Bajnai spanja, a Szolidaritás vezetője, Kónya Péter. Mindjárt idézzük szó szerint a rettenetet, de előbb íme négy általunk kihüvelyezett állítás a mondatkígyóból.
Balra Gordon, jobbra Mátyás. Kattintson a képre! – Fotók: Kummer János
1.: a Fidesz, meglehet, elcsalja a jövő évi országgyűlési választást. 2.: ha a Fidesz mégsem csalja el a választást, mi több, el is bukja azt, akkor nem fogja békésen átadni a hatalmat. 3.: Kónya, a volt katona készül a nem békés hatalomátvételre. 4.: 2002-es bukásuk után fideszes kormánypolitikusok kiraboltak egy minisztériumi épületet, majd összetörték a vécécsészéket és a mosdókagylókat.
Na, amíg emésztünk, itt a komplett szövegdarab, vágatlanul, hogy szó ne érje a ház elejét. Nagy levegő.
„Még akkor is, hogyha nem csalják el a választásokat, és teljesen tiszta választás lesz, és megnyerik a választásokat, az ellenzékben jogosan vagy nem jogosan, de el fog indulni az a fajta gondolat, hogy ezek csalással nyerték meg a választást. Ez megint csak nem azt eredményezi, hogy a választások után békés időszak következzen. Ugyanakkor, ha az ellenzéknek sikerül megnyerni a választásokat, akkor arra lehet számítani, hogy nagyon nehezen fogják átadni azt a fajta hatalmat, amivel ők úgy készültek, hogy nem négy évre, hanem minden cselekedetük arról szól, az a fajta szabad rablás, az a fajta szabad uralomkiépítés, és az a fajta központosított uralom kiépítése, hogy ők hosszú távon gondolkodnak, hosszú távon építik a saját birodalmukat, ezt egy választásokon megváltoztatni nagyon valószínű, hogy itt nem nagyon fogják átadni békésen a hatalom, a kormány kulcsát.
Egészen más volt az előző Orbán-kormányzati ciklus, mégis a saját szememmel láttam, hogy az elveszített választásokat követően én voltam egy olyan minisztériumi épületben, amit úgy hagytak el a fideszes kormánypolitikusok, hogy amit tudtak, elloptak, amit meg nem tudtak ellopni, azt összetörték. Összetörték a vécécsészéket, összetörték a csapokat, összetörték az ablakokat, és úgy hagyták ott a kormányépületet. Pedig akkor nem ekkora hatalmat veszítettek el a választásokon.
Nyilvánvaló, hogy nekem mint katonaembernek, és valamilyen módon nagyon sokáig a rendvédelemhez való kötődésem okán készülni kell a háttérben. Egy jó hírem azonban van: az a fegyveres honvédelem és rendvédelem, amely ma aktívan szolgálatot teljesít, abba ez a kormány ugyanannyira belerúgott, mint minden egyes állampolgárba. Belerúgtak a rendvédelmi nyugdíjasokba, és belerúgtak az aktívakba is, ezek az emberek ma parancsot hajtanak végre, de nem biztos, hogy antidemokratikus parancsokat hajlandóak lennének végrehajtani.”
Egy-kettő-egy
Mi frankón sok mindent el tudunk képzelni ebben a kurvaanyázós magyar politikában, de a fönti 1. és 2. pontot nem. Ha tévednénk, ígérjük, ott leszünk 2014 tavaszán a tüntetésen, sőt a molinót is visszük, pedig sosem csináltunk ilyet.
Aztán ott a 3. pont. Mire készül, őrmester úr? “Nem békés” hatalomátvételre? Azt meg hogyan? Kivel? Vagy csak jaszkarizni tetszik a nyugdíjasok előtt? Ahhoz elég lenne száz fekvőtámasz, tutira megéljeneznék.
És a 4.? Lemaradhattunk valamiről. Melyik az a szétlopott, szétvert minisztériumi épület? Kik azok a kormánypolitikusok, akik leamortizálták a slózit? Miniszterek? Államtitkárok? Rogán rávert a bidére a Rotringjával? Vagy Navracsics összekarcolta a Grohét a szemüvegével? Mondana minimum monogramokat, miszter mitfárer?
Két szolidáris között – Klikk Kónyáért!
És tetszett hallani a közönség reakcióját? „Mi lesz itt? Ötvenhat?” Ezt suttogta egy néni, elhűlten, harciasan.
Mi a cél? A nagyi csépelje véresre faesernyőjével a listázó becsöngető fideszes címgyűjtőket?
Jó, értjük, hogy föl kell pörgetni az aktivistákat, ha már a túloldalon Kubatov még kapcának is névsorokat használ, és Orbánra szabta a kétharmad a választási törvényt, de tán nem kéne totál lemenni idiótába.
Tapsol, mint Marci Hevesen
Amúgy, ha nem mondtuk volna, hétköznapi lakossági fórumon vagyunk, kőhajításnyira Budapesttől, Halásztelken, a Mátyás királyról elnevezett művházban, ahová Bajnai Gordont kísérte el Kónya kapitány. Utóbbitól többet nem idézünk, direkt, koncentráljunk az E14-es miniszterelnök-jelöltre.
Szegény nem reagálja le Kónya szavait, mi mást tehetne, inkább a gazdaságot veszi előre. Nagyberuházásokról beszél – mások mellett a Mercedes kecskeméti letelepedéséről -, melyekre még a ballib kormányok szerződtek. Fölemlegeti, hogy Orbánék most „azokat a szalagokat vágják el, amikről három-négy éve döntöttünk”. Úgy folytatja, “három-négy év múlva, amikor már, remélem, egy másik miniszterelnök lesz, ő nem tudja, mit vágjon át”.
Bezzeg a közönség tudja: „A Viktor nyakát!” – ezt rikoltja kacagva egy kónyista anyó, s derültség a jutalma.
„Nem kívánom. Nem kívánom” – ennyit bök ki rá Bajnai. És kínjában a kétezerhétszáz-milliárdos magánnyugdíjkassza einstandolását ekképpen összegzi: „Fél év alatt eltapsoltuk, mint Marci Hevesen.”
Utóbb azért csak elővezeti, hogy „nem bosszúállás kell, hanem egyetértés”. Tán majd a kocsiban hazafele is átrágják ezt Kónyával.
Trükközni… ööö tükrözni
Bajnai szerint Magyarország ma „egy nem normális ország”, a „rossz politika” tette ilyenné, ami „megosztotta a társadalmat, magyart szembeállított magyarral”. A bézik célkijelölés szerint a „rossz politikából” „rossz kormányzás” következett, amit „jó politikára” és abból eredő „jó kormányzásra” kell cserélni.
Méghozzá a következő választáson, ami vélhetően jövő tavasszal lesz, bár az sem kizárt, hogy a Fidesz „belemenekül egy előrehozott választásba”. Hibázni tilos, ugyanis ha Orbán kap még négy évet, akkor „egy generációra eldől, hogy itt egy nem normális, töpörödő, zsugorodó ország” lesz „szinte visszafordíthatatlanul”. Nemcsak kormányt, hanem „korszakot kell váltani”. Ehhez a korrupciót „tűzzel-vassal ki kell irtani a politikából”, „rendbe kell tenni az ügynökakták”, valamint a „határon túli magyarok ügyét”.
Vágják le a bal kezemet! – A képre kattintva galéria nyílik!
A kormányfőjelölt a remélt győzelme esetén négy területen teremtene széles konszenzust: a haza, a haladás, a szolidaritás és a Milla Európa ügyében. „Ha ezekben hosszú távra meg tudunk egyezni, lehet itt bármilyen kormány, Magyarország elindul fölfelé.”
Bajnai elidőzik az adórendszernél. Azt mondja, a gazdagoknak nem kell központi segítség, ott jöhet combosabb szja-kulcs. A társadalom fölső rétegével legyen liberális az állam, középen viszont cselekedjék konzervatívan, alul pedig szociáldemokrata szellemben, esélyt adva a rászorulóknak. „Ezt kell trükközni az adórendszernek” – szól a miniszterelnök-jelölt. Majd rötyögve Freudon, helyesbít: „Nem trükközni, hanem tükrözni… ez a szó ugrik be, ha a Fideszről beszélek.”
Aztán az egyszeri választót idézi, aki “2010-ben azt mondta, vágják le a bal kezemet, ha még egyszer balra szavazok, 2014-ben meg azt mondja majd, hogy vágják le a jobbot is, ha még egyszer jobbra szavazok”. Csakhogy, véli Bajnai joggal, “így meg nem nagyon lehet szavazni”.
Pereputty
Hát, csak nem bírjuk ki további kónyák nélkül.
A társelnök szerint „ma Magyarország a félelem és a reménytelenség országa”, ezért a cél az, hogy a 2014-es választásokon „elzavarjuk a fideszeseket az egész pereputtyukkal együtt”. Azt is mondja, “büntethetővé kéne tenni a politikusokat”, ugyanis ma „lophatnak, csalhatnak büntetlenül”.
Nem tudjuk, konkrétan kire gondol, mindenesetre a jobbára szépkorú halásztelkiekből álló közönséget fürkészve megakad a szemünk egy ismerős arcon: Atyánszky György volt kisgazda országgyűlési képviselőn. Osztályidegennek érezzük a bajnaisták között a vidám torgyáni idők e érces hangú veteránját, a szeánsz után meg is kérdezzük, mi szél sodorta ide. „A kisgazdapárt mindig is baloldali párt volt” – ezt a szürreális választ kapjuk az annak idején Atya néven futó közélőtől. És rögvest megtudjuk, hogy ma a méltán ismeretlen Kisgazdák Történelmi Szövetsége – Igazi Kisgazdák szerveződés főtitkára ő.
A múlt képlékenységét illusztrálja, hogy a bajnaista szeánszon az Atyával együtt megjelenő eszmetárs, az egykor szintén FKGP-s, most szintén KTSZ-es Molnár László pártelnök néhány perccel később már arról győzköd bennünket, hogy „a rendszerváltás utáni FKGP mérsékelt jobboldali párt”. Hát, ha már a kéttagú vezetőségben is ily ideológiai ellentét feszül, aligha eszik meg sok kenyeret a formáció.
Atyáék amúgy „szimpatizáns érdeklődőként” érkeztek, s saját bevallásuk szerint az előadás tapasztalatainak megvitatása után döntenek arról, kívánnak-e csatlakozni a nagy ellenzéki összefogáshoz. Ambiciózus.
Potenciális aktivisták
Ja, ha valaki nem emlékezne rá, a főtitkár bő évtizede sajátos körülmények között távozott a nagybetűs politikából: volt neki egy martfűi péksége, amit csődbe vitt egy huszonkilencmillió forintos tartozás. Bíróság elé került az ügy: az első fok csődbűntettért húsz hónapnyi, három évre felfüggesztett börtönre ítélte Atyát, mellékbüntiként hatszázezer forintot kellett volna fizetnie. A másodfok 2001 végén korrigált, s egymillió-kétszázötvenezer forint büntetésben összegezte a retorziót.
De vissza Kónyára. Aki az est fináléjában aktivistákat toborozna, mert „egyre többen vagyunk, de messze nem vagyunk elegen”. Talán, ha mindenki hozna még egy embert.
„Mit tehetnek önök? – kérdi a korrupt fideszesekre vadászó társelnök a halásztelkieket. – Gyűjtsék a bizonyítékokat! Nem boszorkányüldözést akarunk, hanem elítélni azokat, akik loptak.”
Ez is milyen ismerős szöveg, a francba.
