Télen jóval kevesebb a megvilágított órák száma, ezért is természetes élőhely fényviszonyait inkább felidéző melegebb hónapokban lehet inkább számítani a költésre. Az arapárunk azonban nagyon belelendült, és semmi sem tartja őket vissza az utódnemzéstől.
A fiókák az odaadó gondozásnak köszönhetően jól vannak, gyakorlott kolléganőnk, azaz pótanyukájuk egy speciálisan nekik kifejlesztett táppal eteti őket. Hasonlóan a gyermek tápszerhez, ehhez is vizet kell adni és felmelegíteni addig, amíg hőmérséklete olyan nem lesz, mintha az anya etetné a kicsiket. Most napi háromszor esznek, még járni sem nagyon tudnak, egész napjukat egy tejes ládában töltik és csak akkor hallatják hangjukat, amikor esznek.
Ahogy napról-napra cseperednek majd, egyre hangosabbak és egyre fürgébbek lesznek. Amikor megpróbálnak kiülni a láda szélére, beköltöznek egy kalitkába, amely erősebb és nagyobb a más papagájok esetében megszokottnál, hiszen erős csőrükkel a diót is megtörik, a vékonyabb drótokat pedig pillanatok alatt szétszedik. Itt már gyakorolhatják a felnőtt evést is, egész nap előttük van a sokféle finomság, gyümölcsök, magvak és víz is természetesen.
Az arák emberi kort élnek meg, akár 70-80 évig is élhetnek, ezért egyedfejlődésük elég lassú. Amint már biztosan esznek, szárnyaikat elkezdik bontogatni és lassacskán elkezdenek repülni. Ekkor visszakerülnek a papagájok bemutatójába, ahol még egy ideig, míg nem repülnek biztosan, elkülönítve tartjuk őket.
