Amióta Kerényi Imre állami százmilliárdokkal megtömve piedesztálra emelte a magyar művészet horthysta nosztalgiában tapicskoló (és ezek szerint maximálisan piacképes) szegletét, felröppent az árok másik oldaláról egy-két pozitív hang is: ha másra nem, hát arra jó lesz ez az egész, hogy alakuljon végre rendes ellenzéki mozgalom költőkből, zenészekből, festőkből, akik nem csak kiszorultak az MMA-ból, de eszükben sincs belépni oda. A kérdést persze kár lenne ennyivel elintézni (bármelyik kortársgaléria-tulajdonos megmondhatja, hogy a nemzetközi piacon azért nem ártana némi állami hátszél a mában élő alkotóknak), és hát azóta sem jelent meg túl sok Best of Ballib válogatáslemez, de tény: most aztán van miről írni és festeni.
Fotók: Neményi Márton
Igazából persze nem is erről szól a Rájátszás című underground allstars szuperkoncert, és átpolitizálni sem szeretnénk a témát, de talán van köze a kettőnek egymáshoz, már csak Erdős Virág kapcsán is, aki a dalszövegek és a vokál egy részét adja. Erdős húsz éve ír drámát és költ verset, de csak mostanában lett szélesebb körben ismert, mióta a Millától A Város Mindenkié csoportig több jogvédő és civilszervezet rezidens költője lett, megmozdulásaikon általában ő maga olvassa fel pofonegyszerű időmértékbe szedett, az ütközésig nyílt társadalmi ollót illusztráló verseit. Az egyik még a jobboldalon is sláger lett, bár nem úgy, ahogy azt ő szerette volna, de hát az alkotói intenció (“vajon mire gondolt a költő?”) téveszméjén már rég túl van az irodalomtudomány, manapság legfeljebb perelni lehet.
Erdős Virág és Beck Zoli
Erdősön kívül Karafiáth Orsolya, Grecsó Krisztián, Háy János, Kemény István és Szálinger Balázs (szóval csupa olyan arc, aki valószínűleg nem mostanában kap majd Kossuth-díjat) hozza a dalszövegként is működő verseket és alkot párokat a zenészekkel: a Heaven Street Seven-frontember Szűcs Krisztiánnal, a Kistehén Kollár-Klemencz Lászlójával, Másik Jánossal és Beck Zolival, aki a Kispál-iskola legnépszerűbb hallgatója, a 30Y énekese. A háromórás koncert egyik próbáján jártunk az Akváriumban, éppen egy Erdős-verset próbáltak össze, maga a költőnő bizonytalanul vokálozgatott, Karafiáth a háttérben készült magabiztosan, ő persze profi, lemeze is van, bár paróka most nem volt rajta, kérte is, hogy ne fotózzuk.
Kollár-Klemencz László
A végeredmény állítólag háromórás lesz, jön majd verseskötet és cédé is, de először csütörtök este lehet majd látni, mire jutottak egymással a kollaboránsok. Igaz, a Rájátszás sorozatként, kisebb koncertekkel működött már eddig is, de úgy tudjuk, most, azaz hétfő délután álltak először mind színpadra, kisebb bakik tehát előfordulhatnak. Akit ez zavar, az menjen Ákosra vagy LGT-re, nekünk ez a sárm része. Jó, mi mondjuk azt is imádtuk, amikor az Amerikából hazatérő Méhes Marietta a Trabant élén papírról olvasta fel saját harmincéves dalszövegeit ugyanitt, igaz, akkor még Gödörnek hívták a halva született Nemzeti Színházat.
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indult sejtet
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ…
