Nem a rendszerváltást rontottuk el, mert kutatásaink szerint a kilencvenes éveket még, dacára egy sor hibás döntésnek, viszonylag sikertörténetnek tekinthetjük – véli Kolosi Tamás. A Tárki Zrt. elnöke a 2012-es Társadalmi riport című kötet bemutatóján elmondta, az ezredforduló környékén romlott el valami, s onnantól kezdődött az ország lecsúszása. A kötet amellett, hogy tényekkel, adatokkal egyfajta diagnózist állít fel Magyarország társadalmi, gazdasági, politikai helyzetéről, arra is megpróbál válaszolni, mi történhetett, „miért lettünk elsőkből utolsók”. Kolosi szerint két fő okra vezethető vissza mindez.
Az egyik, hogy a rendszerváltás után egy évtizeddel a politika végletesen polarizálódott. Orbán Viktor meghirdette, hogy nincs politikai közép, csak „mi” és „azok”. A balliberális oldal pedig gyakorlatilag ugyanilyen felfogással válaszolt a Fidesz-elnök „kihívására”. Ezzel lekerült a napirendről a szakpolitikákban egyfajta nemzeti minimum kidolgozásának szándéka, és mindent felülírt a gyűlölködés. A Társadalmi riport társszerksztője, Tóth István György azt is hozzátette, hogy ennek az éles politikai megosztottságnak már önmagában GDP-visszafogó hatása van. Az ideológiai alapú gyűlölködés százmilliárdokba kerül az országnak.
(Fotó: Neményi Márton)
A másik ok, hogy mivel az értelmiség vezényelte le a politikai, gazdasági átalakítást, és érdekében állt a korábbi – számára kedvező – viszonyok fenntartása, így elmaradtak a nagy ágazati reformok. Ráadásul az értelmiség természetesnek tartotta, hogy vannak a változásoknak vesztesei (csak lehetőleg ne ők legyenek).
Tóth István György adatokkal bizonyította, hogy az utóbbi évtizedben tovább nőtt az egyenlőtlenség. Egyre több – 2012-ben 14 százalék – a relatív szegény (akinek a jövedelme a mediánjövedelem felét sem éri el), miközben a középosztályba tartozók aránya szintén csökkent.
A munkaerő-piaci trendek azt mutatják, hogy 2012-re valamennyire nőtt a foglalkoztatás, de ez pusztán a közmunkának köszönhető, amit nem tekinthetünk igazi foglalkoztatásnak. (Mellesleg így is Magyarországon a legrosszabbak az unióban az ezzel kapcsolatos értékek.) Hárs Ágnes Tárki-kutató különösen aggasztónak mondta, hogy a fiatalok körében kifejezetten magas a munkanélküliség, egyre nehezebben találnak munkát az iskolából kikerülők. A legnehezebb helyzetben az alacsony képzettségűek és a képzetlenek vannak.
De nem sokkal jobb a helyzet az idősebbek körében sem. Az OECD-ben az 55–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 54, hazánkban mindössze 35 százalékos. Ennek egyik oka – Kézdi Gábor kutató szerint –, hogy a nyugdíj nem alacsonyabb, mint az elérhető jövedelmek (vagy a nyugdíj túl magas, vagy a bérek túl alacsonyak), s ez nem ösztönzi az idősebbeket a munkára. Másrészt képzettségi és egészségügyi okokra is visszavezethető az alacsony foglalkoztatási arány e népcsoportban. Mint Kézdi elmondta, ha a foglalkoztatottság növelése tényleg kormányzati cél, akkor azt a lakosság képzési szintjének emelésével és egészségügyi állapotának javításával érhetné el.
