Hallották már egy szál melankolikus zongorára hangszerelten a Bánk bánból a Hazám, hazámot? Akár egymás után többször is? Aki az ilyes élményt szereti, öröm annak a lét itt, a Millenárison, ugyanis Orbán Viktor tizenötödik évértékelőjére készülődvén jelzett darab szól a hangfalakból.
Hogy Erkel titkos vonzásának köszönhetően-e, sose tudjuk meg, mindeneesetre hosszú, tömött sorokban érkeznek a hósipkás kiválasztottak, mit sem törődve a szilárd csapadékkal. Pár név azon jobberek közül, akiket le is videóztunk: Fekete György itteni materializálódásán nincs ember, ki meglepődne, Nemcsák Károly direktor megjelenése magától értetődő, Bethlen gróf is állandó vendég; egyedül a remek kézikapitányon, Mocsai Lajoson csodálkozunk, de csak míg föl nem hívja figyelmünket arra, hogy sportága kiemelt támogatást kap az államtól.
Odabent az ilyenkor szokásos minimálenteriőr fogad: kétszer tíz darab kicsit erre, kicsit arra dőlő rudazott trikolór, előtte plexipulpitus, hátul az aktuális lényeget zanzázó fölirat: Magyarország jobban teljesít.
Kattintson a képre! – Fotók: Neményi Márton
Bár hivatalosan országértékelőnek nevezik a miniszterelnök menetrend szerinti millenárisi beszédét, a kormányváltás óta igazából a Fidesz teljesítménye a fő téma, így helyesebb, ha Orbán Viktor önértékeléseként aposztrofáljuk az akciót.
Vicces
A hírek szerelmeseinek javasoljuk, böngésszék percről percre tudósításunkat, ez esetben egyetlen fontos gondolatról sem maradnak le – sem arról, hogy hamarosan bővül a munkahelyvédelmi akció, sem arról, hogy a bérből és fizetésből élők is hasonlóan jótékony pakkot kapnak a nyakukba, sem arról, hogy a háziorvosok is anyagi jobblétben reménykedhetnek, sem arról, hogy tovább csökken a rezsi. Arról sem, hogy örvendetesen nő a születésszám, ami annak tudható be, hogy „a kisbabáknak kedvük támadt megszületni… lehet, tudnak valamit”. És arról sem, hogy Orbán szerint 2013, régi jóslatot beteljesítve a felemelkedés éve lesz. Mi több, azt is megtudhatják, mi volt az a rendszerváltás idején kötött megállapodás, amit 2002-ben felrúgtak a szocik; s azt is, hogy a huszonnyolc EU-tagállam közül tavaly csupán ötnek sikerült csökkentenie államadósságát.
Nem, mi itt először is szórakoztatni szeretnénk, ezért csokorba gyűjtjük a kormányfő mai mókáit.
Messze a szép emlékű dakota korszak, immár klasszikusokat citál országunk vezetője. Mások mellett Mark Twaint. A jeles amerikai író mesélte, hogy néha elmegy az orvoshoz, megvizsgáltatja magát, „mert az orvos is élni akar”, aztán átsétál a gyógyszerészhez, kiváltja az orvosságot, „mert a patikus is élni akar”, aztán kilép az utcára, és a pirulákat beönti a csatornába, „mert én is élni akarok”.
„Két dolgot utálok, az inflációt és a kommunistákat. Ezekkel kezdjünk valamit!” – ez az idézet pedig Ronald Reagantől származik, s válik a 2013-as kormányfői stratégiát hitelesítő citátummá.
Hazai matériából is dolgozik a viccelődő Orbán, amikor egy a minap Cegléden hallott adomát hoz elő: az aranylakodalmára készülő asszony szóvá teszi férjénél, miért nem mondja neki soha, hogy szereti. „Egyszer már mondtam. Ha változás lesz, szólok” – így az ura. Romantikus. (Távoli, közepesen bonyolult, de legalább gonosz képzettársítással a fehérvári huszárok esete jut eszünkbe a meghágott kislányokkal és a fönt említett Nemcsák színművésszel.)
Vajon mit szól ehhez a CBA?
A vegyes publikumban nevetést indukál továbbá „a szocializmus a munkatábor és a SZOT-üdülő keveréke” gondolat, az „aki fél, azt megharapja a kutya, ledobja a ló, de még a roller is” fordulat, valamint a küzdeni kell azok ellen, “akik vörös alsónadrágjukat narancssárgára cserélték” kombatáns kép.
Vegyes a publikum, igen. Föl nem érhetjük, mi kell ahhoz, hogy egy jóravaló polgár bejelentkezzen egy ilyen politikai műsorba nézőnek, akár Orbánhoz, akár Gyurcsányhoz, akár Bajnaihoz, akárkihez. A Millenáris közönségéből az egy alsó-közép kategóriás szupermarket A/2-es reklámújságát teátrálisan lapozgató nő a kedvencünk. Jó, mondjuk ki, a fotón úgy is látszik, az Aldiról van szó. Vajon mit szól ehhez a CBA?
Gonosz
Komolyodjunk.
Orbán félórás beszéde nem csupa humorbonbon, hiszen a gonosz is megneveztetik. Fogalom tárgykörben az államadósság a patás, holtversenyben a profitéhes tőkével, és az EU-val. Személyként Gyurcsány Ferenc és az ő képére teremtett Bajnai Gordon lopja a fekete pálmát.
„Az ördög vinné el az államadósságot, és azt is, aki összehozta!” – ekképpen csomózza össze a szónok az összecsomózandókat.
„Együtt tették tönkre az országot” – szól Orbán, mintha busz faráról olvasná. Aztán azzal folytatja, „tudjuk, mire készülnek”. Mire is? Például a bankok helyett az embereket adóztatnák és lemetszenék a minimálbért. Ráadásul Bajnaiékat „mint döglegyek döngik körül” a gazdag külföldiek, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy visszasegítsék liblingjeiket a hatalomba.
Valójában Ottlik
Okostojás
Orbán beszédírói művelt emberek, kikezdhetetlen Márait is csempésztek főnökük asztalára. Bölcs, komoly szöveget: „A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.” Szép idea.
Sorolja is a miniszterelnök, mi, magyarok a múltban miket applikáltunk a mindenséghez: egyebek mellett a sakkozógépet, a golyóstollat, a dinamót és a Rubik kockát. Mostanság pedig taroltunk a londoni olimpián, a diákolimpián fizikában és a séf világbajnokságon, lett matematikai Nobel-díjasunk, valamint bizonyos Zagyva András megalkotta a bűvös kocka méltó utódjának számító Okostojás nevű logikai játékot. És amit Orbán tán a legfigyelemreméltóbbnak (és persze a kormánypolitikával leginkább egybevágónak) tart: fiataljaink sikeresen szerepeltek az európai szakmunkásbajnokságon, ifjú asztalosaink legyalulták konkurenseiket.
„Le a kalappal tehetséges szakmunkásaink előtt” – így Orbán, s mi egyetértünk vele. Az viszont nem ér meg egy sapkatockost sem, hogy a fönti Márai valójában Ottlik, méghozzá az Iskola a határonból. (Köszönet az infóért az ezek szerint irodalomban is perfekt hvg.hu-s kollégáknak.)
Ha eddig nem tette, most kattintson!
Nagy mű
Orbán nemzetünk nagy műveit sorolja eztán: honfoglalás, államalapítás, újjáépítés a tatárok után, a török megállítása, a Habsburg iga lerázása (Bethlen gróf satuban), ötvenhat. És most ismét nagy mű van születőben: az önálló orbáni haza, a huszonegyedik századi erős Magyarország, ahol nem a külföldieknek (hanem a belföldieknek) termeli a hasznot a nép.
Feledve a szűkkeblű „tíz év alatt egymillió új munkahely” program, most húsz, illetve már csak tizennyolc éves terv körvonalazódik: megszüntetjük az ország pénzügyi függését, a világ legjobb harminca közé vágtatunk a versenyképességi listán, gazdaságunkat „összeépítjük a némettel”, a GDP ötven százaléka alá szorul az államadósság, innovációra megy minden huszadik magyar forint, egyetemeink presztízse nő, miközben kultúrnemzetté válunk, életszínvonalunk az európai átlag fölé hág, s a határon túli magyarok integrálásával „szétszórattatásból világnemzetté” válunk.
Az első, apró lépés, hogy jövőre ismét Orbánék nyerjék a választást. Csak egy iksz, egyetlen fordulóban.
Viszlát
Mielőtt jövő februárig elköszönnénk a Millenáristól, emlékezzünk meg Balog Zoltán emberi miniszterről, az évértékelő házigazdájáról. Fura mód itt szigorú arcát mutatja az amúgy kevéssé harcias lelkész.
Idézzünk tőle is. Elébb a felvezetőből. „A hivatásos hisztériakeltőknek el kell venni a kenyerét” – ez például elég fenyegetően hangzik. És ez sem épp laissez faire: „Magyarország egy ilyen hely, nem lehet csak úgy egyszerűen ott hagyni.”
Álljon itt a balogi zárás is: „Az elnök úr arra kért, mondjam azt, hogy viszontlátásra. Viszontlátásra.”
Ezzel aztán végképp lehetetlen vitatkozni.
