A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia célja, hogy “kijelölje azokat a kereteket, amelyek figyelembevétele nélkül nem lehetséges tartósan, hosszútávon is sikeresen fenntartani a nemzet anyagi, szellemi, mentális jólétét”.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) a kihívások közt említi, hogy a nem természeti erőforrások terén Magyarország sajátos negatív trendekkel küzd: nálunk tart legrégebben a népesség fogyása, Európában párját ritkítóan alacsony szintű az egymás iránti és az intézményekkel szembeni bizalom.
Az NFTT szerint alapvető probléma, hogy a modernitás olyan politikai, gazdasági rendszereket és olyan technológiai lehetőségeket hozott, amelyek viszonylag könnyen lehetővé teszik, hogy a jelenben élők olyan döntési alternatívákat válasszanak, valósítsanak meg, amelyek révén az előnyöket, hasznokat most élvezhetjük, de a döntések egyes költségeit, mellékhatásait a jövőre hárítják. Ugyanakkor hiányosak azok az erkölcsi, politikai, gazdasági intézményeink, szabályaink, amelyek alkalmasak lennének az eladósító tendenciák szisztematikus megfékezésére.
A fenntarthatósági politika kulcskérdésének olyan intézményi környezet és szabályrendszer kialakítását tartják, amely alkalmas a döntéshozókat szembesíteni döntéseik hosszú távú, a nemzeti erőforrásokra gyakorolt hatásaival. Az NFTT hangsúlyozza, hogy a döntéseket nem csak a kormányzat hoz, ezért együttműködésre hívja a családokat, a civil szervezeteket, a vallási közösségeket és a gazdasági szereplőket is.
A fenntartható fejlődés négy alappilléren nyugszik: a humán, a társadalmi, a gazdasági és a természeti erőforrásaink mennyiségi és minőségi megóvását, fenntartását jelenti. Ezen erőforrásokat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell számításba venni a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozásakor. Ennek oka, hogy minden, az emberi jólétet szolgáló termék és szolgáltatás a fenti négy erőforrás valamilyen kombinációjának felhasználásával állítható elő, e tőkeformák felélése tehát a jövő lehetőségeit szűkítené.
