Hoffmann-egyeztetés: ez zajlott a zárt ajtók mögött

Sokszor idéztük már azt a hoffmanni mondást, hogy az államosítás sikertörténet, illetve hogy a – most már csak köznevelési – államtitkár szerint a pedagógusok többsége támogatja a közoktatás átalakítását. (Ezt alátámasztani csak a szubjektív benyomásaival szokta.) Arról is rendre beszámolunk, hogy ennek homlokegyenest ellentmondó véleményeket fogalmaznak meg az iskolák, igazgatók, továbbá bemutattuk azt a Tárki-kutatást is, amely szerint a szakma többsége nem támogatja a hoffmanni reformokat, az államosítást.

Több mint 4200-an csatlakoztak a Szilágyi Gimnázium által írt tiltakozó petícióhoz, köztük legutóbb a Szent István Gimnázium és a Városmajori Gimnázium, korábban több más mellett a Kölcsey Ferenc és Szent László Gimnázium szinte teljes tantestülete. Ez utóbbi két gimnázium tanárai ráadásul, miután a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) kivételével mindhárom másik érdekelt érdekvédelmi szervezet, köztük a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) aláírta a szerintük rossz kompromisszumokat és garancia nélküli ígérethalmazt tartalmazó megállapodást, bejelentették, hogy az eddigi PSZ-tagjaik átlépnek a PDSZ-be.

Hoffmann telefonált

A január 22-i aláírás után néhány nappal Hoffmann Rózsa telefonált a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, mondván, másnap este fél hatra tiszteletét teszi a tantestületnél. A megbeszélésen részt vevő pedagógusok egy, a Szent László Gimnáziumban tartott keddi szakmai fórumon arról számoltak be, hogy – bár nem egyszerű egy nap alatt szabaddá tennie egy tanárnak az estéjét – mintegy ötvenen várták az államtitkárt. „Nem tudtuk, mi lesz a műfaja a találkozónak: számonkérés, nyilvános kivégzés, beszélgetés?” – emlékezett vissza az egyik kölcseys pedagógus.

Végül Hoffmann az illetékes hivatalban lévő tankerületi vezetővel (akinek az elődje máris lemondott), egy jogásszal és a sajtósával érkezett a megbeszélésre. Itt a tanároknak lehetőségük volt kérdéseket feltenni a tankerületi igazgatónak. Záporoztak is a kérdések a kerettantervekről (ami megvalósíthatatlan és kevés szabadságot ad az érdemi munkához), a munkaterhek növekedéséről és a bérekről (amelyeket úgy akarnak átalakítani, hogy ugyanannyit keressen az is, aki 22 órát, és az is, aki 32 órát tanít), arról, hogy egy „gyámság alatt álló tanár hogyan neveljen felelős fiatalokat” és másokról, ám a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) munkatársa nem tudott válaszolni. Ekkor átvette a szót az államtitkár, aki hosszasan beszélt az átalakítás fontosságáról, ám a konkrét kérdésekre nem válaszolt.

„Á, ezt csak úgy beírtuk”

Hoffmann – a résztvevők szerint – elég kioktató stílusban szólította fel a tanárokat, hogy olvassák el a PSZ által aláírt megállapodást és a vonatkozó jogszabályokat, mert ott választ kapnak a kérdéseikre. A pedagógusok jelezték, olvasták az említett dokumentumokat, de ezekben semmi garancia nincs a ködös ígéretek betartására. Az államtitkár arra sem tudott válaszolni, hogy milyen felmérésekre, hatástanulmányokra alapozza a reformot és annak támogatottságáról szóló kijelentéseit. Jobb híján megértést és bizalmat kért a pedagógusoktól, hogy az átmeneti problémák után beáll a rendszer.

A diákoknak sem tetszik: tiltakozás az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumában (Fotók: Radnóti DÖK)

Talán a legabszurdabb pont – a kölcseys tanár szerint – az volt, amikor szembesítették Hoffmann Rózsát azzal, hogy a pedagógus-életpályamodellnek nincs meg a fedezete, a kormány erről lemondott például az IMF-nek küldött dokumentumokban is. „Á, ezt csak írtuk, én bírom Orbán Viktor ígéretét ez ügyben” – volt a válasz. Akkor hazudtak? – kérdeztek vissza a pedagógusok. Erre már nem volt válasz, az államtitkár újra bizalmat kért, jelezte, hogy volt már kellemesebb beszélgetése is tantestületekkel, majd kivonult.

Mint írtuk, kifelé menet a diákok várták, át akartak adni neki egy szál rózsát, és váltani vele néhány szót, ám a hivatali autó nem állt meg, és a diákokat is veszélyeztetve elhúzott.

A legnagyobb eredmény: a KIK-pecsét

Néhány nap múlva felkereste az államtitkár a másik „rebellis” intézményt, a Szent László Gimnáziumot is. Itt hasonló témákról és hasonló hangnemben folyt a megbeszélés, mint a Kölcseyben – annyi volt a különbség, hogy az államtitkárság előre bekérte a témaköröket. Viszont ezúttal is kitért a konkrét kérdések megválaszolása alól. Azt hangoztatta, hogy széles körű egyeztetés előzte meg a jogszabályok előkészítését, de bizonyos keretekből nem tudtak kilépni.

Az egyik legégetőbb kérdés a pedagógusokat is érintő új nyugdíjszabályozás. Ezzel kapcsolatban elismerte az államtitkár, hogy vannak problémás kérdések, de hozzátette, dolgoznak azok tisztázásán. A baj csak az, hogy február elején az érintetteknek már nyilatkozniuk kellett arról, hogy maradnak-e, vagy nyugdíjba mennek, az ezt szabályozó jogszabály viszont csak június 30-ra várható.

Az állami átvétellel kapcsolatban Hoffmann hangsúlyozta, szó nincs államosításról, és kifejtette, az egész átalakítás legfontosabb hozadéka az, hogy a tanárokat jobban megbecsülik, s ezt az is mutatja, hogy a kinevezési papírjaikon nem az iskola, hanem a KIK pecsétje lesz. A Szent László Gimnázium pedagógusaitól is több bizalmat és több hitet kért, majd dühösen távozott.

A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba nem hívták?

Hoffmann Rózsa a 168 órában azt kifogásolta, hogy a – tiltakozó petíciót megfogalmazó – szilágyis tanárok nem válaszoltak neki arra, hogy szívesen elmegy az iskolába beszélgetni. A pedagógusok azt állítják, válaszoltak: 11 pontba szedve égető kérdések sorát tették fel neki.

A kérdéseket elküldték a minisztériumnak, és írásos választ kértek – de közel egy hónapja semmiféle reakciót nem kaptak. A kérdéseket tájékoztatásul elküldték Pokorni Zoltánnak is. Ő röviden megköszönte a tájékoztatást, és reményét fejezte ki, hogy mihamarabb választ kapnak.  Közben a szilágyis szülői közösség is megmozdult, és szolidaritási nyilatkozatot adott ki a tanárok mellett.

A béremelést a „pedagóguskannibalizmusból” állják

A Szent Lászlóban lezajlott beszélgetésen részt vett Mendrey László PDSZ-elnök is, aki kifejtette, Hoffmann Rózsa jó tagtoborzó kampányt folytatott le nekik, hiszen az utóbbi időben rengeteg tanár kérte felvételét a PDSZ-be. Szerinte a köznevelési jogszabályok, az államosítás rossz, minőségellenes. A legfőbb baj az, hogy nincs elég pénz a büdzsében a közoktatás finanszírozására. A tanárok béremelésére sincs semmi garancia. Mellesleg – mint mondta – van egy elfogadott törvény, ami alapján szeptembertől be kell vezetni az életpályamodellt, így érthetetlen, miért is kell annak örülni, ha mégis sikerülne azt bevezetni. A sztrájkbizottsági tárgyalásokon az oktatási államtitkárság  azonban elismerte, hogy nincs elkülönítve az életpálya bevezetésére idén szükséges 73 milliárd forint. Annyit mondtak, hogy azt valahonnan, esetleg a tartalékból majd előteremetik.

Érthetetlen, miért is kell örülni

Mendrey úgy véli, hogy ettől függetlenül bevezetik a teljes körű életpályamodellt, hiszen jönnek a választások. Ennek azonban nagy ára lesz. „Nyáron nagy mészárlás várható, több ezer pedagógust fognak kirúgni, hogy ki tudják fizetni a megemelt béreket. A pedagóguskannibalizmus fogja a szükséges pénzt kitermelni” – mondta. A sztrájkveszély egyre erősödik, de amíg folynak a tárgyalások, részleteket nem akart elárulni a terveikről. Annyit mondott, hogy nemcsak a PDSZ-tagok, hanem minden pedagógus csatlakozását várják majd, ha sor kerül a sztrájkra.

Félnek a tanárok

Több részt vevő pedagógus panaszkodott arról, hogy félnek, féltik az állásukat. Többen konkrét igazgatói fenyegetést is kaptak arra az esetre, ha részt vennének bármilyen tiltakozó akcióban. Sok helyen jóhiszeműen arra figyelmeztették az igazgatók a kollégáikat, hogy ne morogjanak, ne tiltakozzanak, mert akkor bajba kerülhet az iskola.

Ez a félelem komoly gátja lehet az esetleges tiltakozó akcióknak, sztrájknak, de Mendrey László szerint nincs mit veszíteniük a tanároknak. Minél nagyobb összefogásra van szükség.