Őszintén bevallom, csak nagy tisztelettel tudok beszélni az akaraterős emberekről. Így Csontos Péter tanár úrról is, akit sok-sok éve ismerek már, így tudom, gyerekkorától túlsúlyosként élte mindennapjait. Ám az angol és informatika szakos pedagógus, aki Békés megyei Mezőkovácsházán okítja az ifjoncokat, egyszer csak úgy döntött: önmaga testszobrásza lesz. De erről inkább beszéljen ő. Én csak annyit szeretnék, ha tanulságos történetét sokan megszívlelnék egy olyan országban, ahol ki tudja hányfajta betegség vezethető vissza a túlsúlyra. És ahol az emberek egyharmada legszívesebben összetörne minden tükröt, csak ne lássa meg saját magát.
„Úgy hat éves koromban kezdtem el hízni, mert nagyon szerettem enni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy édesanyám családja révén ezt az alkatot örököltem. Most 29 éves vagyok, és bár a túlsúly sosem akadályozott semmiben,
éreztem, hogy az egészségem érdekében változtatni kell életmódomon, így magamon” – kezdte történetét Péter.
„A döntő lökést egy cikk adta, ahol egy srác arról számolt be, hogy leadott 60 kilót. Először úgy éreztem ezt én is meg tudom tenni, de ez csak az első étkezésig tartott, és beleestem abba a hibába, amibe sok sorstársam: mindig azt mondtam – „Na, akkor majd holnap.” Aztán tavaly júliusban egy reggel felébredtem, és nekivágtam az új életnek. Olyan volt, mint amikor bekattan valami. Talán a testem is utálta már, ahogy kinéztem. Először egy méregtelenítő kúrán vettem részt, amely kitisztította a méreganyagokat. Ezután egy tíz masszírozásból álló folyamatot kezdtem el. Később pedig személyi edzéseken vettem részt.
Az étkezésem 2 lépcsőben alakult át. Először csak a zsíros és cukros ételekről kellett lemondanom, utána pedig egy úgynevezett rizsdiéta útmutatásait követtem. Ennek a lényege, hogy ebédre csak rizst lehet enni, mint főételt és nem köretet. A vacsora pedig lehet valamilyen fehérje. Én eleinte szkeptikus voltam, de aztán a drasztikus változást látva elhittem, hogy meg tudom tenni.
A tanár úr elárulta: voltak nehéz időszakok, amikor megállt a fogyás, de küzdött tovább, és semmit nem bízott a véletlenre – egy szakértő segítségét is igénybe vette.
„A diétámat személyi edzőm, Király Róbert állította össze. Rengeteg ember jár hozzá nap, mint nap, hogy segítsen neki a súlyproblémáiban. Ő is sorstársunk volt, aztán 60 kilót adott le, és új életet kezdett. Sokat segített a belőle áradó pozitív energia és motiváció. Összesen 56 kilót adtam le – 163,2 kilóról indultam, és most kerek 107 kilót nyomok. Az alkatom miatt több már nem nagyon mehet le. Olyan ruhák lettek jók rám, amilyeneket 15 éve hordhattam legutóbb, és az autómban is kényelmesebben elférek. Egyszerűen minden könnyebbé vált. Tudok futni, lépcsőzni, és nem zihálok utána. Igazi csodakánt élem meg, soha nem éreztem olyan jól magam, mint most.”
És hogy mit mond a kövérségről, a fogyókúráról, a sportos életről egy olyan fiatalember, akit most – látva fantasztikus akaraterejét – egész családja, ismerősei, tanár kollégái és természetesen diákjai is csodálnak?
„A véleményem az: minden fejben dől el. Én sem hittem, hogy meg tudom csinálni, mind addig, amíg el nem kezdtem, és láttam, hogyan alakult át a testem, mennyivel erősebb vagyok, miközben kúsznak lefelé a kilók. Ez pedig csodálatos érzés, igazi eufória. Már nem azt nézik, hogy mekkora darab vagyok, hanem meg sem néznek. Ebben az esetben pedig jó szürke egérnek lenni, mert az azt jelenti, hogy végre elértem az átlagos testalkatot.”
