Pártkongresszusok aranyozzák be közéleti affinitással bíró honfitársaink hétvégéjét, ugyanis két formáció is mostanra hívta össze legfőbb döntéshozó fórumát: a Demokratikus Koalíció és a Lehet Más a Politika is csúcstalálkozót tart.
Kezdjük a papírformát ígérő rendezvénnyel, a gyurcsányisták egynapos szombati szeánszával.
Programot fogadott el második kongresszusán a 2011 októbere óta létező Demokratikus Koalíció a Syma csarnokban. A pártnak hétezer tagja van, a gyűlésen mindegyikük szavazhatott volna, végül kétezren jelentek meg a helyszínen.
Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy számos kérdésben vita bontakozott ki az ellenzéki oldalon, de most „az alkotmányosság helyreállítása” a közös cél.
Pakk
„A magyar fiatalok csomagolnak. Ki már a bőröndbe pakol, ki még csak készül a csomagolásra. Úgy látják: itthon nincs jövőjük, csak a világ más tájain találhatnak maguknak boldogulást, gyerekeiknek jobb életet. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta annyian hagyták el az országot, mint 1956 után. Ha ez így folytatódik, igazi nemzeti tragédia fenyeget” – így kezdte a párt honlapján is olvasható beköszöntőjét Gyurcsány.
Csak magunknak tehetünk szemrehányást – Fotók: MTI / Szigetváry Zsolt
A pártelnök szerint „csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy mit teszünk országunkkal… csak magunknak tehetünk szemrehányást, amiért lányaink, fiaink itt hagynak”.
Na de mit tesz a DK? „Azt mondjuk nekik: várjanak még! Adjanak nekünk s maguknak még egy esélyt. Még nincs késő, hogy megfordítsuk a folyamatot. Még nincs késő, hogy felzárkózzunk a lengyelek, szlovákok, észtek mellé.”
Bő két évtizedet átölelő gondolati ívet húz Gyurcsány, hogy értsük, amit érteni kell. „A bajok nem Orbánnal kezdődtek. Már a kilencvenes években sem voltunk elég határozottak a piacgazdaság és a demokratikus politikai közösség megteremtésében, a kétezres években pedig jól érzékelhetően letértünk a felzárkózás pályájáról, nem tudtuk megerősíteni a szabadság úgy-ahogy még működő rendjét. Van ebben részünk mindannyiunknak, akik részesei voltunk a kilencvenes, kétezres évek magyar politikájának. Hibáink sora idegenítette el olyannyira az embereket az új gazdasági és politikai struktúrától, hogy hallgattak a szabadság ellenségeinek hamis ígéreteire; és szabad választáson helyezték sorsukat azok kezébe.”
Empíria
A gyurcsányi diagnózis: „Magyarország ma a földön hever.” Merthogy „alkotmányos rendjét, a jogállamot feldúlták, a hatalom nem tiszteli a polgárok méltóságát, hanem megfélemlített alattvalóvá süllyesztette őket. Felszámolta a társadalmi szolidaritást, a nemzet kisebb részét, a saját világlátását osztó jómódúakat, a keresztény-konzervatív középosztályt szolgálja, hátat fordítva az esélyét vesztő, a napi megélhetés küzdelmében megfáradt sokaságnak. Csődbe vitték a gazdaságot, szétzilálták az oktatást, a szociális ellátást, a kormányzást, pártbefolyás alá vonták az igazságszolgáltatást, felszámolták a művészet, a kultúra szabadságát, az állam világnézeti semlegességét. Még fel sem épült az új, a szabad polgári társadalom, lassan már-már csak emléke marad.”
A pártelnök – saját empirikus tapasztalataira támaszkodva – most abban a kollektív magyar tudásban bízik, miszerint az emberek „elkergethetik a kormányaikat”. Úgy véli, „Magyarország még felegyenesedhet, és elkergetheti azokat, akik éppen most veszik el a szabadságát”.
És aztán? Nos, „a felegyenesedésnek az ad értelmet, ha a szabadság hívei, a demokratikus politikai erők a zsarnokság megdöntését követően kiutat mutatnak nemcsak az orbáni zsarnokságból, hanem abból a helyzetből, a magyar gazdaság és a demokratikus politikai rendszer ama gyengeségéből is, amely az országot a zsarnok karjaiba lökte”.
A fönti, ambícióhiányosnak semmiképpen sem nevezhető küldetést kívánja szolgálni a Demokratikus Koalíció most elfogadandó programja. „Kiutat mutatunk, amely ajánlat: azoknak, akik készek bennünket követni és azoknak, akik partnereink lehetnek ebben, a többi demokratikus politikai erőnek.”
„A reményeink szerint 2014-ben hivatalba lépő demokratikus kormányt minden bizonnyal több párt fogja létrehozni, így koalíciós kormányzásra készülünk” – jelöli ki a keretet az országot 2004 augusztusa és 2009 márciusa között miniszterelnöklő férfiú.
Metaforikus vér, veríték
Szilárdságot és rugalmasságot ígér. „Hajlíthatatlannak kell lennünk a Köztársaság újjáépítésében, azaz a demokrácia, az alkotmányos rend, a jogállamiság, az emberi méltóság tiszteletének helyreállításában, az európai és transzatlanti külpolitikai prioritás rehabilitációjában. Ugyanakkor a szakpolitikai részletek sokaságában kellő megértést kell tanúsítani a demokratikus ellenzék többi pártjának elképzelése iránt.”
Kiutat mutatunk
Esik szó metaforikus vérről és verítékről is a kottában: „A Demokratikus Koalíció programja nem ígéri, hogy 2014-től egy csapásra jobb lesz az ország sorsa, könnyebb lesz a választók élete. Tudjuk, hogy Orbán örökségének felszámolása fájdalmasan hosszú éveket kívánhat. Szükség lesz olyan intézkedésekre is, amelyek kedvezőtlenül érinthetnek egyes választói csoportokat, ágazatokat, térségeket. E hatásokról is őszintén kívántunk beszélni. Minderre azért is szükség van, mert a remélt jövőbeni kormányzás nehéz időszakában csak akkor őrizhető meg a választók bizalma, ha pontosan és előre tudják, mi vár ránk 2014 után.”
Ismét vizitdíj
„Tudjuk, az orbáni Magyarországból csak Európa felé van kiút. Ehhez kérjük a választók támogatását és felhatalmazását” – ezzel búcsúzott dolgozatában Gyurcsány Ferenc. De csupán a szombat reggel szárba szökkenő kongresszusig, melynek délelőtti etapja sajtónyilvános lesz. A pártelnökön kívül a három alelnök, Bauer Tamás, Debreczeni József és Niedermüller Péter mutatja be a DK honlapján is megtekinthető programtervezetet. Ehhez szerdáig nyújthattak be választókerületi vitákban, regionális és szakmai konferenciákon kiérlelt módosító javaslatokat a párttagok. Az indítványokat az elnökség bírálja el, a kongresszus az egységes szövegről dönt majd.
A programtervezet úgy fogalmaz, hogy a 2010 előtti alkotmányos rend helyreállításában a Fidesznek nem lehet szerepe, mert felelős annak lerombolásáért, egy új alkotmány megalkotása viszont a kormányváltás után csak az akkori ellenzékkel, akár a Fidesszel közösen lehetséges, és azt népszavazásnak kell megerősítenie.
A programjavaslat lehetővé tenné az 1989 előtti ügynökakták szabályozott nyilvánosságra hozását, szakítana az államosítási politikával, fontosnak ítéli a mielőbbi csatlakozást az euróövezethez, kivezetné a különadókat, csökkentené a bankadót. A párt az áfa csökkentését később, a gazdasági növekedés beindulása után tűzné napirendre. A gyermekvállalást támogatnák, viszont a gyermekek után járó adókedvezményt megszüntetnék. Forszírozzák az ingatlanadót, a jelentős örökségekre visszahoznák az illetéket.
Óvodaépítési programot és pedagógus-béremelést ígérnek, valamint a kötelező hit- és erkölcstanoktatás megszüntetését, mi több, visszaállítanák a korábbi Nemzeti alaptantervet és a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget. A felsőoktatásban szanálnák a hallgatói szerződéseket, új tandíj- és ösztöndíjrendszert vezetnének be, mégpedig úgy, hogy az ingyenes első év után – néhány szerencsés tandíjmentes kivételével – mindenkinek hozzá kellene járulnia okosodásához; a hátrányos helyzetű diákokat állami ösztöndíjjal segítenék. Renoválnák a magán-nyugdíjpénztárakat, visszaállítanák a rokkant- és a korkedvezményes nyugdíjakat. Lenne vizitdíj, igaz, csökkenő gyógyszerárak mellett.
NKB kontra EKML
Gyurcsányéknál különösebb izgalom nem volt, adrenalint most hétvégén az LMP termel. A tét: a pártszakadás elkerülése. Az ezt eldöntő kérdés pedig az: mihez kezdjen a Lehet Más a Politika a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014-gyel.
A „Nem Kérünk Bajnaiból!” csoport kulcsfigurája a régi-új parlamenti frakcióvezető, Schiffer András, míg az „Egyezkedjünk Különben Megyünk a Levesbe” brigádot Jávor Benedek és Karácsony Gergely neve fémjelzi. (Utóbbiak hivatalosan Párbeszéd Magyarországért platformnak nevezik magukat.)
„Ha nincs összefogás, a Fidesz nyer” – mondta Karácsony bemelegítésként az MTI-nek pénteken.
Az interjúban utal rá, hogy a platformisták javaslatot dolgoztak ki. Ebben azt írják, az LMP politikai stratégiája egyszerre kell megfeleljen két célnak: biztosítania kell a párt önálló ökopolitikai identitásának megőrzését, és reális esélyt kell nyújtania a „hazug, szabadságkorlátozó, környezet- és társadalomromboló Orbán-rendszer megdöntésére”. Ennek érdekében szabott időre szóló mandátummal felálló, alkotmányozó Országgyűlést kívánnak. Céljuk a feles többséggel való kormányzás korlátainak eltávolítása az ehhez szükséges kétharmados törvények megváltoztatásával.
Túl vagyunk a tabukon – Fotók: MTI / Beliczay László
Abban nincs vita a párton belül, hogy az LMP-nek önálló listát kell állítania a következő országgyűlési választáson. Ugyanakkor nem indítanának minden választókerületben egyéni jelöltet – már ha a többi demokratikus ellenzéki erő is így tesz.
A hétvégi dzsembori már a második fordulója a nagy vitának. Emlékezeteses, hogy tavaly novemberben már kongresszust ültek az LMP-sek, ahol szűk többséggel a schifferi vonal győzött. Az akkori frakcióvezető, Jávor Benedek lemondott, s vele katapultált helyettese, Karácsony Gergely is.
Eztán a frakció némi kínos intermezzót követően a régi-új főnököt, Schiffert hozta vissza az élre, Karácsonyból pedig ismét frakcióvezető-helyettes lett. De a felszín alatt fortyogott tovább a zöldláva.
Három a villám
Ahogy írtuk is, alaposan beletrombitált az új évbe Karácsony. „Szükség lenne arra, hogy az LMP végre rászánja magát egy hatékonyabb szervezeti struktúra kialakítására. A párt ebben a formában vezetetlen. Ehhez nem kell jobb példa, mint hogy egy ilyen fajsúlyú kérdésben, mint az MSZP által kezdeményezett egyeztetések, a pártnak nincs hivatalos álláspontja” – ezt a Népszabadság január harmadikai számában nyilatkozta a politikus.
Minapi cikkünkben próbáltuk értelmezni a fönti bekezdést. Szóltunk arról, hogy az LMP, bár fiatal és kicsiny formáció, egymástól teljesen különböző érdekcsoportok, olykor látványosan ellenérdekelt fórumok laknak benne. Ejtettünk szót arról, hogy 2009-es párttá alakulásuk idején vélhetően szándékosan nem árulták el, kik ők: zöldek és/vagy balosok és/vagy liberálisok, s a 2010-es országgyűlési választásokra remek ütemérzékkel foglalták el a szublimált az SZDSZ után maradt tér egy részét épp úgy, mint egy szeletnyi balt, s kétszeletnyi ökót.
S hogy bonyolultabb legyen a képlet, számos hatalmi centrum született a bázisdemokratikus káoszból: az eleve megosztott parlamenti frakció, a karakteresen a tagság vidéki tagjainak véleményét artikuláló választmány, valamint a tagság küldötteiből álló kongresszus. (A belső feszültségek olyan mókás történésekben kulmináltak, mint például a Kukorelly-ügy.)
A párt történetét folyamatosan döntetlenközeli szavazások szegélyezik, ezek origójában a „kik is vagyunk” és „merre is tartunk” gondolatok állnak, melyek a „ki legyen a főnök” kérdésben kristályosodnak.
A tavaly novemberi kongresszus után sorra villáminterjúztuk a három főszereplőt: Karácsony Gergelyt, Schiffer Andrást és Jávor Benedeket; alább néhány szemelvény a dolgozatokból.
„A kongresszus azt erősítette meg, hogy az LMP önálló ökopolitikai pólusként lesz jelen a magyar politikában. Át kívánjuk vágni a kulturális bal és a jobb közötti határt, világossá akarjuk tenni, hogy van választása annak a kormányváltást óhajtónak is 2014-ben, aki nemet mond a szélsőjobboldalra, és nem kívánja vissza a 2002 és 2010 közötti álbaloldali technokratákat sem” – mondta Schiffer.
Politikai alakulat vagyunk, nem pszichoterápiás közösség
Erre a belső ellenzék Párbeszéd Platform néven hadüzenettel felérő fórumot alapított. Miért is? „Hogy tapadási felületet adjunk azoknak a szavazóinknak, akik nem értenek egyet a kongresszusi döntéssel. Az LMP sokszínű párt, éppen ideje volt, hogy legyenek a belső nyilvánosságot tematizáló szerveződések” – indokolt Karácsony.
Mire Schiffer: „Az a reményem, hogy mindenki fölfogja: ha nem azon dolgozunk ezerrel, hogy komolyan vehető, választható alternatívát mutassunk fel az embereknek, hanem az lesz egyesek fő foglalatossága, hogy visszavágó-mérkőzéseket szervezzenek, borús jövő áll előttünk.”
„Politikai alakulat vagyunk, nem pszichoterápiás közösség. Természetes, hogy egy pártban folyamatosan adódnak politikai véleménykülönbségek. Aki ezekből személyes ügyet csinál, rosszul teszi” – így felelt Jávor Benedek.
Finis
Így érkeztünk el a most hétvégi kongresszushoz, a méta visszavágójához.
Schiffer nyitotta a kongresszus első napját. Beszédében jelezte, továbbra sem tesz engedményt a platformistáknak.
A Schiffer versus Jávorék probléma orvoslását célozhatja a gyönge lábon álló társelnöki rendszer felvetése – gyanítjuk ezzel ma már nem gipszelhető össze az LMP.
Fontos tétel továbbá, hogy valamiképpen összefésüljék a párton belüli hatalmi centrumokat, leginkább azzal, hogy átalakítják, inkább fővárosira hangolják a választmányt.
“Én azt várom a januári kongresszustól, hogy sikerül olyan politikai stratégiát kialakítani, amellyel a párt tagjainak és szavazóinak a túlnyomó része is azonosulni tud. Az biztos, hogy ennek a stratégiának minden kétséget kizárólag el kell köteleződnie a kormányváltás szükségessége mellett” – ezt mondta nekünk erre január elején Karácsony. Meg ezt is: „Addig csinálom a politikát, amíg hozzá tudok járulni ahhoz, hogy 2014-ben sikerüljön megdönteni az Orbán-rezsimet, majd utána létrehozni egy új köztársaságot, amely képes tanulni a 2010 előtti korszak hibáiból.”
Ezzel már nem gipszelhető össze az LMP
A fő kérdés, vagyis az Együtt 2014-hez, és alapítóihoz, a Haza és Haladáshoz, a Millához és a Szolidaritáshoz való viszony tisztázása nem szerepelt a kongresszus napirendjét, de a mandátummal rendelkező delegáltak legalább egyharmadának támogatásával fölkerülhetett oda – s föl is került még szombat délelőtt.
Karácsony Gergely a hétvégi kongresszus döntéseinek utóhatásairól még pénteken ennyit mondott arra a felvetésre, hogy az eseményt követheti-e kilépési hullám: „Már túl vagyunk azon, hogy tabuként értékeljünk bizonyos kérdéseket.”
Mi pedig most is tartjuk, amit január elején írtunk: ha Karácsonyék győznek, Schiffer bizonyára bukja a frakcióvezetést, a párt pedig közelebb araszol a Bajnai-féle Együtt 2014-hez. Ha pedig Schiffer győz, Karácsony és Jávor távozik a frakcióból, s további hat frakciótaggal a vállán, mandátumát megtartva kiül a függetlenek közé.
Utóbbi esetben ők lesznek nyolcan, Schifferék meg heten. És egyiküknek sem lesz hivatalos frakciójuk.
Tizenöt kicsi zöld indián.
