Az ópusztaszeri Vince-napi vesszővágás program alapja az a hagyomány, miszerint Szent Vince vértanú napján (január 22.) tájegységenként különbözőképpen megjósolják a várható szőlő- és bortermést. Ekkorra a tél fele már eltelt, és a szőlészekben, borászokban is megpezsdült valami. Már századokkal ezelőtt is szokásban volt, hogy ilyen idő tájban kimentek a szőlőbe és valamiféle jelképes cselekedetet hajtottak végre. A vesszővágáson túl elterjedt még a szőlőtőkéknek borral történő locsolása, vagy a palackozott boroknak az elrejtése is.
Gulyás Ferenc, a csongrádi Szent Vince Borrend nagymestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy vigyáznunk kell szőlőfajtáinkra, borvidékeinkre, az őseink által ránk hagyott értékekre. Kiváló adottságokkal rendelkezünk a szőlőtermesztéshez, éppen ezért feladatunk, hogy továbbadjuk a tudást, szakértelmet, támogassuk a kulturált borfogyasztást és mindig kiváló szőlőt és bort termeljünk. Hozzátette: Kalmár István hegybíró tavalyi jóslata, miszerint jó termés ígérkezik, sajnos nem vált be. Kemény fagyok jöttek februárban, a szőlő nagy része elfagyott, az ilyenkor megszokott termésmennyiségnek mindössze 10-20%-át sikerült leszüretelni.
A Vince-napi vesszővágásra hagyományosan a Szegedi tanya szőlőskertjében került sor. A borrendek zászlai alatt, zenés kísérettel vonultak a résztvevők a skanzenbe. A fiatal tőről lemetszett vessző alapján Kalmár István elmondta, hogy a tél eddig eltelt nagyobb része komoly károkat nem okozott a szőlőben. A vesszők a hosszú ősz alatt szépen beértek, hajlékony, nem törik, a rügyek tiszták és zöld színűek. Mindezek alapján idén jó termés várható. A levágott vesszőket átadta a nagymesternek és a házigazdának, hogy azokat tegyék vízbe, hajtassák meg, hisz az eredményből további következtetéseket lehet levonni a várható termésre vonatkozóan.
