A szegedi fiatalember 2005-ben határozta el, hogy vesz egy városi biciklit, amivel akkor még csak a szomszédos országokat látogatta meg. Járt Romániában, Szerbiában, és természetesen hazai tájakon. Egy idő után olyan célokat tűzött ki maga elé, mint például a horvát tengerpart, Szlovénia, Olaszország egyes városai. A több száz kilométerek letekerése és az élmények átélése után a kerékpártúrák mestere újabb cél lebegett arca előtt. Albánia.
Összesen 2200 km-t tett meg 23 nap alatt a szerpentines tájakon. „Azért Montenegróban volt kemény az út! Kiváló minőség a legtöbb helyen, de azok az emelkedők, szerpentinek, hát…” – mondta az útról Tóth Attila. Ezt csak az Albán Riviéra tudta felülmúlni, hiszen ott az egy nap helyett három napot töltött ott a szintkülönbségek által okozott nehézségek miatt.
A helyi emberek barátságosak, sőt kifejezetten segítőkészek voltak, hiszen miután megtudták, hogy magyar, szívesen útba igazították. „Egymást túllicitálva akartak meghívni sörre, kávéra.” Egyszer, egy magyar család is meghívta egy étteremi vacsorára. Sok jó és kedves pillanatokat élt át a túrája során, melyek közül egyet el is mesélt a Szeged24 újságírójának:. „Az albán tengerparton, Vlorë városában estefelé bóklászva – keresve egy sátorhelyet – találtam egy kis vegyesboltot. Bemegyek, köszönök – természetesen albánul – és előadtam, hogy magyar vagyok. Erre az eladó közli, hogy “Puszkász, Puszkász”. Elsőre nem esett le, de néhány másodperc múlva beugrott! Puskás Ferencről lehet, lesz itt szó! Egyből a sör féláron, az ásványvíz ingyen volt!”
Mind az élmények, s a kitűzött célok elérése érdekében nem volt ideje a magánnyal, a honvággyal foglalkozni. Az lebegett a szeme előtt, hogy letekerje a tervezett utat, megtekintse a látnivalókat. Szállása a magával vitt sátor volt; általában benzinkutak környékén éjszakázott. De volt, hogy a tengerparton verte le sátrát, s ott pihente ki fáradalmait. „Ezektől függetlenül jó volt több mint 3 hét után hazajönni. Igaz, ebbe az is belejátszott, hogy a végén, 3-4 napra az időjárás pocsék lett: mindenem elázott…” – mesélte a fiatalember.
Az út során sok tapasztalattal ért haza, melyek közül kettőt elmondott a Szeged24-nek is. 285 eurónál – hiszen ennyit vitt magával – több pénzre van szükség egy ilyen nagy lélekzetű kerékpártúrára, annak ellenére, hogy ebben minden költsége benne volt. Az étel, ital, belépők ára, apróbb ajándékok persze ebbe a szűkös keretbe is belefértek. Ha egyszer újra célba veszi Albániát, akkor át akar tekerni Görögországba is. Tóth Attila egyébként bárkivel szívesen megosztja élményeit, tapasztalatait, hiszen több előadást, élmánybeszámolót is tartott már erről a különleges útról.
Mucsi Ágnes
