A Nádasdladányi Nádasdy kastély építőjének dédunokája 1937. július 1-jén született Budapesten. Édesapja 1944-ben 37 évesen esett el a háborúban. Ferencet és két testvérét, Júliát és Katát özvegy édesanyjuk nevelte fel.
Nádasdy Ferenc 1956-ban Ausztriába emigrált, majd onnan Kanadába menekült, mivel idehaza nem engedték, hogy az egyetemre járjon nemesi származása miatt. 11 esztendővel később tért csak vissza hazájába, de csak 1996-ban települt vissza véglegesen, és a Kanadában kiérdemel nyugdíjából élt. Elsődleges célja az volt, hogy a családi örökségként rámaradt nádasdladányi kastélyt és környezetét az ősöknek kijáró állapotba hozza. A nagyszabású beruházások következtében nemcsak a kastély környezetében, de Székesfehérváron is érezhető volt kulturális és szellemi élet felpezsdülése, aminek egyenes következménye lehetett a turizmus fellendülésének.
Soha nem kérkedett nemesi származásával, de úri emberként, tisztességben élte életét, s az alföldi tanyán a II. Világháborúban meghalt édesapját újratemette a nádasdladányi kastély kertjében.
Tisztában volt vele, hogy fiú utód nélkül ez a közel ezredéves Nádasdy családnév vele együtt kihal, ám – valószínűleg egészségi okok miatt – neki mégsem lehetett utóda. Ezzel a tudattal visszahúzódva élt a világtól, és hosszan tartó betegsége vitte el őseihez. Olyan ősökhöz, mint a híres Nádasdy Ferenc, akit „fekete bég”-ként is neveztek, hiszen vitézsége és hírhedt kegyetlensége a török ellen példa volt.
Az ősi nagy család címere nádas vízből kiemelkedő, szétterjesztett szárnyú s fejét föltartó vadkacsa, mely a grófi koronás címerpajzsból is még egyszer kiemelkedik.
